Baja lehet a gyereknek, ha tápszerezem? Nem szeretném szoptatni.

(fili)

Erről vsz. nem te tehetsz hanem a környezet a neveltetés.

Vagy a hormonok amik azt a bizonyos anyai érzést nem továbbították az agynak. A fennmaradási ösztön nem lépett fel ahogy a tudomány mondja. Mert képzeld ezt el ha így gondolkodtak volna anyáink évszázadokkal ezelőtt, nem alakult volna ki az emberiség ha szülő anyák így éreztek volna. Nem tudom, hogy nem alakul ki most néhány nőnél az úgynevezett anyai ösztön. A világ legtermészetesebb és legcsodálatosabb dolga, hogy lehet undorító.

Te legalább bevallod és meggyőződésem, hogy nem tehetsz róla.

Az ilyen esetekben mélyebben kell kutakodni.

Ácsi.

Az, hogy valaki valamilyen "mély-pszichológiai" okból utasítja el a szoptatást, (véleményem szerint) más megítélés alá kell hogy essen, mintha valaki csakcsupán kényelemből, önzésből vagy alakféltésből teszi ugyanezt!

Félreértés ne essék, én magam eléggé ősanya vagyok :), de simán el tudom képzelni, hogy valakit az élete folyamán olyan hatások érnek, ami maitt később idegenkedik a szoptatás gondolatától. Ez nemcsak fizikális (szexuális) erőszak lehet, hanem egy sor más dolog is: folyamatos ártó lelki hatások, negatív családi légkör, rossz nevelési módszer, testkép-zavarok (lásd anorexia és társai) és kismillió pszichés kórkép (depresszió, fóbiák stb.).

Azzal egyetértek, hogy a hozzáállásnak oka van és szerintem maga a szoptatás elutasítása abnormális dolog. (Nem olyan értelemben, hogy aki így érez, az hülye, hanem úgy, hogy nem ez ma a norma, nem ez a tipikus, a gyakori.) Sem társadalmi (közvélemény), sem egészségügyi, sem evolucionista-természeti szempontból nincs rendben, ha valaki ilyesmit érez.

A nő egész egyszerűen úgy lett kitalálva, hogy szoptatni tudjon - és kelljen is neki, mert ez a legjobb az utódjának. És aki ezt önnön fenntartásai ellenére mégsem teszi, az végső soron a Természet törvényei ellen "vét". Nem(csak) a többi "fajtársát" háborítja fel, nem(csak) a gyermeke egészségét teszi kockára stb., hanem tulajdonképpen szembemegy a Természettel. És szerintem ez nagyon nem jó. (Lásd más egyéb modern civilizációs emberiség-problémánk... ugyanez, csak pepitában.)

De, nem biztos, hogy mindig csakis önmaga tehet valaki arról, hogy kialakul benne ez az ellenérzés.

Sőt, továbbmegyek, számomra nem is az a legnagyobb gond ebben, ha valakinek fenntartásai vannak a szoptaással szemben - hanem az, ha az illető (bár tudja, de) nem tesz semmit, hogy ezen változtasson!

Szóval kedves egyik kommentelő: hidd el, hogy a többség nem azokat kritizálja most, akik érzik, tudják, hogy valami nincs rendben velük. És esetleg próbálnak is tenni valamit ellene. Hanem azokat, akik otthon elüldögélve megelégszenek azzal, hogy "ez van, én ilyen vagyok és senki kedvéért nem fogok megváltozni".

Az ember sokkal többet tud elérni, mint amit hisz magáról - csak akarnia kell.

Én azokat az embereket tartom a legtöbbre, akik nekiállnak megküzdeni a "lehetetlennel".

Nekem kicsit sok kezd lenni, hogy ilyen szinten erkölcsi kérdést csinálnak egyesek ebből az egészből.

Mielőtt a tápszerezők szekértolójának nyilvánítanának, azelőtt leírom: a gyerekemet 20 hónapig szoptattam, és csak azért hagytam abba, mert teherbe estem a másodikkal, megváltozott a tejem íze, a fiam magától állt le. Remélem, a második gyereket ennél tovább tudom szoptatni.

Viszont a kérdezőre nem hinném, hogy a leírtak alapján ennyire "fújni" kellene, legalábbis ha magamból indulok ki. Mennyit lehet róla tudni? Annyit csak, hogy nincs gyereke, de szeretne. Megcsináltatta a melleit, amiket félt és ezért kérdéses, hogy szoptatni akarja. Hát nem tudom...Amíg még nekem sem volt gyerekem, nekem is voltak nagy elméleteim, hogy mit hogyan csinálok. Amikor megszületett a fiam, akkor jöttem rá, hogy ezeknek egy jó része hülyeség, sőt rossza a babára nézve. Pl. nem igazán értettem, hogy miért kell "minden nyikkanásra felkapkodnia síró gyereket". Aztán megértettem. Talán a kérdezőnek is a szoptatás lesz a természetes, amikor megszületik a gyereke.

