Ki mikorra nem várja ? (2022 )

A., látszik, hogy teljesen félreérted, amiket írunk, vagy direkt akarod félreérteni. Nincs ezzel gond, véleményt cseréltünk veled és tulajdonképpen ennyi, nincs ráhatásunk semmire (még jó!). És nem is meggyőzni akartunk, tényleg nettó vélemény volt csak, semmi több. Ami azt is jelenti, hogy ezzel neked sem feltétlenül kell törődnöd, tégy a legjobb belátásod szerint!

Mint már írtam, nem kételkedem benne, hogy mindent meg fogsz tenni a leendő gyermekedért és az esetleges űrt is pótolni fogod majd valamilyen módon. Én nagyon drukkolok, hogy ne élj át még egy veszteséget és a legjobb irányba haladjon majd az életetek! 🙂

Kérdező, gondoltam rád a napokban, hogy milyen bátor vagy és biztos vagyok benne, a műtét után felgyorsulnak az események majd! 🙂 Erős, fiatal nő vagy, előtted a világ és az élet, minden szuper lesz!

RM

Attól, hogy te nem tartod meghatározó dolognak a gyerekednek az. A gyereknek az a jó, ha egy egész, meghitt, összetartozó családban nő fel. Azt látja, hogy van anya és van apa. Ne haragudj, de korábbi írásaidban is mindig az ismerőseid esetét mondod. Azok az ő életeik, lehet, hogy tudod, hogy mik történtek velük, de nem élsz velük, nem tudhatod, hogy milyen a hétköznapjaik. Csak ők tudhatják.

Igen, a nő erős, a nő sok mindent elér, egy anya a támasz.. Viszont apa az oszlop egy családban.

Ha nem vagyok tolakodó két kérdésem lenne, mert tényleg érdekel :)

A partnered családos ember?

Ha összejön a baba ő az életetek része lenne? Vagy ő hogy gondol erre?

Nem arról van szó, hogy egy gyerek ne szülessen meg, hanem arról, hogy egy gyerek, ha lehetséges akkor egy szerető apához és anyához érkezzen.

RM véleményével érték teljesen egyet.

Köszönöm szépen az üdvözlést a csapatban kérdező :) mi most kezdünk próbálkozni 2.babával :)

RM! Szerintem ti értetek félre. Ha azt írjátok ARRA a gyerekre, aki kizárólag apa nélkül születhet meg vagy sehogy, hogy KELL neki apa, különben borítékolhatóan csak rossz élete lehet, akkor amellett voksoltok, hogy SEHOGY ne szülessen meg, mert NEKI az a jobb. Én ezen nem sértődöm meg, elfogadom, hogy ti így gondoljátok, csak leírtam az én álláspontomat, mert én meg máshogy látom.

Neked még nem reagáltam az előző írásodra. Vizsgálhatjuk spirituális szempontból is, arra is nyitott vagyok, szoktam azon is gondolkodni. Ha viszont úgy nézzük, akkor nekem semmi teendőm, próbálkozom tovább, mert semmilyen mértékben nem tőlem függ. Ha nem akar "apa nélkül" hozzám leszületni, akkor minden akaratom ellenére se születik meg, ha megfeszülök se. Spirituális nézőpontok szerint a lélek abba a családba születik le, ahol az életfeladatát teljesíteni tudja. (Ezért születnek kifejezetten rossz családokba is gyerekek.) Neked ez viszont rosszabb.(Na, nem az enyémnél, hanem a saját nem spirituális álláspontodnál.) Mert akkor be kell látnod, hogy hiába az indíttatásod a gyerekre, azt felülírja valami más. Hiába akarod te neki a világ szépségeit mutatni, ahogy írtad (sajnos, most nem látom, mert ellapoztam), hogy majd ő is megtalálja a párját, és terelgeti a saját gyerekét stb.(egyébként ez spirituális szemlélettől függetlenül sem biztos, hogy így lenne), ebben akkor neked semmi szereped nincs. Neked akkor az volt a "feladatod", hogy megszüld, hogy teljesíteni tudja az életfeladatát, és azért született éppen hozzátok, mert ott kell teljesítenie. De az életfeladata nem biztos, hogy egyezik a te habos-babos elképzeléseddel. Ha nincs a "feladatában", nem fog terelgetni senkit. Ha benne van, akkor is ezt tenné, ha te nem ezt képzelnéd. Lehet, hogy senkit nem fog terelgetni, mert homoszexuális lesz, és ő lesz a legnagyobb lmbtq aktivista, vagy meddő, vagy katolikus pap cölibátusban, vagy örök agglegény atomfizikus. Nem lehet ezt tudni. Én is azért szeretnék gyereket, mint te. Sose játékbabát akartam a saját hóbortomra. (Az állatmenhelyek se azért vannak egyébként, hogy az embereknek legyen játszópajtása.) Én is úgy képzeltem, hogy megadok neki minden földi jót, és ezzel már biztosítottam is, hogy majd felnőttként boldogan ellovagolnak élete szerelmével a naplementébe és közösen nevelgetik a gyerekeiket. De valószínűleg én spirituálisabb vagyok, mint te, és belátom, hogy én túl kicsi vagyok ehhez. Azt gondolom, hogyha gyerekem születik apa nélkül az nem az én érdekemben történik, hanem az övében, mert neki pont így és pont ide kell születnie, ahhoz, hogy az életfeladatát teljesíteni tudja. Ami lehet bármi, én nem tudhatom, mert ahhoz is kicsi vagyok, de ezt csak akkor tudja megtenni, ha megszülöm. Erről, és kizárólag erről dönthetek.

