Mást is taszított a szoptatás gondolata? Vagy egyedül vagyok ezzel? Hogyan oldottátok meg? Vagy jött magától, ahogy a baba megszületett?

Kedves kérdező, ne érezd magad rosszul emiatt.

Rühellem én is.

Fáj amit a gyerek csinál, állandóan folyik rólam a tej, szerencsétlenkedek a melltarto betéttel, stb stb.

De mégis megteszem, mert neki ez a jó.

Van aki szeret szoptatni, van, aki nem.

Három hetes koráig nem volt tejem, addig tápszereztem, nekem az sokkal jobb és kényelmesebb volt.

Főleg hogy azt a férjem is oda tudta neki adni. Annyi tejem meg sajnos nincs, hogy tudják lefejni eltevősre.

12, ez a másik, hogy az ember felsőteste ragad a tejtől :D :D

A gyerek fejével, kezével együtt.

Fújj de utàlom.

Nem tudom, ért téged valami trauma vagy rossz élmény ezzel kapcsolatban?

Mert ez valahol nem normális.

Nekem olyan ellenérzéseik vannak a szoptatással, hogy az hihetetlen!

Éppen ezért irattam fel magamnak gyógyszert, hogy ne kezdjen belövellni a mellem. A kórházban nem hagytak békén, állandóan megjegyzéseket tettek rám, minősítettek, amivel csak azt érték el, hogy depressziós lettem.

Engem a fejés taszít nagyon.

Aztán fejnem kellett volna a gyereknek és nem ment, pedig próbáltam. Inkább tápszeres lett.

"Nem tudom, ért téged valami trauma vagy rossz élmény ezzel kapcsolatban?

Mert ez valahol nem normális."

Miért kell mindig mindenkinek azt gondolni, hogy akit taszít a szoptatás, azzal trauma történt és nem normális? Itt mindig mindenki szeret mindent? Nem szereted a töltött káposztát? Valamilyen trauma ért? Nem szeretsz főzni? Valamilyen trauma ért? Nem szereted a nyári meleget? Valamilyen trauma ért?