Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Milyen tanácsot adnátok egy...

Milyen tanácsot adnátok egy anyának a 7 hetes kisfia nevelésével kapcsolatban, akit elhagyott a férje?

Figyelt kérdés
Apa nélkül élő tinik, apák, anyák, egyedülállók, nagymamák szemszögét egyaránt szívesen fogadom. Nem csak pici korára, későbbre nézve is.

2015. aug. 21. 21:07
 1/5 anonim ***** válasza:
100%
Én egyedül nevelem a 6.5 éves fiamat a születésétől. Nincs jó tanács, tedd, amit helyesnek érzel. Nem könnyű, főleg az elején, amíg pici. Minden éjjel csak te vagy aki felkel, minden etetés, minden peluscsere, minden óvó pillanat, minden betegség a nyakadba szakad. Nincs aki felkeljen helyetted, nincs akivel megoszd az aggodalmaidat. De minden öröm, minden mosoly, az első szó, az első lépés neked fog szólni. Nekem szerencsém van, a fiam egy áldott természetű gyerek volt mindig is. De, ha szabad ezt mondanom, neki is szerencséje van, mert minden fiús dologban benne vagyok. Hagyom, hogy sárban dagonyázzon, birkózok vele, katonásat játszunk, lövöldözünk üres üvegekre (játék pisztollyal). Nehezebb, de meghittebb, bensőségesebb a kapcsolatunk. Ahogy telik az idő egyre könnyebb lesz. Ő nem hiányolja a mindennapokban az apját, de biztos hiányzik neki. Élvezz ki minden vele töltött pillanatot, mert úgy elrohan az a pár "nehezebb" év, hogy észre sem veszed. Néha, ha besokallok, rábízom a nagyszülőkre és csajos estét tartok a barátnőimmel. Remélem van neked is segítséged, anyukádék, hogy néha fel tudj töltődni, mert az fontos.
2015. aug. 21. 21:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 A kérdező kommentje:
Úgy szültem meg, hogy nem csak a nehézségeket, de az örömöket is szerettem volna megosztani vele... az első szavát stb., ezzel is többek lettünk volna mindhárman :( ez nagyon szomorúvá tesz
2015. aug. 21. 21:29
 3/5 anonim ***** válasza:
100%
Igen, tudom, mit érzel, én is szerettem volna megosztani a szép dolgokat is az apjával. De ő máshogy döntött, ezt az időt pedig soha, semmi nem fogja neki visszaadni. Hidd el vissza fogja kapni ő az élettől, a gyerekétől a fájdalmat, amit most okoz nektek. Az én fiam apja is kezd a fejéhez kapni, hogy miből is maradt ki, de már késő.
2015. aug. 21. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:
100%

arra ügyelj, hogy a te fájdalmad, nem az ő fájdalma.

ne ess abba a hibába, hogy szánod, sajnálod őt. igenis légy rá büszke és örömet, mosolyt kapjon tőled.


és ha majd tudsz nyitni, ne zárd be a zsíved egy új lehetőség előtt, hogy lásson férfimintát, családmodellt, nőt és férfit akik mint ahogy a fény a sötétséggel, fogkefe a fogkrémmel összetartoznak :).

2015. aug. 21. 23:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:

Ismeretlenül is együtt érzek! Éld túl! Ha fáj, engedd ki! Ha kell zokogj hangosan, ha kell üvölts! Ha majd felfogod mi is történt veled, az nagyon nehéz lesz, de onnan már csak felfelé lehet menni. Ahogy telik az idő, nyiss új kapcsolatra, de ne apát keress a gyerekednek, hanem társat magadnak! (szerintem ez a legnehezebb). Amennyiszer csak felajánlja valaki a segítséget, azonnal fogadd el! A gyerek ebbe a helyzetbe született, neki sokkal könnyebb így, mintha késöbb mennek szét a szülei, amikor már komolyan átérzi ennek a súlyát. A gyereket ne büntesd azért, hogy egyedül maradtál és nehéz az életed! (rohadt nehéz, mikor jönnek a napi problémák). Adj egy biztos érzelmi hátteret a gyereknek, öleld meg sokszor, és szeresd amennyire csak lehet! Csak előrre nézz!

(3 gyerekes anya)

2015. szept. 5. 19:06
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!