Mást is taszított a szoptatás gondolata? Vagy egyedül vagyok ezzel? Hogyan oldottátok meg? Vagy jött magától, ahogy a baba megszületett?

"És hogyha nem sikerül lenyelni az undort? Hogyha depressziós leszel tőle? Vagy lehányod a gyerekedet?"

Ne haragudj, de akinek ilyen szintű mentális ideggyengesége van, annak nem is való gyerek. Nem azt mondom, hogy szeretni kell szoptatni meg idealizálni a dolgot, éb elfogadom, hogy valakinek nem jön be, de azért be essünk már át a ló túloldalára. Amit te felvàzolsz, az már klinikai eset.

Én rosszul vagyok más hányásától, komolyan rám jön az öklendezés a hányásszagtól, már rágondolni is durva, de azért nem leszek depressziós, ha hány egyet a gyerekem. Gyorsan összetakarítom és kész. Pedig van más alternatíva, megkérhetném a férjem, hogy jöjjön be a kertből és takarítsa fel vagy feltöröltethetném a gyerekkel is.

Sötét, tovább megyek, orvosfóbiám van, mégis szültem. És nem lettek tőle depressziós.

Nem muszáj szoptatni, ha valaki nem akar, de ez a finnyázás, hogy jaj, undorító, depressziós leszek tőle, hát ez nevetséges.

És kit érdekel, hogy te mitől leszel rosszul meg mitől undorodsz? A kérdés a szoptatás volt, nem a szaros pelenka meg a hányás, se nem az, hogy téged mitől ráz a hideg.

Lehet hihetetlen, de engem (és még sokan másokat) speciel kicsit sem zavar se kakis pelus, se a hányás, ellenben a szoptatásnak a puszta gondolata is taszít. Nem értem miért kell a ló túloldalára esni és folyamatosan azt sulykolni abba, aki nem szoptat, hogy ez nem normális és baj van vele. Nem, nincs. A gyereket nem csak és kizárólag szoptatni lehet, semmi baja nem lesz a tápszertől sem, ugyanúgy el van látva és ki van elégítve minden szükségléte. Teljesen abszurd a hányáshoz meg a kakához hasonlítgatni itt a szoptatást, pláne hogy köze nincs a kettőnek egymáshoz. Szoptatni még mindig nem kötelező és nem is muszáj, van másik lehetőség, a baba tápszerezés közben is érzi a bőrödet, ugyanúgy megvan a kötődés. Gyerekvállalás előtt minden leendő édesanya tisztában van azzal, hogy ha nem akar, akkor nem kell szoptasson, ahogy azzal is, hogy bizony egy újszülött fog "kinyomni" magából érdekes dolgokat, mint kaki/hányás/egyebek és ezeket NEM lehet elkerülni (úgy, mint a szoptatást!), te vagy otthon vele a nap nagy részében, te kell ellásd, ennyi. Attól még, hogy tápszert adok anyatej helyett, ugyanúgy ellátom a gyerekem, ÉN az anyja! Ez bazira nem állítható párhuzamba azzal, hogy napjában többször is hívok valami idegent pl, aki kicseréli a gyerekemen a kakis pelust, mert fúj az büdös. Ebben az esetben nem látom el a gyerekem, óriási különbség. Csak tudnám amúgy miért fáj nektek ennyire az, hogy két lehetőség közül az édesanya azt választja, ami nem mellesleg őt sem teszi tönkre lelkileg. Attól még nem "kívánságműsorozik", pusztán él a lehetőségeivel! Vagy talán, ha neked kellene 2 opció közül választani, akkor szándékosan a számodra szarabbat választanád, miközben a másik is tökéletesen jól működik és nem lesz semmi különbség a végeredményben?? Ja, rögtön gondoltam, nos akkor te mártírkodj, más meg majd úgy dönt, ahogy akar.

Az meg, hogy az apja törli fel a hányást vagy cseréli ki a kakis pelust, nehogy már másik alternatívának számítson, elvégre az a gyerek a KÖZÖS gyerekünk, pont ugyanannyira az ő dolga is ellátni a gyereket, mint nekem! Normális apát nem kell külön kérni semmire, mert megcsinálja magától is.

