Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Mit lehet elvárni egy 11 éves...

Mit lehet elvárni egy 11 éves lánytól?

Figyelt kérdés

Sajnos nem igazán értünk egyet a gyereknevelésben a párommal... Mivel az Ő lányáról van szó, így nyilván az Ő véleménye kéne legyen a mérvadó, de mivel együtt élünk, együtt tervezünk, és nekem el kell fogadnom a kislányt, így azt érzem számít a véleményem! Részben mert jót akarok, részben már nem bírom a gyereket elviselni (tudom ez nagyon rosszul hangzik). Amikor belevágtam ebbe a kapcsolatba, azt hittem, hogy egy nagyon jó és gondos apuka, a gyerek pedig cuki és egészséges! Fel voltam készülve hisztire, rivalizálásra, ami természetes, és arra is, hogy kimossam a ruháját, vagy ételt tegyek el! NEM EZ OKOZ GONDOT, mielőtt valaki elhamarkodottan ítélkezne, elváltak a szüleim, bele tudom élni a helyzetébe magam, azaz mégsem! Azért kérdezek, mert szeretem a párom, nem akarom elveszíteni, de így nem mehet tovább, ez már közénk ver éket, és nem én vagyok ezzel az első az életükben! Kérdés lényeg, hogy mit lehet elvárni egy 11 éves lánytól (márciusban 12 lesz)? Én gondolkodtam, hogy lehet én várok sokat, de az egyetemi tanulmányaim alatt nem keveset hallgattam pszihológiai előadást, és arra jutottam a kislány segítségre szorul, antiszociális, és az alp ismeretei hiányoznak! Ez csúnyán hangzik de így látom:(! Szóval másfél éve vagyunk együtt, az első fél évben csak nyeltem!!!! Egyrészt nem láttam át, hogy mindig így viselkedik-e, másrészt azt hittem csak a helyzet hozza... szóval nyeltem és elfojtottam plusz magyaráztot kerestem, majd meguntam! Még mindig nem volt egyetlen étkezésünk sem amikor ne csámcsogott volna, vagy végig nyitottszájjal evett volna! (egy éve minden étkezésnél rá van szólva, hogy ne csámcsogjon, csukott szájal és annyit egyen ami elfér a szájában) amikor megismerkedtünk az orrától az álláig mint egy malacka úgy nézet ki, mert nem tudott szépen enni (10 évesen) és még ugye csucsogott is hozzá.... Minden progrmot szabotál, soha senkivel nem érzi jól magát!! A nagyszülei (nagypapa családja ki nem állhatja, mert mindig undok és hisztis, nagymama is már van, hogy megláttja és "megjött a hisztis", mert csak dúl ful, és senkivel nem kedves, de Ő szereti) Nem igazán vannak barátai, nem tud játszani, és veszteni sem, nem hogy csak kicsit megsértődik, képes borítani a játékot, ha már vesztésre áll, így gyakorlatilag alig játszottunk végig társast. Minen este veszekedés van, hogy menjen fürdeni, normálisan nem fürdik 2-3 napig... Nem vesz minden nap tiszat ruhát (bugyit sem) főleg ha otthon van, és ruhában alszik, kosaras melltartóban (aminek ugye nem sok értelme van, mert nincsen még melle), de anyukája vesz neki, és nem tudjuk megmagyarázni, hogy nem jó abban aludni. Továbbá dagi, mert nem szereti csak a kész kajákat, és a téztát, paradicsom szósszal, (húst alig eszik), de ezeket is amit elvileg szeret ha máshogy vannak elkészítva csak pofákat vág. Nem segít takarításban, rendrakásban, ha arra megkérem pórszívozza fel a szobáját, vagy törölgessen le, sír és "megfájdul a feje (az elmúlt másfél évben 3x lett nála ágynemű cserélve, és egyszer lett csak por törölve), de egyébként mi nem is mehetnénk be a szobájába, és hát akkor azt gondoljuk, hogy akkor nem is nekünk kell ott takarítani, ennek ellenére, be megy párom is és én is és lecseréltük ebből mi is az ágyneműt 2X mert meguntam, és felpórszívózunk, persze nem minden nap abban alszik, mert az anyjánál is van, de akkor is... 3 hónapja, van megkérve, hogy legalább segítsen megteríteni, egyébként semmi gesztus, soha semmiben nem segít, mindig mindent csak elvárés pofákat vág (rosszul esik, mert ez még nem a kamaszodás, sajnos ez a természete). Mit tennétek a helyemben? hagynátok ezeet szó nélkül? Én nem szeretném ezt elviselni!! 160 cm magas, nem 12 évesnek néz ki, és szerintem 5 éves módjára eszik, járunk étterembe, színházba (volt hogy nyitott szájjal jó nagyokat ásított szünetben, kicsit megbámultak minket), Az apjával alapból úgy beszél mintha a seggéből húzta volna ki (arra is, hogy mi volt a suliban), vagy, hogy hangosítsa fel a zenét, vagy épp le a kocsiban.... ez nekem így tényleg nehéz! Nem ezt vállaltam, ilyen passzív és rosszindulatú gyereket nem láttam még soha. Minden ismerősünk megledik a viselkedésén! Kérlek írjatok, hogy tényleg szar a helyzet, vagy én vagyok már ki idegileg! És mit tennétek, mert tudom, hogy a párom is hibás azért, hogy ilyen a lánya!!!

