Mit lehet elvárni egy 11 éves lánytól?

Sajnos nem igazán értünk egyet a gyereknevelésben a párommal... Mivel az Ő lányáról van szó, így nyilván az Ő véleménye kéne legyen a mérvadó, de mivel együtt élünk, együtt tervezünk, és nekem el kell fogadnom a kislányt, így azt érzem számít a véleményem! Részben mert jót akarok, részben már nem bírom a gyereket elviselni (tudom ez nagyon rosszul hangzik). Amikor belevágtam ebbe a kapcsolatba, azt hittem, hogy egy nagyon jó és gondos apuka, a gyerek pedig cuki és egészséges! Fel voltam készülve hisztire, rivalizálásra, ami természetes, és arra is, hogy kimossam a ruháját, vagy ételt tegyek el! NEM EZ OKOZ GONDOT, mielőtt valaki elhamarkodottan ítélkezne, elváltak a szüleim, bele tudom élni a helyzetébe magam, azaz mégsem! Azért kérdezek, mert szeretem a párom, nem akarom elveszíteni, de így nem mehet tovább, ez már közénk ver éket, és nem én vagyok ezzel az első az életükben! Kérdés lényeg, hogy mit lehet elvárni egy 11 éves lánytól (márciusban 12 lesz)? Én gondolkodtam, hogy lehet én várok sokat, de az egyetemi tanulmányaim alatt nem keveset hallgattam pszihológiai előadást, és arra jutottam a kislány segítségre szorul, antiszociális, és az alp ismeretei hiányoznak! Ez csúnyán hangzik de így látom:(! Szóval másfél éve vagyunk együtt, az első fél évben csak nyeltem!!!! Egyrészt nem láttam át, hogy mindig így viselkedik-e, másrészt azt hittem csak a helyzet hozza... szóval nyeltem és elfojtottam plusz magyaráztot kerestem, majd meguntam! Még mindig nem volt egyetlen étkezésünk sem amikor ne csámcsogott volna, vagy végig nyitottszájjal evett volna! (egy éve minden étkezésnél rá van szólva, hogy ne csámcsogjon, csukott szájal és annyit egyen ami elfér a szájában) amikor megismerkedtünk az orrától az álláig mint egy malacka úgy nézet ki, mert nem tudott szépen enni (10 évesen) és még ugye csucsogott is hozzá.... Minden progrmot szabotál, soha senkivel nem érzi jól magát!! A nagyszülei (nagypapa családja ki nem állhatja, mert mindig undok és hisztis, nagymama is már van, hogy megláttja és "megjött a hisztis", mert csak dúl ful, és senkivel nem kedves, de Ő szereti) Nem igazán vannak barátai, nem tud játszani, és veszteni sem, nem hogy csak kicsit megsértődik, képes borítani a játékot, ha már vesztésre áll, így gyakorlatilag alig játszottunk végig társast. Minen este veszekedés van, hogy menjen fürdeni, normálisan nem fürdik 2-3 napig... Nem vesz minden nap tiszat ruhát (bugyit sem) főleg ha otthon van, és ruhában alszik, kosaras melltartóban (aminek ugye nem sok értelme van, mert nincsen még melle), de anyukája vesz neki, és nem tudjuk megmagyarázni, hogy nem jó abban aludni. Továbbá dagi, mert nem szereti csak a kész kajákat, és a téztát, paradicsom szósszal, (húst alig eszik), de ezeket is amit elvileg szeret ha máshogy vannak elkészítva csak pofákat vág. Nem segít takarításban, rendrakásban, ha arra megkérem pórszívozza fel a szobáját, vagy törölgessen le, sír és "megfájdul a feje (az elmúlt másfél évben 3x lett nála ágynemű cserélve, és egyszer lett csak por törölve), de egyébként mi nem is mehetnénk be a szobájába, és hát akkor azt gondoljuk, hogy akkor nem is nekünk kell ott takarítani, ennek ellenére, be megy párom is és én is és lecseréltük ebből mi is az ágyneműt 2X mert meguntam, és felpórszívózunk, persze nem minden nap abban alszik, mert az anyjánál is van, de akkor is... 3 hónapja, van megkérve, hogy legalább segítsen megteríteni, egyébként semmi gesztus, soha semmiben nem segít, mindig mindent csak elvárés pofákat vág (rosszul esik, mert ez még nem a kamaszodás, sajnos ez a természete). Mit tennétek a helyemben? hagynátok ezeet szó nélkül? Én nem szeretném ezt elviselni!! 160 cm magas, nem 12 évesnek néz ki, és szerintem 5 éves módjára eszik, járunk étterembe, színházba (volt hogy nyitott szájjal jó nagyokat ásított szünetben, kicsit megbámultak minket), Az apjával alapból úgy beszél mintha a seggéből húzta volna ki (arra is, hogy mi volt a suliban), vagy, hogy hangosítsa fel a zenét, vagy épp le a kocsiban.... ez nekem így tényleg nehéz! Nem ezt vállaltam, ilyen passzív és rosszindulatú gyereket nem láttam még soha. Minden ismerősünk megledik a viselkedésén! Kérlek írjatok, hogy tényleg szar a helyzet, vagy én vagyok már ki idegileg! És mit tennétek, mert tudom, hogy a párom is hibás azért, hogy ilyen a lánya!!!