Tényleg felemelő érzés a szoptatás?

Milyen kár, hogy nem próbáltad meg....:-((

Ettől nem leszel több vagy kevesebb az biztos. Vagyis nem ezen múlik az anyaság. Én 14 hónapja szoptatok és imádom, pedig..... na én sem voltam egyszerű.

Van valamilyen fóbiád vagy mi történt? Ilyen ritka, hogy valaki azt mondja, nem. Én pl azt is útáltam, ha a párom a mellemet birizgálja. De ez csak átmeneti probléma volt, azóta már ez is ok, nemcsak a szopi:-)

Lehet hogy jo lenne beszélned egy pszihologussal,akit ajánlottam az szoptatási tanácsado is egyben.

De szerintem ne érezz magadon nyomást emiatt,nyugodj meg és szeresd a gyermekedet,sokat legyetek testközelben egymással,a babáknak ez nagyon fontos.

Én is sajnálom, hogy ebben a topikban is főleg kritizáló és minősítgető vélemények hangzanak el, de ez részben érthető. A névtelenség sokakat felbátorít, ill. több olyan anyuka van itt a fórumon, aki veled ellentétben megpróbálta, nagyon akarta, de mégsem tudta szoptatni a babáját. Számukra ez a téma (és a tényleg megkérdőjelezhető hozzáállásod) maga a vörös posztó, nem véletlen, hogy kikelnek magukból.

Nemrég hasonló felháborodást váltott ki egy másik anyuka topikja, aki hozzád hasonlóan szintén nem (nagyon) akart szoptatni. Róla később kiderült, hogy részben a korábbi "szakmájával" magyarázható, hogy idegenkedett attól, hogy a babája a melléhez érjen, hogy belőle szopizzon. Nem tudom, hogy pontosan mitől van így, de én is azok közé tartozom, akik ezt nem gondolják jónak/helyesnek/egészségesnek stb. Más kérdés, hogy én igyekszem tárgyilagosan nézni a dolgot.

Sok tényező belejátszat, hogy így érzel, de ezekkel neked kell tisztában lenned. Ha zavar, hogy így van, akkor érdemes utánagondolni, beszélni erről egy szakértővel (nemcsak szopis tanácsadóra gondolok, mert itt másról is szó lehet). Ha nem zavar, akkor viszont nem sokat lehet tenni. Hiába jönnek az ismert és legitim érvek a szoptatás (és nem utolsósorban a babád érdeke!) mellett, nem valószínű, hogy meg fogod változtatni a véleményed.

Viszont arra azért én is felhívnám a figyelmed, amit páran már szóvá tettek (csak némelyek durván): az anyaság ideális esetben tényleg azt jelenti, hogy a babád jólétét (leglábbis egy hosszabb időre) önmagad elé helyezed. Ugyanúgy, ahogyan (családtervezés esetén) felkészültél a fogantatásra és a terhességed alatt körültekintően éltél, most is felelős vagy a babád testi, lelki és szellemi fejlődéséért - sőt. Míg eddig minden ment magától és a természet/szervezeted végezte a maga dolgát (helyetted is), mostmár legfőképpen a te tudatos és szándékos feladatod, hogy őt ellásd éspedig a lehető legjobban. Nagyon profánul hangzik, de tényleg úgy kell lennie, hogy ő most az első - nem azért, mert ez a társadalmilag elvárható hozzáállás, hanem mert az ő életbenmaradása ill. fejlődésének minősége(!) függ ettől. Az, hogy neked fenntartásaid vannak a szoptatással kapcsolatban, nem azt mutatja, hogy maga a szoptatás (és minden más kötődést segítő nevelési forma) rossz, hanem azt, hogy valami hibádzik a rendszerben. Félre ne értsd, nem az a célom, hogy bármivel megvádoljalak, csak hogy rávilágítsak arra, hogy valamiért nem úgy érzel, ahogyan a genetikai kódod (= az anyai ösztönöd) szerint kellene. Ez nem más, mint a természet rendje és teljesen független mások erkölcsi vagy bármilyen véleményétől. Nekem úgy tűnik, hogy te is érzed ezt az ellentmondást (megkockáztatom, talán frusztrál is), különben nem indítottad volna el a topikot.

Ahhoz pedig, hogy feloldd ezt a belső konfliktust, két eltérő dolgot tehetsz: vagy elnyomod ezt az érzést és a könnyebb utat választod (apasztás, tápszerezés stb.), vagy erőt veszel magadon és megpróbálsz utánajárni, hogy miért van így és hogyan lehetne változtatni. Mert ha eddig arra vártál (kicsit úgy érzem), hogy majd a babád megszületése egy csapásra átformálja a gondolkodásod/hozzáállásod, akkor csalódnod kell. Nagyon keveseknél működik ez pálfordulás-szerűen.

Szóval, lehet, hogy tudnál változtatni, lehet, hogy nem. De az igen valószínű, hogy a babád érdekét legjobban a változás (pl. szoptatás) szolgálná - ha közben te magad is előnyödre és koherens módon változol.

Akárhogy is, minden jót kívánok nektek.

Bár kíváncsi lettem volna, hogy konkrétan (részletesebben) miért idegenkedsz ennyire a szoptatástól, hátha rájöttünk/rájöttél volna a "megoldásra". Dehát most is inkább rövidrezárás lett az eredmény. Sajnálom.