2012. dec. 7. 02:21

❮ 1 2 3 4 ❯

21/33 A kérdező kommentje:

50-50%-ban van nálunk a gyererek, már ne is haragudj!!! És mi visszük mindenhová, anyuka sehová, mert leszarja, csak a gyerektartás kell neki!!! Amit már írtam is!!! De a bíróság annó a felügyeleti jogot Németországban, csak anyának adta, ha mind két szülő és és egészséges, 2 éve ítéletnek apának is, de nem szoktak!!! A hagyomány nagy úr!!! És én gürizek, hogy normális ember lehessen belőle! peig nem vagyok az anyja, sőt úgy is fogalmazhatnánk senkije! Mi van a világgal, nem is értem, hogy veszed a bátorságot ítélkezni??? Az megy!!! A te családod talán tökéletes??? Én ebben élek és meg akarom oldani, amiért teszek! Nehogy már még én érezzem szarul magam! Van pszichológus és jó néhány ismerősöm, akik adtak már tnácsot de nem vállt be, terápi kéne neki! De nincs rá lehetőségünk és gondoltam megkérdezem ennyi idő uán emberek véleményét, hátha van olyan ötlet amivel megmenthető a kapcsolatom és a gyerek élete is sínbejöhet, mivel a kettő összefügg, ehelyett támadásokat kapok, hogy szeretni kéne, meg miért nem lett mosva az ágyneműje!!! Azért mert egy gyereket nem csak szeretni kell!! Ha nem tudjátok akkor nem velem van a gond!!! NEVELNI! NEM ÉN tehetek arról, hogy eddig nem nevelték! Az apja és a mamája szeretik és én is szerettem, de ezzel a viselkedéssel mindenkit eltaszít! Az ismerősök, már olyanokat mondanak, hogy nem hoznák el többet, meg lépjek ki a kapcsolatból, de attól senkinek nem jobb, ha feladom!!! Pont azért kérdeztem, mert változatnék, de vannak határok, és a gyakorlat érdekelt, hogy tényleg e lehet-e várni ezeket egy gyerektől, mert egy 12 évesnek ezeket tudnia kell!!! Leírtam a problámát elég hosszan, azt gondolom! Ha ebből az jön le, hogy én vagyok a hibás, akkor kiváncsi lennék mit vártok el a gyerekeitektől???!!

