Császármetszés a baba érdekében?

Szerintem rémtörténeteket mindenki hallott már mindkét oldalról, nekem egyik barátnőmet császározták úgy, hogy nem hatott az érzéstelenítő, de már elkezdték a folyamatot szóval nem tudtak megállni, és mire az altató beütött, kb már be is fejezték az egészet, csak azt a részt aludta át, amikor kiemelték a babát. Ébren és konkrétan minden egyes vágást érezve vágták fel. Természetes szüléseknél is hallani horrorsztorikat, de azért nekem az ilyesmi viszi a pálmát. Cserébe viszont tény, hogy a gyerek egészségesen megszületett, minden komplikációtól mentesen (eleve azért volt szükség a császárra, mert lehetetlen pozícióban volt, a középkorban belehalt volna ha így próbálja meg megszülni, szóval nem is kérdés, hogy a császár volt esetében a jó/egyetlen út). Ha a baba fizikai épségét tartjuk szem előtt, akkor valóban nehéz egy császárral mellélőni. Meg igazából ha úgy nézzük, az anya számára is biztonságosabb valahol, nincsenek véletlenül bent maradt placenta-darabok, nincs méhnyak-szakadás, most oké, hogy egy nagy hasi műtétről beszélünk, ahol sok-sok réteg kötőszövetet és izmot és mindent átvágnak, ugyanakkor ezek mind ellenőrzött, precíz vágások, amiket aztán megfelelően ellátnak, nincsenek bizonytalan szélű hüvelyfalrepedések, végbélt is érintő gátsérülések vagy olyasmi, mint pl nálam a szülés után, hogy így nézte az orvos, nézte, és megjegyezte rendkívül megnyugtatóan, hogy "hát én nem tudom, mégis honnan vérzik még mindig", szóval adott valami vérzéscsillapítót és ennyi, meg volt oldva.

Az emberek anatómiája ilyen elcseszett, hogy a terhesség is önmagában már veszélyes sok szempontból, de a szülés aztán mindkét résztvevő számára komoly rizikó, tökmindegy, hogy jön a világra a baba. Az orvosi megoldás, a műtét, legalább kiszámítható és előre tudod, mi vár rád. Én most másodszor készülök hüvelyi úton szülni, nem vonz a császár továbbra sem, de azért bennem van a para nyilván, hogy biztos minden rendben legyen, császár esetében azért ebből a szempontból sokan biztos nyugodtabbak lennének (én pl nem, mert én már attól sápadoztam, amikor a múltkor az aneszteziológus elmondta, hogyan is működik az epidurális érzéstelenítés, nemhogy még akkor egy spinálist is benyomjanak nekem, jézusom).

45 sajnálom, olvasom hogy ez sokakat traumatizal, de ezen fog az idő segíteni!

Azon viszont sokkal kevesbe ha gyerekenek maradandó sérülése van a szülés után. :(

Adj hálát hogy megmentették a babádat!

Szia! Nem olvastam vissza a válaszokat, de pont azt a kategóriát képviselem, akiről írsz. Volt már egy szülésem, ami nekem sem volt éppen könnyű, jó hosszú is volt, és fájdalmas is (oxitocin, tágítás stb.), de leginkább a gyerekemnek volt nagyon megterhelő, én úgy érzem. A szülés után 1 órával olyan voltam, mintha semmi sem történt volna velem, de a fiamnak számtalan erős fájásnál esett a szívhangja. Akkor nem foglalkoztam vele (ők sem...), azt sem tudtam, mit jelent, ki voltam szolgáltatva. Ma már tudom, hogy ez brutális lehetett neki. Valószínűleg egy profibb kórházban elvittek volna császározni. Hálistennek semmi baja, bár igen érzékeny kisgyerek (ez lehet karakter is, nem mondom, hogy a szülés miatt alakult így).

Most várom a második gyerekemet, egy magánklinikán tervezem megszülni, csak és kizárólag a gyerek érdeke miatt programozott császárral. Már megvan a műtéti időpont is, remélem, kihúzom odáig. Ha a magam szempontját nézném, természetes úton szülnék még egyszer, pedig tényleg nem volt egy fáklyásmenet, de szuperül regenerálódtam. Én viszont most a gyerek érdekeit nézem, hát ezért lesz (reményeim szerint) császármetszés. Én úgy gondolom, biztonságosabb ez a születési mód neki, nekem meg valószínűleg nehezebb lesz majd a regenerálódás a műtét után, de inkább én szenvedjek, mint hogy neki legyen baja. Őszintén szólva én sajnálom, hogy a magyar kórházakban nem lehet megválasztani a szülés módját.Amúgy pedig nagyon félek a műtéttől, a szüléstől anno sok évvel ezelőtt nem féltem (nem is gondoltam rá).

Na most megint álljatok neki ezen veszekedni 🤦🏻‍♀️

Mindenki leírja a véleményét és a történetét, ennyi!