Tápszerre szeretnék át állni, mi a folyamat?

szerintem mindenkinek magánügye, hogy meddig szoptat és mikortól akar tápszert adni a gyerekének! az viszont tényleg borzasztó, hogy egy olyan nő, aki tudja, hogy a gyerekvállaláshoz szoptatás is párosul, mégis elég "furán" gondolkodik erről, hááááát...

amúgy nekem is volt tejlázam, mégis fejtem, a másik ciciből adtam neki, és én IMÁDOM, hogy a babámnak szüksége van rám, és szoptathatom!!!! ha valakinek elapad a teje, azt megértem, hogy át akar állni a tápszerre, de hogy valaki csak azért válassza ezt, mert ez a kényelmesebb megoldás... de ez mindenkinek magánügye...

Hát akkor én végigolvastam ezt párbeszédet itt.. és a következőket szeretném mindenkinek elmondani:

A gyerekem most 5 hónapos. A 2. héttől kezdve kap tápszert is, mert nem volt tejem. Megettem és megittam mindent ami létezik hogy legyen, de mégsem volt.

A gyereknek 4000 Ft-ba kerül egy doboz tápszer (HIPP) ezt veszem, mert hiszem hogy a drábább jobb, bár nem biztos. Mindegy. Ez az én véleményem.

A férjem a leggondoskodóbb apa a világon, mégsem szól bele a gyerek etetésébe, mivel nem ért hozzá, nem az ő dolga. E helyett pénzt keres, minden este fürdet és imádja a gyereket.

Maradjunk annál szerintem, hogy vannak nők és vannak férfiak. Mind a kettőnek más a funkciója egy kapcsolatban, családban. Ha valaki egyenrangúnak képzeli nő létére magát egy pasival AKKOR ANNAK AJÁNLANI TUDOM, HOGY EMELJEN MEG EGY 50 KG-OS CEMENTESZSÁKOT!!

Amíg egy nő otthon van a babával a férfi dolga hogy eltartsa őket, és mivel ez azért manapság elég nehéz ezért ez egy nagyon fontos feladat egy férfi számára.

És nyugi. mustár nem lesz többet azt én is csak remélni tudom, bár előtte megkérdeztem volna a védőnőt!!

üdv. egy 5 hós baba anyukája

Hát, voltak itt durva dolgok. Most én is írok néhány gondolatot, így névtelenül legalább kimondhatom őket szégyenkezés nélkül. Amíg terhes voltam, azon paráztam, hogy tudjak majd szoptatni. De azért féltem is tőle. Idegennek éreztem ezt a dolgot. Aztán megszültem, egyszerre cicire tették a kislányom, és sajnos nem éreztem, hogy ez egy olyan csodálatos dolog lenne. Azóta sem rajongok érte, de szó nélkül teszem a dolgom, van, hogy napi 10 alkalommal szopizik a kicsi. Szerencsére hamar, kb 10 perc alatt végez. De semmi pénzért nem mondanék le erről az élményről. Lehet, hogy nekem nem akkora élmény, de a kicsimnek ez a legjobb minden szempontból. Egy kicsit engem is elért a depresszió, nem éreztem magam többnek, mint egy szoptatós szolga... Állandóan itthoni ruha, mosatlan haj, gügyörészés... Nem ehhez voltam szokva. De amikor a lányomra néztem, elszállt minden gondom. Csak az volt a baj, hogy amint leraktam, visszatértek a depis gondolataim. Szerencsére már jobban vagyok, amikor lehet, eljárunk itthonról, természetesen babával. Nem érdekel, hogy mindenki a h1n1-től retteg. Van jó kis kézfertőtlenítőnk, a baba a mózesben, nem engedek hozzá közel senkit, és végre kikapcsolódok. Anyósom mondogatja, hogy ne vigyük sehová, mert beteg lesz, de szerintem az, hogy heti 1-1 alkalommal kiruccanok vele, nem okozhat gondot. Rosszabb lenne, ha teljesen begolyóznék és úgy lennék egész nap kettesben a gyerkőccel. Mert nem álltam tőle messze. Volt, hogy szinte reggeltől estig sírtam... Főleg amikor rossz az idő. Ma nem tudtunk menni még sétálni sem, mert üvölt a szél. De legalább kicsit netezek, amíg alszik.

Hát, tudnék még mit írni, de nem hiszem, hogy annyira érdekfeszítő:)

Mindenki döntse el, hogy mi a fontos neki. De szerintem lehet kompromisszumot kötni.