2012. dec. 7. 10:13

22/33 anonim

válasza:

Mielőtt mindenki pálcát tör a kérdező felett, elmondanám, hogy az előttem szólóknak igazuk van, az esetek 99 %-ban így történnek a dolgok. DE!!!!! Vannak kivételek, amikor a szeretetteljes családi légkör nem befolyásolja a gyerek szocializációját. Pl. az öcsém esetében. Szüleim házasságával sosem volt gond, szerettek, imádtak minket, közös programok stb. minden megvolt, ennek ellenére öcsém 9 éves korától abszolút deviánsan viselkedett, hol járt iskolába-hol nem, romlottak a jegyei, számítógépezett, visszapofázott, ajtót csapkodott stb. stb. Mindezt úgy, hogy otthon MINDEN RENDBEN volt, az iskolában minden rendben volt, tehát nem ez volt az oka. Pszichológus, pszichiáter sem tudott semmit kezdeni vele, azt mondták, hogy egyszerűn ilyen a személyisége, talán kinövi. És szerencsére kinőtte 19-20 éves kora körül kezdett normalizálódni a helyzet.

2012. dec. 7. 11:23

Hasznos számodra ez a válasz?

23/33 anonim

válasza:

Kedves KÉrdező!

Rettenetesen nehéz lehet Nektek. MIndenkinek(talán az anyuka kivételével, bár az ő verzióját csak másodkézből ismerjük, tehát én távol tartom magam az itélkezéstől vele kapcsolatba is). Neked, az apukájának és a Kislánynak is.

Azok alapjn, amit írsz, a viselkedése, érzelmi intelligenciája sajnos egy 3- 4 éves kisgyerek szintján van. Mert az érzelmeket, indulatokat is tanulni kell(bár ezt biztosan tudod ha sok pszochológiát tanultál:) ).

Ebből kiindulva első körben azt tanácsolnám, hogy ne 11 évesként kezeld őt. Mert a biológiai életkora enni, de az érzelmi- szociális az kábé ovodás szinten van:( Itt lehetne beszélni az okoról, de nektek most minál gyorsabb megoldásra van szükség. Bár azért a "Tűzoltás" mellett érdemes lenne végigzongorázni tételesen az őt körülvevő felnőttek mintáit, hátha sokat meríthetnétek abból, amit eddig nem egészen jól csinálta(to)k.

A 3- 4 éves gyerekek éppen tanulják azt, hogy fel tudják ismerni, meg tudják fogalmazni a problémáikat, érzelmeiket, indulataikat, és ezeket kezelni tudják(pl. a csikizéses esetetek: egy 3- 4 éves jó mókának tartja, mert még nem tudja felmérni, milyen fájdalmat is okozhat, valamint a fájdalom miatti hirtelen felfüggesztés haragot kelt benne, hiszen vége szakad egy olyan dolognak, amit ő élvez...).

Ilyenkor hasznos lehet, ha megfogalmazzátok helyette, kimondjátok helyette amit érez, és segítetek az indulatait, erzelmeit levezetni, megfogalmazni. MIvel ő érzelmi, indulatkezelési téren még nagyon kisgyerek(konyhanyelven a "hüllőagya" könnyen átveszi az irányítást a racionális agya felett), azt gondolom, hogy az ő szintjjén kéne megpróbálni elkezdeni kezelni a problémát, és szépen lassan talán sikerülne eljutni a biológiai életkorának megfelelő szintre.

Van egy nagyon jó könyv, ami nagyon- nagyon hasznos a gyerekekkel való hatékony kommunikációban, jó mankó lehet Nektek is:

[link]

Ha megvenni nem tudod, de érdekel, írj privit.

2012. dec. 7. 12:09

Hasznos számodra ez a válasz?

24/33 A kérdező kommentje:

Kedves Utolsó!