A másik, hogy félti a melleit. Hát basszus, megszenvedett értük. (Nem mintha lett volna plasztikai műtétem, de állítólag nem piskóta dolog.) Én is megszenvedtem a testemért, mégha más értelembe, nekem is sok rossz érzésem volt emiatt a teherbeesés előtt. De akkor talán én sem vagyok anya, nem érdemlem meg a gyerekeimet, ki kéne venni a méhemet, meg nem tudom milyen átkokat szokott még szórni a Szent Anyák Kórusa, amikor valakiben akár kétség is merül fel arra nézve, hogy kövesse az általuk fennen hirdetett esz,éket.

A kérdezőben meg kétségek vannak az egész felől, gondolom azért tette fel a kérdést. Ha talán valami normális, barátságos stílusban leírjátok, Ti, a babátok mit kaptatok a szoptatástól, akkor a kérdező is lehet, hogy meggyőzhető lenne. Mindegy, igazából egy jó kis anyázásnál nincs jobb dolog a világon, mindig klassz megjátszani az erkölcsileg felsőbbrendűt, "mélypszichológiai szempontból" ez is teljesen érthető.

Akinek nem inge nem vegye magára!

(xStefiX, ne haragudj, de ez a Természet törvényei ellen "vét"-dolog nekem kicsit szúrja a szememet. Most akkor, azok a nők, akik egy, vagy két gyereket vállalnak, de közben nemi életet élnek fogamzásgátlás mellett, azok is "vétenek"? A női test nem úgy van megalkotva, hogy életének termékeny szakasza folyamán csak 1-2 utódot tudjon kihordani.)

Maximálisan egyetértek az utolsó válaszolóval, végre egy normális ember!!!!!!!!!!!!!!!! Mintha csak az én gondolataimat írta volna le!! Nekem is voltak ellenérzéseim a szoptatással kapcsolatban, és még terhesen mondtam is a barátnőimnek, hogy én nagyon félek ettől ez egésztől, és ez az egész dolog nekem annyira magától értetődő, mint a feddhetetlen erkölcsű és magaviseletű anyáknak. Ennek ellenére, én is szoptattam a gyerkmekemet, és kudarcként éltem meg, amikor 8 hónap után elapadt a tejem, és bántam, hogy nem szoptathatom tovább. Pedig soha nem a szoptatás volt az anyaságom csúcspontja, sőt, kijelenthetem, hogy nem szerettem szoptatni, de ennek ellenére megtettem a gyermekemért.

Nem tudom, hogy akik ilyen fennhangon kardoskodnak a szoptatás mellett, vajon minden szempontból tökéletes anyák? Lehet, hogy ezen kívül számos-számtalan hibát követnek el (de nekik mindenre mentség, hogy szoptattak), és lehet, hogy a kérdező minden más szempon tból tökéletes anya lenne. Nem is értem, hogy képzelik egyesek, hogy ilyen minősíthetetlen stílusban kritizálnak másokat, és honnan veszik az erkölcsi felhatalmazást erre vonatkozóan.

Még annyit hozzáfűznék, hogy az is a jó anyaság része, hogy valaki jól akar kinézni. Pl engem irigyelt a többi gyerek, mert anyám fiatalos, vagány, laza és csinos volt. Mondták többször, hogy ilyen anyára vágynak. Jó az, ha egy gyerek büszke is lehet az anyjára.

Persze szoptatni is nagyon jó, de ez a hittérítés és felsőbbrendű kritizálás már sok. Ilyen stílusban nem fogtok meggyőzni senkit, mert az jön le, hogy mindenki, aki itt szoptat, az okoskodó, gonosz, rosszindulatú -> egy banya. Ilyen nem akar lenni senki.

"-Anya, miért nem szoptattál, mikor baba voltam?

-Mert nekem a saját kinézetem fontosabb volt, mint te."

Hát nekem soha nem jutna eszembe (vagy nem volna képem) ilyet kérdezni az anyámtól, mert lehet, hogy csak 3 hónapig szoptatott, de imádott, mindent megtett értünk, rengeteget foglalkozott velünk, nagyon jó anya volt, a mai napig is az, és ezért én tisztelem, szeretem.

Különben is kit foglalkoztat, hogy szoptatta-e az anyja vagy nem...?