21 éves fiú vagyok! és azért fordultam hozzátok hátha tudtok tanácsot adni! Barátnőm teherbe eset és megszeretné tartani a babát, de még én nem érzem aszt hogy képes vagyok felnevelni egy gyereket. Mit tegyek?

Ilyen helyesírással tényleg nem vagy érett egy gyerek felnevelésére, és sosem leszel az.

Mit tegyél? Tanulj, művelődj, okosodj!

Mindenképp beszéljétek át,mert a mai világban lehet a babának is jobb,ha 2 szülője van,ő hány éves?

Esetleg örökbeadás?Nagyon sok meddő pár van,akinek az egész életét bearanyoznátok,ha a kisbaba hozzájuk kerülne.

De mond meg a barátnődnek,hogy ez egy kétszemélyes buli,és ma Magyarországon nem az egyedülálló anyáké a világ.

de azt is gondold végig,Te miért szeretnéd?A mi szüleinks em voltak sokkal idősebbek,mikor anno mi születtünk,szóval azért nem akarsz babát,mert akkor nincs több csajozás,bulizás minden nap,vagy tanulsz,diákhiteled van stb?

Viszont az ő oldalát is meg lehet érteni,mert ha elveteti,akár az is benne van,hogy nem lehet neki több babája.5-6 év múlva megadna mindent és sok embernek ilyenkor éveket kell várnia,én 28 vagyok,mégis csak fél év múlva jött össze nekünk is.

Szerintem menjetek el egy tanácsadóhoz,vagy valakivel beszéljetek,akiben megbíztok,de ezt mindenképp együtt hozzátok meg

Nem egyszerű a kérdés. Szerintem erre nincs is jó válasz, főleg így, hogy az egyik fél nem akarja a babát.

Kérdező nem megbántani akarlak viszont leírom a véleményem. Ezzel senkire sem akarom kioktatni de nekem ez véleményem.

Szóval szerintem ha valaki lefekszik valakivel akkor igen is be kell biztosítani magát, ha nem akar még babát. Nem tudom hogyan védekeztettek, de ha a párod gyógyszert szed akkor igen is óvszert kell húzni ha kiszakadt az óvszer akkor orvoshoz fordulni és esemény utáni tablettát felitatni. Ha lefekszik valakivel az ember akkor igen is felelősség teljes döntést kell hozni. Őszintén egy férfi tök könnyen mondja azt, hogy vetesse el. mert nem neki kell a lelki oldalát elviselni, és a bűntudattal együtt élni, hogy lehetne egy gyermeke. Nem vagyok abortusz ellenes de igen is főleg ha a párod akarja akkor ő igen is sérülhet ebben.

Szerintem az lenne a legtisztességesebb, ha neki is elmondanád a félelmeidet. Szerintem ő sem így tervezte, biztosan ő és fél ettől az új helyzettől.

Közösen kellene egy kompromisszumot kötni, hogy ezekkel a feltételekkel is vállalja e a babát. Te elmondtad már a véleményed erről a helyzetről?

Kedves előző, érdekes módon én ezekre az "én vérem, te véred, kinek a vére" dolgokra teljesen rezisztens vagyok, ami foglalkoztatni szokott, az a kinek a SZABAD DÖNTÉSE, ugyanis azt gondolom, hogy az ember egy tudatos lény, és nem egy a sorsnak, biológiának, isteni akaratnak, marslakóknak mittudomén minek kiszolgáltatott - legalábbis tág határok között, és erre is törekszik. Többek között erre találta ki a művi abortuszt is, hogy nehogy már az előbb felsoroltak akármelyike diszponáljon a saját önreprodukciója felett.

És bocs, de nekem az a természetes, hogy nekem a párom az első, és az a természetes, hogy ez kölcsönös. És az a természetes, hogy ha a párom azt mondja, hogy "bocs, de nekem már nem te vagy az első", az praktice szakítás az ő részéről, szabadjegy arra, hogy akkor keressem meg azt, akinek viszont én leszek az - természetesen kölcsönösen.

(hú, hogy ezért mit fogok kapni... de ettől még ez az igazság:)))

#15, " A következőt javaslom, üljetek le beszélgetni, ti a te szüleid és az ő szülei." - hát nem tudom, én részint anno saját tapasztalatból is, de a fiú szüleit inkább kihagynám a körből, természetesen nem örök időkre, de első megbeszélésre mindenképp.

Mert hát azt mutatják a tapasztalataim, hogy a fiús szülők esetén sajnos a legritkább a fiuk álláspontját támogató, ámde nyugodt, tárgyszerű hozzáállás, amit nyilván az ember elvárna a saját szüleitől. Sokkal nagyobb esély van a kétféle szélsőségre, az egyik, hogy nekiesnek a lánynak mindenféle romlott erkölcsű, csak a kisfiukat megfogni és az életét tönkretenni akaró perszónának, és ezzel lehetetlenné teszik a dolog normális letárgyalását, és elindítjáka családi háborút. A másik esély kb hasonló nagyságrendben, hogy bekattannak az "unokaaaa, pici babóka" körbe vagy kiüt a vaskalapos konzervativizmusuk és a saját fiuk akarata ellen fordulnak, így indítva el a családi háborút más frontvonalakkal. Mindkét felállásnak csak vesztesei vannak.