Ezt már megrendeltem:), hallottam, hogy nagyon jó könyv! Igen valami ilyesmi lehet a gond, csak nehéz, attól félünk, hogy több módszer is sikeres lenne, ha csak velünk lenne, de ugyan ennyi időt tőlt egy olyan szülővel, aki mellett idáig jutott! Mi próbálunk következetesen kialakítani egy szabályrendszert, ami az én elvárásom, mert eddig úgy látom nem igazán volt (ez a párom hibája is maximálisan, nem akarom védeni), hogy tudja minek kell megfeleni és ha valamit tesz mi a következménye, mind pozitív, mind negatív irányban! Minden beszélgetést úgy kezdünk, hogy tudnia kell, szeretjük, és azt akarjuk értékes szerethető ember válljon belőle! De mi csak azt tudjuk elmondani, hogy mi kell ehhez, neki kell tenni érte, hogy más is úgy szeresse mint, és hogy minket ne bántson, meg, mert ha csúnyán viselkedik, az nekünk is nagyon fáj! Próbálunk "gyerekesebbek" lenni! Van hogy a kutyánkkal ugrálok, mintha Ő beszélne hozzá, hogy hajrá, hajrá, és sikerult eddig egyszer, de aztán 2x, 3x nem jött be, mert Ő ugye már önállónak és felnőttnek látja magát, ezért nem szabad a szobáját sem takarítani! És tény, hogy normálisan is keződik iylenkor levállás, azt meg nem szabad gátolni, de szabályoknak akkor is kell lenni, és tisztelni akkor is kell minket, ugyanakkor teljesen igazad van, nincs egy 11 éves gyerek érzelmi szintjén, és más kérdés, hgy értelmileg van-e ott, hiszen egy év alatt amikor mindig megkérjük, csukott szájjal egyen, már megtanulhatta volna, de ez egy két kiragadott dolog, sajnos minden naposak a konfliktusok:(! Nagyon nehéz mind a hármunknak ez így igaz! DE tartom ahhoz magam, ha feladom, és nem fogja valaki azzal egzecíroztatni, hogy fürödjön, meg egyen szépen, meg nem lehet így játcani, akkor az sem lesz aki ezredszer is nekiáll a társasoknak, pedig tudja hisztis vége lesz (muszály szoknia, nem nyerhet mindig egy gyereket erre is szocializálni kell!!) és más majd örül, hogy nem kell neki főzni, elég neki egy kis mirelit krumpli vagy virsli! Mivel állandóan beteg tőlem iylesmit nem kap, van husi, zöldség gyümölcs, levesek, rendes főzött melegételek! Ismerkedik velük! Sajnos inkább kevesebb sikerrel, de nem adtam fel!!! azért avgyok itt! Külön köszönöm a használható válaszokat!!! És hogy egy-ketten megértettétek mi a helyzet!!!

2012. dec. 7. 13:53

25/33 anonim

válasza:

23as vagyok még egyszer:).

Bár kisgyerekekről, csecsemőkről szól elsősorban ez a könyv: Okosan nevelni tudni kell; nagyon jól és érthetően leírja hogyan mködünk vélt vagy valós stresszhelyzetben, leírja hogyan működik a stressz- válasz rendszerünk, azaz miért viselkednek a gyerekek úgy, ahogy bizonyos helyzetekben. Esetleg ezt is érdemes lenne olvasnod, tanácsokat nem fogsz kapni(én egyébként ezért szeretem, mert nem osztogat tuti tippeket), de megértheted, hogyan működnek a lány ösztönei. És ha ezeket érted, akkor esetleg könnyebben tudnál vele együtt élni, terelgetni:).

Csak egy rüvid idézet a könyvből:

"Ha a "szomorkodó" gyerekmek életében valaki, aki elismeri fájdalmát, és vigasztalást nyújt neki, a gyereknek melesz minden lehetősége arra, hogy érzelmileg stabil felnőtté váljon. A szörnyű agyi kémiai változásoknak, amelyek a gyermek későbbi életében az ellenséges viselkedés útjára terelnék, nem kell feltétlenül bekövetkezniük. A bánat testi szintű enyhítése opioidok és oxitocin felszabadulásához vezet, és gátolja a "toxikus", káros kémiai folyamatokat. EZért nagyon fontos, hogy a gyerek szerető odafigyelésben részesüljön.(...)

Néha nem könnyű szeretni egy gyereket. Lehet, hogy ön belemerevedett a negatív hozzáállásba: a gyermek dühíti vagy ellenséget lát benne. Nem fog szeretetet érezni a gyermek iránt ha azok a bizonyos kötődésveyületek nem aktivizálódnak kellő mértékben az agyában, amikor együtt van vele.(...) Szülőként rengeteg időt tölt el gyermeke érzelmi szabályozásával. Ne feledje, hogy önnek is szüksége van érzelmi feltöltődésre! (...) "

(Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell)

2012. dec. 7. 14:28

Hasznos számodra ez a válasz?

