Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Mért ámítanak bizonyos emberek...

Mért ámítanak bizonyos emberek azzal hogy a szoptatás nem nehéz nagyon jó érzés meg hasonlók mikor fájdalmas és csak lelkileg jó? (mármint a mamáról beszélek, a babának természetesen jó)

Figyelt kérdés
nem provokálni akarok csak valljuk be nem könnyű
2010. jún. 30. 15:31
1 2 3
 1/21 anonim ***** válasza:
80%

a szoptatás nem fáj...

ha helyes a mellretétel

ha a gyerek nem harap -meg kell nevelni-

ha rá vagy hangolódva

ha nem azzal foglalkozol hogy más elitéli de neked muszáj mert ez vagy az nem nézi jó szemmel

ha neked rossz a babádnak szerinted jó?


Nem kell madonna arccal szoptatni de ha nem esik jól ne tedd. Nem érdemes végigszenvedni az életed és a gyerek életének legszebb hónapjait azzal hogy olyan miatt van gondod ami tök természetes kellene legyen


kérj tanácsot!!

védőnő biztosan szivesen segit! legalábbis remélem.

2010. jún. 30. 15:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/21 anonim ***** válasza:
te még biztos nagyon az elején jársz,ha fáj,vagy nem jó a technika.Eleinte nekem is nagyon fájt,csillagokat láttam, de ma már meg sem érzem.Egy idő után elérzéstelenedik a mellbimbód.Egyre ügyesebb lesz majd,nem fog egy óráig cicizni.A fiam tíz hónapos 5-10 perc alatt végez.Én a fog miatt is aggódtam, de már van öt foga,és nem harap szerencsére.Kis idő múlva nem fog fájni,hidd el.
2010. jún. 30. 15:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/21 anonim ***** válasza:
56%
Én nem szerettem szoptatni. Az eleje (kb 6 hét) nyűgös volt, nem ment a babámnak sem igazán. Aztán belejött, minden rendben volt, de csak 2,5 hónapig szopott, elapadt a tejem. Szerintem nem is kényelmesebb mint a tápszer. És néha bizony megrángatta a cicim a Kisasszony. DE én nem direkt hagytam abba, így alakult, sőt, nagyoniy küzdöttem a folytatásért, de nem jött vissza a tejem sajna.
2010. jún. 30. 15:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/21 anonim ***** válasza:
100%

Én nem mondanám, hogy nehéz. persze, "körülményes" mert időhöz kötött, és fáj, mikor már dagad a cici a tejcitől, és fáj mikor elkezdi szívni, de még mindig könnyebb, mint pepecselni, melengetni, hűtögetni, és kísérletezgetni azon, hogy melyik tápszer a megfelelő a babának...

Én így állok hozzá, mellesleg ez mindig nálam van, kéznél, pont a baba igényei szerint a megfelelő hőfokon. És mikor látom babám elégedett nyugodt arcát, hogy végre szopizik, semmi sem számít. Főleg, mikor bealszik a cicin, és egy óriási vigyorral "jutalmaz", mikor elveszem tőle és óvatosan a kiságyba csempészem. Ez fantasztikus élmény, és ez csak az enyém. Mindenki irigykedhet, mert ezt csak én kapom a babámtól. Ez a kapcsolat a legszorosabb és legmeghittebb így közöttünk 6 hetsese..:)

Egy 2 éves, és egy 6 hetes manó anyukája

2010. jún. 30. 15:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/21 anonim ***** válasza:

Ha nem is akarsz provokálni, ezzel csak olajat öntöttél a tűzre :))) Szerintem hozzáállás kérdése, kinek mennyire jó érzés. ha állandó stressz forrása, akkor biztosan nem az. Nem szabad azon tipródni, hogy biztosan elég-e a babának, nehogy éhezzen szegény meg hogy vajon nem fog-e elapadni... meg hasonlók. Abban igazad van, hogy eleinte fáj is, de a mell hamar megedződik, hozzászokik az igénybevételhez és elmúlik a fájdalmas időszak... Utána már egyáltalán nem fáj és valóban jó érzés az anyukának is. Nekem 4 gyerekem van és sajnos az elsőnél még nem támogatták ennyire a szoptatást... meg is lett az eredménye, fél éves korára teljesen tápszeres lett, mert én nem hittem magamban (sokat sírt, én meg azt hittem, kevés a tejem... kapott hát pótlást... meg is itta mindig, volt, hogy 4 hetesen 200ml-t is... utána meg kibukta, kihányta)... Akkor eldöntöttem, hogy a többi gyerkőcnél a megérzéseimre, ösztöneimre hallgatok, nem a környezetemre... bizony, ők 2 éves korukig szopiztak... Most a pici 22 hónapos és ő is szopik még, persze mindent eszik mellette, neki mr csak a lelkének van rá szüksége. A nagyok is maguktól hagyták el, a kicsivel is így szeretném...

Szóval, ha hiszel magadban, nem méricskélsz, nem csinálsz nagy ügyet belőle, hidd el, sokkal könnyebb, mert akkor a babád maga fogja beállítani a neki megfelelő szopizási rendet és a megfelelő mennyiséget is! Sok sikert hozzá!!!!!

2010. jún. 30. 15:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/21 anonim ***** válasza:
89%
nekem sem fájt soha, az elején sem, szóval ez nem ámítás szerintem.
2010. jún. 30. 15:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/21 anonim ***** válasza:
100%

én ott rontottam el, hogy már a kórházban szétcsócsálta a cickóimat pedig ott még nem is volt tejem :)

pár napig nagyon sz@r volt, vérzett, feszült, fájt, majd szétdurrant, de kb. 1 hét után jó lett és azóta se fáj...

7h baba anyukája :)

2010. jún. 30. 15:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/21 anonim ***** válasza:
54%

Kedves utolsó! Nem te vagyok véletlen?! Én is ugyan ezt érzem és nekem is 2 éves és 6 hetes gyerekeim vannak.

Szerintem fantasztikus a szoptatás és anyatej leadó is vagyok megint. Sajnálom ha valaki ezt nem éli át.

2010. jún. 30. 15:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/21 anonim ***** válasza:
bocsi 15:40-nek szólt :)
2010. jún. 30. 15:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/21 anonim ***** válasza:
100%

MI fáj, vagy hol?

Az első egy-két hétben még fájhat, ha belövell a tej, de utána testileg kell kellemes érzésnek lennie!

Ha az első hetekben vagy, akkor légy türelmes! Ahányszor ilyen "belövést" érzel, annyiszor megy az info az agyalapnak, hogy küldjön hormont, a méh összeszűkítéséhez. ha nem vagy már gyerekágyas, akkor vagy emlőgyulladásod van, vagy sebes, menj orvoshoz! Kellems érzésnek kell lennie! Testileg!

2010. jún. 30. 16:04
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!