Miért gondolják azt sokan, hogy a császár könnyebb? Valóban az lenne?

Szerintem, aki váltig állítja, hogy a császár könnyebb, az vagy nem látott szenvedős császáros anyukát, vagy nem látott könnyebb hüvelyi szülést.

Mindkettőnek van előnye-hátránya, és mindkettő sülhet el könnyebben vagy extra nehezen. Szerintem tök jó, hogy létezik császár, és hogy a 21. században nem 50-50, hogy belehalsz e a szülésbe vagy sem (mint mondjuk párszáz éve), de nem kell azért félvállról venni, ez egy nagy hasi műtét.

Én az elsőt természetesen szültem, nem volt olyan vészes, mint vártam, és másodjára sem választanám a császárt, csak elfogadnám, ha úgy alakul. De azt is megértem, aki retteg, mert az én kórházamban nagyon támogatóak voltak, volt EDA-ra lehetőség, és végig úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok és meg tudom ezt csinálni, csak hát nem könnyű. Szóval ez nem fekete-fehér, hogy egyik vagy másik könnyebb.

Mert tervezhető, előre lehet tudni, nagyjából mi lesz, és mert gőzük sincs a normális természetes szülésről.

Én nem választanék császárt, ha dönthetnék. Elég volt belőle. Nem tartom normálisnak, aki ezt önként akarja.

Én mindenképpen hüvelyi szülést szeretnék, és részben azért is választottam magánkórházat, és választottam természetespárti orvost és szülésznőt, hogy szabadon vajúdhassak, legyen kád, szabad pozícióban szülhessek, megadják az időt, ami szükséges, stb., és ne azon múljanak az amúgy felesleges beavatkozások, hogy éppen ki az ügyeletes, annak éppen mennyire sietős a dolga vagy milyen napja volt, stb. Azért van annyi borzalmas szülésélmény, mert vagy agyon van medikalizálva, csinálnak mindent IS protokollból, vagy pont ellenkezőleg, tojnak bele az egészbe akkor is, amikor tényleg be kéne avatkozni, segíteni kéne, stb. Olyan az egész, mint egy futószalag.

De annak, aki császárt szeretne, valószínűleg megvan az oka, miért szeretné, és azt gondolja, hogy SZÁMÁRA az a könnyebb út, nem pedig általánosságban. Sajnos ismerősi és családi körben is rengeteg volt a negatív szülésélmény, egy nagyon közeli rokonomat 48 órán keresztül hagyták vajúdni, ágyból szinte ki sem kellhetett, végig a hátán kellett feküdnie, infúziót kapott, de enni nem ehetett semmit, rohadt sok ideig fájt a gátsebe, stb. Én nem csodálom, ha valaki ezek után könnyebb útnak gondolja a programcsászárt: van egy fix dátum, amikor megtörténik, kapsz érzéstelenítőt, rutinműtét, kiveszik a gyereket, összevarrnak, pihensz, és vége. Nagyjából ura vagy az eseményeknek, nem úgy vagy kiszolgáltatva, mert tudod, mire számíthatsz, biztos lehetsz benne, hogy nem fognak hagyni órákig szenvedni, stb. Nyilván azzal mindenki tisztában van, hogy egy műtétből felépülni annyira nem buli, de ha tervezett dologról van szó, és nem sürgősségiről, csomó mindennel fel lehet készülni rá. De eleve más mentalitással néz szembe valaki a dologgal, mintha életmentésről volna szó.

Arról nem is beszélve, hogy ha valaki rettenetesen be van feszülve a hüvelyi szüléstől, ott a helyzetbe bele van programozva a komplikáció. A vajúdáshoz, a táguláshoz, stb. fejben meg kell érkezni, el kell fogadni (nem véletlenül voltak ám régen az asszonytársak szülésnél meg utána), biztonságban kell érezni magad. A félelem, a stressz teljesen ellene megy ezeknek a folyamatoknak, szóval jó eséllyel úgyis be kell avatkozni, nagyobb valószínűséggel lesz egy traumatikus szülés.

Szerintem meg kéne érteni és el kéne fogadni, hogy a mentális egészség legalább annyira fontos, mint a fizikai, és nem elítélni valakit azért, mert az egyik vagy a másik utat szeretné választani.

Én 3x szültem hüvelyi úton, nem volt semmi ok császárra. Én mondjuk pont attól rettegtem (mármint a császár utáni felépüléstől, magától a műtéttől stb) de persze nem vagyunk egyformák.

Viszont könnyen el tudom képzelni, hogy van aki a kitolástól annyira tart, hogy egy hasi műtétből jönne inkább helyre, csak kinyomni egy 3-4 kilós babát ne kelljen.

"gondolom nem a pár fillérnyi TB-ért várod el"

78e ft a TB hozzájárulás a bérpapíromon... vagyis, kb 1 év alatt ledolgozom a szülés árát.

Nem az a 8-9e ft az általános, amit a munkanélküliek fizetnek maguk után...

(igen, tudom, nem arra megy, de ezzel példálóztál)

Én nem tudok állást foglalni a császárról, viszont azt tudom, hogy féltem tőle. Mindkettő gyermekem természetes úton született.

Igen, amúgy borzasztóan fájt, utána a gátsebem is, de akkor is könnyebben tudtam szoptatni, fürdeni, mozogni mint a császáros anyukák, akikkel egyszobában voltam. Na abból nem kértem volna…