Az meg csak a saját szegénységi bizonyítványa mindenkinek, hogy elbagatellizál egy igen is létező jelenséget és a depressziót félvállról kezeli, mert jaj hát ez csak "finnyázás". Végül is a gyereknek biztosan nagyon jó lesz, ha az anyja minden etetéskor görcsöl, stresszel, szorong, plusz esetlegesen depresszióba zuhan, a lényeg hogy szoptatva van. Ugyan már.. Az emiatt kialakuló depresszió nagyon is létező jelenség, véletlenül sem "finnyázás", de ugye, aki tudatlanként akar beleokoskodni egy ilyen témába, attól sokat nem is lehet várni. A szülés utáni depresszió is csak finnyázás, semmi több, ugye? Sőt úgy eleve a depresszió, mint jelenség is csak puszta finnyázás, mert mit kell itt rinyálni.. Szánalmas ez a mentalitás.

Ja és csak úgy mellékesen: az nem elfogadás, hogy megállás nélkül szapulod azokat a nőket, akik nem hajlandóak szoptatni, meg hozod a hülyébbnél hülyébb példákat a szaros pelenkákkal/hányással, ahelyett hogy mindenféle megjegyzés és kötekedés nélkül konstatálnád, hogy ilyen nők is vannak.

Én épp szoptatok és nem vagyok tőle délig ahogy a szaros pelenkát is azért hozom fel példának hogy lelkileg nem készülök ki a pelenka undorító miatt. Túl tojások ezt az undort, ezért nem értem. Nem a tápszer a probléma hanem a hisztit nem értem a szoptatás körül, de akkor is úgy állnék hozzá ha a szaros pelenkátol undorodnátok, szóval nem a tápszer akaszt ki. Hanem ez a rinyálás, hogy fúj undort görcsöl,depis leszek. Érdekes nem leszek depis a takony dologtól pedig annyira undorodom mint te a szopitól.

Még egyszer azért hozom ezt példaként mert én még ettől undorodom mégsem leszek tőle lelki beteg, szóval akadj le erről a de arra nincs más opció dologról. Azért hozom fel mert e téren tudok azonosulni a problémáddal mégsem tudom ezt a depit megérteni.

Itt sem az zavar hogy tápszerezel de ahogy támadsz mint egy proli,míg én kulturáltan írtam véleményt na AZ zavar...

Na autó korrekt fél kézzel érdekes lett XD

Délig- ideg akart lenni

Tojások- toljátok

Undorító- dolog

Fúj undorodok, görcsölök,depis leszek akart lenni.

Jót röhögtem hogy javított ki a mobilom XD max ez az átka a szoptatásnak nehéz fél kézzel írni ( mondjuk így nem kell egyik kézzel a gyereket tartanom másik kézzel a cumisüveget, most hogy így belegondolok)

Hát itt kettőnk közül nem én vagyok a proli, aki a másikat támadja és aki a világ minden kincséért sem értené meg a lényeget. :)

Pont erről beszélek, fogalmad sincs mit is érez valójában az, akit taszít az egész szoptatás, hisz te magad írod, hogy nem tudod megérteni, aztán meg megállás nélkül hisztinek és nyafogásnak állítod be, a nagy elfogadás jegyében ugyebár. Nevetséges, hogy ugyan gőzöd nincs az egészről, mégis szó szerint gúnyolod, aki így érez, mert szerinted ez csak hiszti. Remélem, ha neadjisten valaha ilyen helyzetbe kerülsz bármivel kapcsolatban az életben, majd az orvos is pont ugyanígy, ugyanilyen lekezelő hozzáállással fog viszonyulni hozzád és majd jól kigúnyol, hogy mit hisztizel itt. Akkor talán majd rájössz, hogy rettentően szánalmasan viselkedsz most itt.

