Mit tegyek ha a kisfiam mindenkit pofán vág?

Te semmire sem figyelsz? Én is javasoltam a gyógyszert és az otthont, szeretetből! De te voltál az egyetlen aki nem tudta hogy lehet ilyen gyereket is szeretni!

Ennek a gyereknek ha meghalnak a szülei hatalmas trauma lesz egy rossz otthon, hirtelen váltás, fel sem fogja tudni fogni, mi történt. Hogy a gyereknek jó legyen, már most spórolni kell egy jó otthonra, éves várólisták vannak, be kell jelentkezni és SZOKTATNI naponta egy majd több órát, hogy megismerje és megszeresse az ottani életet. Hónapokig, de inkább évekig! Kb 10 éves korára hatalmas szociális igénye lesz, legkésőbb addigra kellene az otthonban élnie úgy, hogy csak hétvégén viszik haza a szülei, de legalább úgy, hogy hétköznap 5ig bentvan! Szeretetből, mert a gyerek érdeke hogy ne legyen az anyjához kötve 50 évig egyedüli emberként, beleroppanna az elvesztésébe. Náluk fontosabb a korábbi leválás, hogy az otthonának ne a családi házat tartsa, hanem a gondozóotthonát, így sosem lesz trauma onnan elmennie!

Másik “családot” kell neki találni, és hamar odarakni, hogy ahhoz szokjon hozzá, ahhoz kötődjön jobban. Ez a család meg a gondozóotthon.

És a gyógyszerek is az ő érdekében vannak(egyrészt mert csak így jut otthonhoz), másrészt mert megszünteti azt a mértékű dühöt, elkeseredést, kétségbeesést, amit érez, mikor verekszik! Nem csinál belőle zombit a megfelelő gyógyszer, játszani fog, magánál lesz, jól fogja érezni magát, nevet majd meg minden, csak nyugodt lesz!

Az otthon és a gyógyszer nem a szeretet hiánya, hanem pont az amit rohadt nehéz elviselni, de szeretetből muszáj, hogy átadod a gyereked egy fizetett közösségnek, ahol minden igénye teljesül, a szereteté is. Sokan dolgoznak úgy ilyen helyen, hogy jószándékból, örömöt okozva, kötődnek x év alatt a gondozottjaikhoz(sokszor szülők működtetnek ilyet). Nem az állami kényszerelfekvőre gondolom ahova juthat, ha az anyja nem hoz jó döntést, ahol szedálva van teljesen és maga alá piszkít is szidva takarítják ki.. pont azért hogy ne jusson ilyen helyre! Akkor is, ha kötődsz hozzá és szereted, mert lehet mindenféle embert szeretni, fel kell ismerni, hogy a legjobb neki micsoda.. ha magadnál tartod nem teszel jót neki, kamaszkorára napi szintű társaság és foglalkoztatás kell neki! Jó helyen!

Tudom még kicsinek nehéz, de már nem olyan kicsi, 5 év és kamaszodni fog! nem csak az anyja kell neki, nem szabad bezárni szerencsétlent, korlátozni a világát az anyjára meg a heti 4 óra emberek között töltött fejlesztési időre!.. gyógyszer és egymi suliba rakni, miközben várólista jó otthonra! Ez mind a szeretet legmagasabb formája, megadni amire szüksége van akkor is, ha az nem te vagy!

Továbbra is fenntartom, hogy érzelmileg a béka feneke alatt vagy, ilyen gyerekeket ugyanúgy szeret az anyjuk, a szeretet nem “teljesítményfüggő”.

"A gyerek fejlődik a maga módján, reagál a maga módján, ölel, puszil, simogat, hozzádér, rácsodálkozik dolgokra, szép, hasonlít rátok, tanul a maga módján."

