Tápszerre szeretnék át állni, mi a folyamat?

Lehet támadni,de nem tudok szó nélkűl elmenni mellette.Én aki minden csepp tejért megszenvedek,mert tudom h ez védi őt a legjobban és ez neki a legmegfelelőbb-3hónapos-

Mi az h ELEGED VAN A SZOPTATÁSBÓL?

Hát nem az a fontos h neki mi a jó?

Kit érdekel,h neked -nekem mi tetszik és mi nem?!

Anyák lettünk és a gyerek az első!!!!!

Az ő érdekei!!!!

Soha nem értettem,h sokan miért nem így gondolják.....

(azt hiszem nem bunkón válaszoltam,ezért mertem válaszolni)

NEM BÁNTÁSKÉNT ÍRTAM,CSAK EZ A VÉLEMÉNYEM!

Sokkal nagyobb áldozatokat is kell hozni, mint a szoptatás.

Ami melleselg tök jó dolog.

Én is ebbe a táborba tartozom, mint a kérdező, csak nálam két részre szakadt a dolog. 3,5 hónapig tudtam szoptatni a lányomat, de nagyon kínszenvedés volt, majdnem minden este sírtam a tehetetlenségtől. Alig volt tejem, már a 2. naptól pótolni kellett. Ennek ellenére mindent megtettem, hogy legyen tejem. Rengeteg tea, homeos bogyó, alk.mentes sör, rántott levesek, egészéséges kaják. Eredmény? Anya (én) hízott még 6 kilót, a gyerek pedig továbbra is éhes maradt, és minden szoptatás után mértük... és pótoltunk... Közben olyan depi lett rajtam úrrá, hogy nem tudom elmondani. Sajnáltam a kislányomat, hogy nem tudok neki elég anyatejet adni, közben pedig azt éreztem, hogy egy nagy rakás sz@r vagyok, és egyre inkább kezdtem a szoptatást megutálni. (valószínűleg a fent leírtak miatt).

De a "sors" 3,5 hónaposan megoldotta a problémámat, mert akkor már másfél hete hiába próbáltam adni neki a cicit, csak ordított rajta. Naná, hisz az üvegből könnyebben jött a tápszer... Egy átsírt éjszaka után reggel úgy döntöttem, kész, elég volt. Azóta tápszeres lett, és el nem hiszitek, milyen boldogok vagyunk azóta mindketten! Már 10 hónapos a lányom, vidám, nyugodt, makkegészséges, és nagyon anyás, nagyon kötődünk egymáshoz.

Hozzáteszem, nálam valószínűleg teljesen másképp alakult volna a szoptatáshoz való viszonyom, ha az elejétől normálisan tudtam volna táplálni, így viszont számomra is rémálom volt az egész...

Jöhetnek a lefelé pontozó szoptatós anyukák! :) De én akkor is boldog vagyok, hogy "megszabadultam" a szoptatás nyűgétől.

A 09:23-as vagyok ismét. Azt még hozzátenném, hogy volt olyan, hogy másfél-két órát volt cicin a lányom, mert azt mondták, minél többször legyen, annál több tejem lesz. Meg hogy bújjak ágyba vele 3 napig, és csak szoptassam. Ezt is megtettem. Az LL-ligával is felvettem a kapcsolatot.. a védőnőm többször végignézte a szoptatást, próbált tanácsot adni.. semmi.. Szóval amikor én azt hallom, hogy valaki már nem akar szoptatni, vagy gondja van ezzel, eszem ágában nincs megbélyegezni ezért.

Szerintem minden anya boldogan szoptatna, ha ömlene a teje, és a babája negyedóra alatt jóllakna (naponta 5-6-szor). Mert ez teljesen elviselhető lett volna számomra is, nem pedig az, hogy az első három hónap gyakorlatilag a szoptatásról és a tejszaporításról szólt számomra... Hálistennek túlvagyunk ezen a korszakon :)