Tényleg felemelő érzés a szoptatás?

Nem akarlak megijeszteni meg semmi ilyesmi, én is így voltam vele, hogy el se tudtam képzelni, hogy a mellemet a baba fogja "használni" a nap 24 órájában.

A szoptatás ugyanúgy kezdődött mint az előttem válaszolónak (4.napra indult csak be a tej, itatni se lehetett addig a babát, bimbóvédőt nem engedtek használni, sebes mell, fájdalom stb.)

Úgy a 4-5. hónapra szűnt meg nekem a fájdalom, addig hazudnék ha azt mondanám hogy egy percet is élveztem belőle.

De muszáj volt és kitartottam, 5 és fél hóig csak anyatejet kapott és végül 1 éves koráig szopizott.

Nem volt jó élmény, és nem élveztem egyáltalán. De kellett neki az anyatej és eszembe se jutott csak azért tápszert adni mert én nem éreztem jól magam közben.

Jaj és tenném hozzá hogy előtte mindent elolvastam a szoptatásról, fejésről stb. amit csak lehetett, és hát a gyakorlatban azért eléggé nem úgy voltak a dolgok.

Fejni pl. szinte egyáltalán nem tudtam, kiderült nem is nagyon lehet a mellemet fejni mert egyszerüen felépítésileg olyan.

Fordultam szoptatási tanácsadóhoz, laleche ligához stb. jól volt mellre téve a baba, mégis kellemetlen élmény volt.

Ezt csak azért irom, hogy csúnyán hangzik tudom, de túl lehet élni. Nem olyan sok idő az az 5-6 hónap és ha esetleg igy alakul neked mint ahogy nekem is, akkor is végig fogod tudni csinálni!

utolsó vagyok: azt elfelejtettem írni, hogy eleinte ugya ezt kérdezgettem magamtól és mindenkitől, hogy "hogy lehet felemelő, jó dolog a szoptatás". de csak azért mert én akkor épp szenvedtem. nem értettem, másnak miért megy és miért tudják élvezni. de mostmár én is látom, hogy miért. és tudom, hogy minden egyes megszenvedett, átsírt szpi megérte. :)

egy 4 hós, 8,5 kg-os fiúcska anyukája :)

Pont így voltam, mint te, titokban úgy tervztem, hogy nem is nagyon erőltetem az egészet. A mellszívó és egyéb fegyverarzenál látványa kiborított. Aztán megszületett ŐŐŐ. És annyira akartam már akkor. Nem ment. Későn indult be, már a kórházban pótoltam és bimbóvédővel szoptattam, mert nagyon fájt.

Senki nem mondta mit hogyan kell. Egyetlen segítségem édesanyám volt, aki nem tudott szoptatni. Otthon is folytatódott a rémálom, a három óránkénti, szigorúan betartott ülve szoptatás...

A 2. hónap végére, azt mondtam feladom. Letettem a gyereket az ágyra és jóllakattam tápszerrel /folyton pótoltam/. Majd mellé feküdtem, levettem a bimbóvédőt és szájába tettem a cicit nagy kényelmesen elvolt vele sokáig. Szépen lassan felszaporodott a tejem, igény szerint szoptattam és 2 hét múlva elhagytuk a pótlást.

Ma 14 hónapos, napi 3szor szopizik. Imádjuk ezeket az összebújásokat, remélem még egy jó darabig így marad.

Azért meséltem el, hogy érdemes megpróbálni, nekem is nagyon idegen volt ez az egész. De ha nem görcsösen csinálod, és elfogadod nagyon jó tud lenni. Látni, hogy egy pici test belőled növekszik. A fejés szerintem felesleges és fárasztó. Minél többet cicire kell tenni és nincs rá szükség.

Nagyon fontos, hogy előtte tájékozódj, pl az lll oldalán, akár csoportjaikba is elmehetsz.

Sok sikert és kitartást.

Szia!

Eddig én sem éreztem annyira felemelőnek, örültem hogyha normálisan evett, jól kiürítette stb., de aztán egyik nap nem akarta elfogadni, és ez nekem annyira rosszul esett, nem is gondoltam hogy ennyire kell nekem ez az érzés, hogy ott szopizik ez a kis drága és közben simogatja a hajam, szóval akkor tudtam én is értékelni amikor majdnem elvesztettem ezt az érzést, mostmár minden szoptatást magasztosabba élek meg, mert ez az időszak olyan rövid és olyan belsőséges!

Üdv: 7 hós baba anyukája