ADHD-ja van a fiamnak, kezdem úgy érezni, hogy feladom a küzdelmet, már nem is próbálok meg elvárni dolgokat tőle, hanem azt mondom magamban hagyjuk rá, nem tehet róla, beteg, éreztek néha így sortárs szülők?
Születési körülményeivel függ össze állítólag a hiperaktivitása,nehezen kezelhetősége.Értelmi képességei kimagaslóak,viselkedése szélsőséges.Sosem értettem,hogyan fér össze a kimagasló IQ azzal,hogy ennyire képtelen valaki kontrollálni magát.
Évekig nem volt nálam lelkesebb aki együttműködött a szakemberekkel,fejlesztésekre hordtam a gyereket.
Hittem benne,hogy előbb-utóbb a sok küzdelem meghozza majd a gyümölcsét.
Mostanában kezdem úgy érezni,hogy nagyon belefáradtam ,hiszen egyfolytában szólok ezért,szólok azért,nevelem,nem hagyok semmit szó nélkül és mégis folyton azt hallom,hogy miért nem nevelem meg ,egész nap percenként szólok ,mert percenként csinál valami hajmeresztőt,tele van súlyos sérülésekkel,mert még 7 évesen sincsen semmi veszélyérzete,naponta szaladunk a sebészetre,már ismernek bennünket.
Sokan ha láttják a viselkedését,hogy hogyan jön nekem,akkor azt mondják,hogy agyonütnék ,én pedig tartom magam ahoz,hogy egy újjal sem nyúlok hozzá,sajnálom őt,betegnek gondolom és be kell valljam ...ezt idáig nagyon szégyeltem ,de nagyon sajnálom magamat is,mert nem tudom már mit tehetnék ennél többet.
Sokan megjegyezték már,hogy ők nem tudnának ha ilyen gyerekük lenne ennyire türelmesek lenni vele.
Betegnek,rám utaltnak érzem,igyekszem másoknak elmagyarázni,hogy nem direkt csinálja,hogy mi mindent elkövetünk,hogy javuljon a helyzet ,de ezzel együtt kell élnünk.
válasza:Figyelj ide!!
A gyerekednek ez nem betegség. Tüneteggyüttes, és mindenféle reakcióra rásütnek vmi flancos szakkifejezést. Egy a lényeg: TE neveld úgy, mint eddig, nagy türelemmel, szeretettel! Ez a magatartásforma nem fogja végigkísérni az életét, és jó irányba fog fordulni, hogyha a szülő kitart. Amikor eljön az a kor, amikor ésszel felfogja hogy ez neki sem jó, meg fog komolyodni. Ált. reszketnek az ilyen gyerekektől, h "úúúristen mi lesz kamaszkorban....d"e pont addigra szépen "összeszedik" magukat , mert az értelmi képességeik, készségeik ,motivációjuk lesz annyira erős, h lefékezzék saját magukat.
Köszönöm!
Sokszor annyira kedves,aranyos,nagyon szeretem .
Néha viszont nem tudom megnyugtatni és őrjöngve kér,hogy segítsek neki megnyugodni,mert képtelen rá.Már 4 évesen is sírva imádkozott,hogy a Jézuska segtísen neki megnyugodni :-( !
Olyasmit csinál,mintha pánikrohama lenne,attól,hogy nem tud megnyugodni.
Én mindig mindent elkövetek,hogy sikerüljön megnyugodnia,nem verem meg,ha fáradtan sír és kiabál,hanem próbálom megnyugtatni,rávenni a pihenésre.
válasza: válasza:
válasza:Ne add fel!!
Én is ilyen voltam, pontosan, és 11 évesen változtam meg (akkor még ilyesmiket nem diagnosztizáltak). Nem tudom, hogy kinőttem, vagy 1-2 történés az életemben segített túllendülni, de arra emlékszem, mikor ilyen fiatalon nagyon hosszasan elgondolkodtam azon, hányszor mentek anyunak a szülőin mind a tanárok, mind a szülők. Akkor gondoltam át azt is (igen, ilyen fiatalon), hogy mi mindent tett értem anyukám, mennyit harcolt, hogy jobb osztályban maradhassak (mert kimagasló tanulmányi eredményeim voltak, de olyan magatartásom, amit nehezen toleráltak).
Kitartást! Sajnos édesanyám már nincs köztünk, de mindig hálás leszek neki, hogy olyan türelemmel, szeretettel kezelt engem.
válasza:Hát -szerencsére- én nem tudom, hogy milyen egy ilyen kisgyerek édesanyjának lenni.
Sajnálom, hogy "beteg" a fiad, de ahogy mások is írták, ez olyan, mint a pelenka, előbb-utóbb leszokik róla. Kívánok neked rengeteg türelmet, megértést, imádd, szeresd őt, szerintem ennél több nem kell.
Kedves Anyuka!
Én azt szeretném megkérdezni, hogy kik vizsgálták a kisfiát? Kik azok, (mely szakterület orvosai) akik kimondják hogy valaki ADHD-s??? Én nem sokat tudok erről a témáról. 30 múltam most, és tanulási-koncentrációs gondjaim és végső elkeseredésemben fordultam segítségért. Be akartam fejezni egy fősulit, de nem megy... Ott közölték velem hogy valószínüleg ADHD-m van. De most már nehéz megállapítani. Nem értem a szakirodalmat sem, hiszen azt olvastam egyszer hogy kreatív a gyerek és később szép karriert futott be, máskor meg azt, hogy ne csodálkozzunk, ha ilyen emberek folyton elveszítik a munkájukat és sokszor utcára kerülnek. (Én is ott lennék ha nem lenne a párom, mert "én sem felelek meg", hiszen túl izgága vagyok. 8 órás műszakot végig koncentrálni meg teljes képtelenség nálam. És csak annyit mondtak nekem, hogy ezzel együtt kell élni és kész.. Tudja valaki egyáltalán, hogy milyen életet tud majd élni egy adhd-s? USA-ba úgy tudom, hogy törvény kimondja hogy nem lehet kirúgni őket, kérdés hogy fel veszik-e.... Na de mi megy 300 évvel le is vagyunk maradva kb..... :(((
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!