Egyáltalán nem tudsz azonosulni a szóban forgó problémával, mivel te állítólag ugyanannyira undorodsz a fikától, mégsem leszel "depis". Nos akkor tájékoztatnálak, hogy a francokat undorodsz te ugyanannyira a fikától, mint itt más a szoptatástól, mert akkor nem írnál olyan baromságokat, hogy ez csak hiszti. Na meg te magad írtad, hogy te mégsem esel tőle "depikébe", ergo nem, nem undorodsz tőle pont ugyanannyira és nem taszít pont ugyanannyira, mert akkor tudnád miről beszélnek itt sokan. Honnan is tudhatnád mit érez egy ilyen nő, mikor folyamat lekicsinyled ezt az egész jelenséget holmi kis hisztinek titulálva..? Ugyan.

Amikor 1 órán át szopizik nem fogom egyfolytában sasolni q gyereket, miért ne mobilozhatnék közben? Főleg hogy 2-3 óránként eszik.

Drága nem tudod mennyire undorodom a fikától, nekem is görcsöl tőle a gyomrom, a labujjamtol a fejem búbjáig megborzongok ha meglátom, sőt néha azt hiszem szaga van( holott tudom hogy nem) mégsem leszek depis. Elnyomom az undort és letudom a dolgom,mert a mottóm hogy egyszer ez us mint minden rossz elmúlik majd.

Mikor gyerekként apám baltával kergetett,na akkor depis voltam de egy ilyen csip-csup dolog miatt nem készülök ki( ahhoz képest ez az undor igenis csip-csup dolog).

LESZAROM hogy tápszerezel, a hozzállást nem tartom normálisnak. Ez a valami nehéz ezért egyből feladom nentalitás nem az én stílusom, arról nem tehetek hogy manapság a többség egyből feladja aztán támadja azt aki képes felül emelkedni a problémáján.

Például volt egy gyerekkori traumám ahol ha halat érzek beton a frakk zene és oklendeznem kell, mégsem kergetem ki a párom ha halat eszik, vagy kerülöm az éttermet csak mert valaki mellettem halat rendel. Tudni kell kezelni az undort ez a titka. Persze ha nem megy az sem gond, de nehogy én legyek a gonosz csak mert nekem megy...

Imádom, amikor egy témához abszolút tudatlan ember akarja osztani a nem létező eszét és meg akarja mondani, hogy a MÁSIKNAK mitől lehet és mitől nem lehet depressziója, mit kell és mit nem kell legyőzzön, mitől undorodhat és mitől nem. Nevetséges vagy és végtelenül korlátolt. De igazad van, hisz te nyilvánvalóan sokkal jobban meg tudod állapítani egy anonim oldalon vadidegen emberekről, hogy mitől szabad/lehet depibe esniük, mint az elismert orvosok. No komment.

Megnyugtatlak, a lőtéri döglött kutyát sem érdekli, hogy neked mi a mottód és te mitől esel depresszióba meg mit tudsz legyőzni. Ügyi vagy, jár a buksisimi, most már jobban érzed magad, hogy leírhattad te mennyire szuper vagy, hogy mindent, amitől undorodsz, mindent, ami taszít, le bírtál győzni? Oké, akkor haladjunk tovább. A szoptatás iránti ellenérzetet nemes egyszerűséggel nem kell legyőzni, lévén hogy van helyette egy tökéletesen működő másik alternatíva. Van, aki pl retteg a pókoktól és totálisan sokkba kerül, ha meglát egyet, nem tudja kontrollálni az érzést, ami ilyenkor elönti, na neki is magyarázhatod, hogy jaj ugyan már ez hisztike, le tudja győzni, csak akarni kell, mit finnyázik meg nyafog. Ugyanez a helyzet pl a tériszonyosokkal, mert hát nyilván ők is csak hisztikéznek, ha valami magas helyre kellene felmenniük, pedig csak nagyot kéne nyelni oszt' nem nyafizni, ugye Mr. Dokinő? :) Nem véletlen léteznek különféle fóbiák, nem véletlen létezik a depresszió és társai, csak míg veled ellentétben normális, értelmes ember képes ép ésszel felfogni, hogy nem irányíthatunk és szerethetünk mindent, addig te döngeted itt a mellkasod, hogy ez puszta hiszti és ez végtelenül elkeserítő hozzáállás a másikhoz.