A.

Kérdező, köszönöm, hogy kérdezted, de nem vagyok mostanában a legjobban. Eléggé megvisel a diagnózis, nem gondoltam volna erre sosem, hiszen cisztáim sosem voltak (most sincsenek), illetve a vérzésem mindig rendszeres volt néhány napos ingadozásokkal. A progeszteronhiányt sejtettem a barnázások miatt, de azt, hogy ilyen kompletten fel van borulva több minden,ezt nem.

Jelenleg középidőnél tartok, de most nem is reménykedek, hiszen csak most kezdtem a diétát meg a gyógyszereket szedni.

Neked konizációs műtéted lesz ugye? Rossz lett a szövettani eredményed, vagy hogy derült ki? Tesztet csináltál, hogy ilyen biztosan állítod,hogy nem vagy terhes? Néha pont ilyenkor érkezik a baba :)

V.

P! "Ne haragudj, de korábbi írásaidban is mindig az ismerőseid esetét mondod." Most erre mit mondjak? Nyilván nem mondhatom mindig az én "esetemet", mert abból egy van és az mindig ugyanaz😂. Te is csak egy életet ismersz jobban az ismerőseidnél, a sajátodat. Leírtam egyébként a sajátomat is, csak nem vettétek figyelembe. Nekem nem volt apám és nem viselt meg. Ez az én esetem. Ezt ismerem mindenkinél jobban, de ezt egyszer tudom leírni, mert holnap is így lesz, meg azután is, meg tegnap is így volt. Bármi saját életemmel kapcsolatos kérdésre szívesen válaszolok, úgy, ahogy én érzem. Ismerősökről viszont sose azt írtam, hogy hogy élték meg, vagy hogy mit éreznek, mert azt csak ők tudják, csak azt a tényt, amit én tudok róluk.

Válaszok a kérdéseidre:

Nincs partnerem.

A másodikra egyszer már válaszoltam, talán pont RM-nek. Nem lenne az életünk része, a babámnak nem lesz apja. Úgy tekint rá, hogy nagyon várja, hogy anya legyek.

"ha lehetséges, egy szerető apához és anyához érkezzen." Nem akarom már ismételni magam, mint írtam nem lehetséges.

Én is feltehetek egy kérdést? Amennyiben nincs olyan opció, hogy a gyerek teljesen családba érkezzen, csak az apa nélküli vagy "nem megszületés" opciók, akkor ne szülessen meg?

A.

RM! Bocs, egy nagyon fontos dolgot még tisztázni akartam. Nekem az égvilágon semmi bajom a férfiakkal! Épp ellenkezőleg. A legtöbbel jobban kijövök, mint a nőkkel. Egyetlen férfigyűlölőt ismerek, aki történetesen teljes családban nőtt fel. Párkapcsolatban él, egy lány gyerekkel (A gyerek nagy szerencséjére, mert gyűlölte volna, ha fia születik.) Pluszban szerinte minden férfi, kivétel nélkül pedofil🙄 Mielőtt félreértenétek, véletlenül sem gondolom azt, hogy az apával felnőtt kislányokból lesznek a férfigyűlölő nők😂 Természetesen nem tisztem megítélni, hogy az apjával való kapcsolata és a férfigyűlölete között van-e összefüggés, azok az ő érzései (elmondása alapján egyébként van). Csak arra próbálok rávilágítani, hogy én nem látom olyan feketén-fehéren a dolgokat, hogy minden apa nélkül felnövő gyerek ilyen lesz, minden apával felnövő meg olyan. Mindenféle verzióval lehet találkozni.

"Sajnálom, hogy a te életed nem úgy alakult, ahogy kellett volna." Én nem érzem ezt. Hogy kellett volna?

A.

A., túl sok minden merült fel az utolsó nekem címzett írásodban és ehhez megmondom őszintén, nincs türelmem. De hogy dióhéjban reagáljak 1-2 dologra:

Nem, nem gondolom, hogy a gyerek leszületése előtt választ, azt gondolom, hogy ez máshol dönttetik el. Fogalmad nem lehet arról, mennyire vagyok spirituális, de örülök, ha előtted sem ismeretlen ez a terep. Ez jó!

Viszont azt sehol nem írtam, hogy apa nélkül "borítékolhatóan csak rossz élete lehet". Azt írtam, nem ideális, remélem érzed a szakadéknyi különbséget a két állítás között.

Minden úgy fog történni, ahogy történnie kell, ebben egyetértek veled. Ha apa nélkül kell felnőnie, úgy fog. Ettől még tarthatom nem a legideálisabb helyzetnek.

A többi mondatodban már-már személyeskedést vélek felfedezni, ezért szabnék én most gátat ennek a gondolatmenetnek. Nem érzem, hogy beszélgetünk, azt érzem, hogy néhol támadsz, néhol támadással védekezel. De lehet túlreagálom, ezesetben elnézésed kérem.

Mindenesetre leírom harmadjára is, hogy remélem, minden az elképzeléseid szerint alakul és mindenki másnak is ebből a beszélgetésből! 🙂

RM

Nem tudom ki vagy, kedves utolsó, de nem akadtunk fenn A. döntésén, egy beszélgetés indult el, semmi több. Mivel kezd több lenni, mint egy eszmecsere, lehet jobb, ha abbahagyjuk. A két férfi nevelhet egy gyermeket megint más téma, milyen jó lenne, ha ide nem férkőzne be ez. Maradjunk meg babát váró, tesztelő, egészségügyi problémákat átbeszélő kis "csoportnak", az lesz a legjobb.

RM