Adnátok tanácsot, mielőtt meg fogok őrülni?

Amyg a gyerek meg nem tanulja leszarni az ilyeneket, nem fog javulni. Ha elviszed innen is, azzal csak azt tanítod, hogy el kell menekülni a problémák elől, nem megoldani azokat. A gyógyszerrel sem leszel előrébb, ez még nem az a kategória szerintem, ahol gyógyszer kéne.

És megértelek, hogy rossz a tehetetlenség, segíteni szeretnél neki, azt hogy jobban legyen. De ezt most nem neked kell megoldanod. Neki kellene eljutnia oda, hogy ne is figyeljen a két kis kölyökre. Előbb utóbb eljut oda. Addig rossz lesz, az igaz. De meg kell tanulnia kezelni a problémákat. Ha ennyitől kikészül, akkor később a nagyobb problémákkal (márpedig ennél csak nagyobbak lesznek) sem fog tudni megkűzdeni.

Semmivel sem piszkálják. Csak összesúgnak a háta mögött. Vagy amikor felszólítja a tanár valami kérdéssel, akkor hangosan röhögnek. Szóval az a tipikus idióta gyerekek.

Ez alapján az összes kölyök lehetne depressziós és járhatna terápiára.

Amikor az én gyerekemet vittem pszichológushoz, én is jártam hozzá tanácsadásra. Szerintem mindenkinek kellene, akinek a gyereke terápiába jár, hiszen az otthoni közeg a legfontosabb, sokkal többet tud hozzáadni a mentális egészséghez, és látod, benned is vannak kérdések.

Ami nekem feltűnt, az az, hogy fölöslegesnek találod az osztályfőnökkel való beszélgetést, hiszen olyan kis dolog ez, hogy nem is foglalkozna vele, és teljesen elbagatellizálná. Szerintem tévedsz. Szerintem csak te bagatellizálod el. Nem semmiség a dolog, mert a gyerekednek nem az, és amit érez, az fontos. Nem csak neked az, hanem abszolútértékben is fontos, és a közösségeiben is természetes, hogy számít, és az osztályfőnöktől is elvárható (mondom ezt tanárként), hogy igenis némi figyelmet fordít a dologra, de ehhez tudnia kell az ilyen problémákról, különben esélye sincs legalább megpróbálni segíteni.

Hidd el, nincsen "egyengyerek", mindenkinek van valami egyedi nehézsége, a te gyerekednek ez, más meg mondjuk a dolgozatok miatt borul ki, vagy magányosnak érzi magát, mert nem tud kapcsolatokat teremteni, megint más súlyos önbizalomhiánnyal küzd, vagy az étkezés terén nincs rendben, és még sorolhatnàm, de a lényeg az, hogy mindnyájukat megilleti az, hogy tiszteletban tartsuk az érzéseit, egyéni nehézségeit, és figyelmet fordítsunk rá, amennyire tudunk. Adj helyet és teret a gyereked érzéseinek magadban, mert az nagyon megakaszthatja az embert a feldolgozásban, ha azt a visszajelzést kapja a világtól, hogy "neked nem kellene úgy érezned, ahogy". Csak hogy egy szélsőséget említsek: a hídkorláton álló depressziósnak sem azt üzenjük, hogy "ugyanmár, a problémáid semmiségek, nem kéne így érezned". A helyes üzenet az, hogy megértem az érzéseid!

Nem semmiség, ha összesúgnak a hátad mögött és kinevetnek. A többieket is nyilván zavarja ez a két diák, csak ők másképp rendezik ezt el magukban. Lehet, ők meg azzal fognak küzdeni felnőttként, hogy az őket ért sételmek ignorálása miatt csak sokára veszik észre, hogy méltatlan helyzetbe kerültek mondjuk egy munkahelyen, és sok idő eltelik, mire változtatnak.

Talán fontold meg, hogy nem jogos-e a gyereked kritikája az elbagatellizálással kapcsolatban.

"A genyasag abban nyilvánul meg, hogy a háta mögött összesugnak és röhögcselnek, valamint nem köszönnek egymásnak."

Ebben konkrétan mi a genyaság?

A leheteő legrosszabb dolgot teszed jelenleg.

Folyamatosan azt nyomod a gyereknek, hogy nála van a megoldás kulcsa, őt kezelik, őt viszed máshová.

Ofő, igazgató.

A gyereked fog ennél ezerszer rosszabb helyzetbe kerülni, akkor majd mit lépsz? Mert ő konkrétan képtlen lesz kiállni magáért, hiszen azt nem tanítod meg neki. Fizikai síkon mit tehetsz? Embert nevelsz a gyerekeből, mert ez eddig hiányzik.

a középiskolas gyermekemmel idén iskolát váltottunk

És végre vedd tudomásul, hogy vagy te, meg van a gyerek. Amíg anyu babája, addig pszichiéter kell, ha (szerinte) összesúgnak a háta mögött.