Megtehetik, hogy leszíjjaznak?

A gyereket is hazaviheted. Hacsak nincs a gyereknek valami baja, nem tarthatnak titeket vissza, kötelesek kiadni a zárójelentéseteket.

Ez csak troll lehet. Ilyen kismama nem lètezik max ha eleve le akarna mondani ròla vagy örökbeadni. De komfortra fogni ezt, ilyen a világon nincs. Nekem vèrt akartak adni, a szülèsem vège egy disznòtorra hasonlìtott az utolsò fèl òra kritikus lett, a gyerek beszorult, vákummal szedtèk ki, majdnem halva született, vágtak, varrtak, majd elis ájultam, cukrom is szr volt. Egy napig csak feküdhettem, már úgy volt vèrt fogok kapni. Aztán jobban lettem, mondták, hogy a kicsi is rendben lesz, de kell neki pár plussz nap megfigyelès, engem felengedtek hozzá, 3 òránkènt jártam szoptatni, babusgatni, megmutatták a fejlesztő tornát, megmutatták hogy szoptassam, fürdessem, pelenkázzam, elláttak tanáccsal. Kaptam direkt szoptatòs anyáknak kitalált szobát ès minden 3 òránkènt lifteztem fel hozzá, alig vártam. A 2.naptòl már mehettem, pedig a vörösvèrsejtszámon bèka valaga alatt volt, ömlött belőlem a vèr, csak a lyukas, puha úszògumi szerű párnán voltam kèpes ülni, szoptatni, hordtam magammal azt is fel. Szoptatás közben szèdültem, borzalmas görcseim voltak, de a babámnak èn kellettem, hog, tudja, számìthat rám, nem hagytam magára. Nem tudtam pihenni, állandòan járkáltak a nővèrek, aggòdás, önmarcangolás, minden volt. De csináltam, maradtam, fel sem merült bennem, hogy ne ìgy legyen. Melleim forròak voltak, úgy bedurrantak, muszáj volt fejnem kicsit, masszìroznom is meleg vìz alatt. Mikor hazajöhettünk borzalmasan örültem, pedig csak 6 napot voltunk összesen bent ès hálisten nem lett bajunk, mára 2 èves nagyfiú. Volt ott egy roma kislány, akit otthagyott az anyja, állandòan visìtott szegèny. Ès ne hidd, hogy őt pesztrálgatták nonstop, annyi teendőjük volt, hogy ha akarták volna sem tudták volba babusgatni az otthagyott csecsemőt. Tudod hogy etettèk? Kitámasztották a cumksüvegeket. Semmi kontakt, csak be a szájába ès annyi. Saját szememmel láttam. Volt vagy 10 baba, plussz a súlyos inkubátorosak vagy 6 db. Nem foglalkoznak azzal, ha sìr.

Kèpzeld, èn sem vagyok ősanya, pedig a 13-es kommentemben láthattad min mentünk keresztül. Ennek ellenère a fèrjem is ugyanúgy ellátta az első perctől, kiadtam a kezemből, fèl èves korában már pár òrára a nagyira bìztuk, más is el tudja altatni, van ènidőm, fèrjemmel wellnesseztünk, 3-4 naponta van sex, nem lettem igènytelen, elhìzott. DE!!! Soha meg nem fordult a fejemben, hogy szülès után a gyermekem nèlkül jöjjek haza, csak azèrt, mert a kòrház nem komfortos számomra. Ha nem akartátok ezt a gyereket adjátok örökbe, ne is menj èrte vissza a kòrházba, ha kèpes lennèl otthagyni. Sok rokonomnak nem jön a bèbi, de bezzeg az ilyennek meg ha nem akarja is megadatik. Borzalmas anya leszel, egy újabb torz lelkületű gyermek születik, akinek majd 13 èvesen öngyilkos gondolatai lesznek. Bravo!

14-es kommentben, elìrtam!

Rémes egy nőszemély vagy. Tisztább lenne, ha egy alapítványon keresztül örökbeadnád a gyermeked. Megérdemel egy esélyt, hogy normális, szerető emberek neveljék az első perctől. Tedd meg érte! Majd elszámolsz a megvető pillantásokkal. Tudom, az sem lesz valami komfortos, de csak azért ne vidd haza szerencsétlen gyereket, hogy a szomszédok meg a család ne szóljanak meg.

Adja Isten hogy tényleg haza mehess még aznap. Aztán soha többet ne menj vissza, így van esélye szegény babának hogy ember nevelje fel...