Pont ez az, hogy az ilyen gyerek nem tanul, és nem ölel és nem simogat, és nem puszilgat. Vannak olyan fogyatékos emberek, akiknél a kommunikáció és az érzelmek sérülnek. Tehát ha bármi zavarja őket, akkor ütnek-vágnak körülöttük mindenkit, és nem mutatnak semmi pozitív érzelmet.

Az ilyen gyerek esetén nem tudom tényleg mi kárpótolja a szülőket az önfeláldozásért.

De, tanul! Csak a maga szintjén! És de, hozzád ér, megérinti az arcodat, odabújik! Nyilván máskor üt vág, ha frusztrált, de érzelmi téren nem sérülnek! Lehet, hogy nem szereti az érintést mondjuk, csak tovább néz rád vagy rádmosolyog, vagy neked dől, vagy megfogja a kezed, vagy odatol neked egy sütit, beviszi a cipődet vagy ilyesmi, van ilyen, ez mind a szeretet apró jele. Honnan veszed az utolsó két megállapítást? A tanult ne úgy értsd már, hogy egyből leutánoz, hanem öltöztetésnél mindig te hajlítod a kezét, miközben mondod, és egyszercsak magàtól nyújtja, vagy ha benne van a ruha ujjában, magától fogja kidugni a kezét! Ilyenek is apró örömök, sikerek, nem arra értettem, hogy számol vagy főz!

Tanulnak és éreznek. Mind! Ismersz te ilyen helyzetben lévőket úgy rendesen? Aki ilyet nem fog fel, annak problémái vannak.. amúgy az egyetlen, aki nem érez érzelmeket a pszichopata.. anyám ki kéne tiltani a fórumokról a megvezető hozzászólásokat. A sérült kommunikáció az nem olyan, mint a miénk(nyilván amúgy egy súlyosnák hogy is lenne olyan!) de van. Mindig van, csak figyelni kell, hogy észrevedd, és tuti hogy az anyja eleget figyeli ahhoz, hogy érezze hogy a gyerek szereti, fontos neki, és fordítva meg nyilván így van.

Remélem jól dönt, gyors várólista jó otthonba, majd gyógyszer-egymi sulival, közben szépen szoktatni az alapítványi otthonba(ha felvették), hogy tini korára ott élhessen, de legalább 5ig bent lehessen hétközben. Hétvégékre meg haza.

Amúgy az szokott még gond lenni, hogy kb 250 ezer jár az államtól a gondozásáért, közgyógy is meg ilyesmi, nem akarnak megválni tőle mert annyira nem vészes gondozni mint amennyi pénz jár rá, amígy kicsi. Később lesz nehezebb, mikor erősebb lesz és kevésbé cuki, akkor a pénzt is csökkentik, (gyod 210, 10éves korig gyes 25, 20 ezer emelt családi ami most jár rá, plusz közgyógy és rokkantkàrtya, ha szegények gyermekvédelmi pénz, rendkívüli szociális segély, szociális segély és ilyesmik) mondjuk kell is, mert egy ember kitesz a gondozás nemcsak 8 órában, leszív mentálisan-érzelmileg megterhelő.

Alapítványi bentlakásos intézményeket nézz, de az első az eltalált gyógyszer! Mit szed? Szedett már perdoxot? Abból 0,5 teljesen jó, talán sok is! Csak ezt szedje elsőre!

Keress fel szervezeteket, mert úgy látom nem vagy azon a szinten, hogy ezt egyedül el tudd intézni! Auti alapítványnál nagyon segítőkészek!

"Tanulnak és éreznek. Mind! Ismersz te ilyen helyzetben lévőket úgy rendesen?"

Igen, sajnos mozgok ilyen körökben, és pont azért írtam, amit írtam.

Nyilván mindenki más, én nem vagyok egy Teréz anya típus. Én nem áldoznám fel mindenemet, a házasságom, a karrierem, az egészséges gyerekemet egy olyan gyerekért, akinek nincs jövője. De hát nem vagyunk egyformák.