26/33 anonim

válasza:

KEdves kérdező! Nekem van egy sanda gyanúm, hogy a kislány anyja erősen ellenetek hangolja a lányát. Sajnos ebben a korban nagyon erősen lehet manipulálni egy gyereket mások ellen. Van lehetőséged beszélgetni az anyjával? Nem tudnátok ezt vele hármasban (a gyerek nélkül) megbeszélni?

2012. dec. 7. 20:14

Hasznos számodra ez a válasz?

27/33 anonim

válasza:

Kedves Kérdező!

Nagyon sajnálom a jelenlegi helyzetedet!

Én úgy látom, hogy te felkészülten vágtál bele ebbe a kapcsolatba. Te is részese szerettél volna lenni ennek a kis családnak a kislánnyal együtt. Vannak olyanok, akik gyermekes emberrel nem is kezdenek, vagy, ha igen a gyermekkel nem foglalkoznak. Sajnos az igyekezetednek nincs eredménye, mivel szerintem az anya mindent megenged a kislánynak, nem akar konfrontálódni és hallgatni a hisztit, vagy esetleg korlátozni, nevelni. Neki egyszerűbb a félkész ételt elé rakni, amit persze a többi viselkedéssel együtt megszokott, mert ez nagyon kényelmes.

Nálatok más a helyzet, legalább te szeretnél rendszert teremteni, jó irányba terelni, fejleszteni. (étkezés, higénia, rendszeresség) De szerintem az anyjától csak azt hallja, hogy rád nem kell hallgatni, ezért is lehet ilyen elutasító. A párodnak már régen át kellett volna venni az irányítást, csak gondolom férfi létére nem jön neki zsigerből a gyermeknevelés és ő is ráhagyta egy idő után.

Szerintem ebben az esetben radikálisnak kell lenni, mutasd meg, hogy te vagy a felnőtt és a nagyobb jó érdekében vezess be szabályokat. Pl: Evésnél, ha nem hajlandó normálisan enni, és figyelmeztetés után is malac módjára eszik, vedd el előle az ételt. Ha nem képes értelmesen kérni, ne csináljátok amire megkér, csak ha normális hangnemben kommunikál. Kiakad amikor takarítás van, ne érdekeljen! Menj be a szobájába kezdj el rendezkedni, egy idő után csak partner lesz és ő is bekapcsolódik. A fürdésre sajnos nem tudok mit mondani, ha átlagos méretű lenne megfognám és bevinném a zuhany alá, egy idő után biztos menni fog magától is. Szerintem, ha megérti, hogy nálatok ez a szabály (mert mellesleg ez a normális)akkor nem azt fogja folytatni,amit az anyjánál művel, remélhetőleg...

Neked csak sok erőt és kitartást kívánok, szerintem egy remek ember vagy, hogy próbálsz valamit tenni érte-értetek. Könyvet olvasol hozzá és itt is tippeket kérsz, a kislányhoz, akitől eddig nem sok pozitívat kaptál, pedig hátat is fordíthattál volna neki. Több ilyen ember kellene mint te!

2012. dec. 8. 21:06

Hasznos számodra ez a válasz?

28/33 anonim

válasza:

Szia. Rendesen átrudom érezni a problémádat,mert málunk is ilyen típusú a baj. 7-évesen kerültünk össze,de ö öltözni,fésülködni enni fürödni törölközni sem tudott. Az iskolába semmit nem csinált csak hiztizett, du-án 4-7-ig csináltunk meg feladatokat nagy hiztki árán,ja és persze én vagyok rossz mert szegény gyerek estig tanul,de a tanár nekem mondja hogy pótoljuk be a lemaradást. 10-éves korda mondták a Vadaskertbe róla hogy Autista. Na azért is én vagyok a hibás hogy oda elküldte a pszihológus. Nálunk még az éjszakai pisi is gond minden éjjel. Meg a teljes ellenünk nevelés. A kislányt az apukánál helyezték el és övé a felelősség is. De agyerek persz azt szereti ha teljessen kiszolgálják és mindenki őt ugrálja körül. Na ez van mind két nagyszülőnél,de nélunk nem.