Kisfiam kisebb viselkedészavarral küzd, ezért néha hisztizik. Szülői értekezleten az ovónő mindenki előtt elekzte szidni, szerintem ez csak rám tartozik, hogy problémája van és nem a többi szülőre. Vagy rosszul gondolom? Ki tud erről valamit?

Szia! Ez csak a magányvéleményem, de azt gondolom, amíg nem bántja a többi gyereket, addig tapintatlanság pellengérre állítani a többi szülő előtt.

Egyébként ha bántaná, akkor sem a szülői értekezletre tartozna az ügy, hacsak nem arról lenne szó, hogy már sokszor szóltak neked, és te a füled botját sem mozdítod az ügyben.

Hozzáteszem, nekem már iskolás gyerekem van, de a mai napig elképedek, mennyire nincs alapvető pszichológiai készségük a pedagógusoknak. Mindegyik vígan szapulja a gyerekeket, és eszébe nem jut, hogyan esik ezt szülőként hallani, hogy egy jó szót nem mond közben rájuk. Évekbe telt, mire rájöttem, hogy nem csak az én gyerekemet szidják úgy, mintha ő lenne a világ legádázabb kölke, hanem mindenkinek így állítják be a gyerekét, ha bármilyen gond felmerül vele.

Szerintem ez nem normális, meg kéne tanítani a pedagógusoknak, hogy a szülők is emberek, és ha együtt szeretnének működni velünk, akkor emberként kell velünk is bánni. Mert ha mindig csak a rosszat fröcsögik, az az emberben önkéntelenül ellenállást vált ki.

Persze segít az, ahogy én is rájöttem más szülőkkel beszélgetve, hogy velük ugyanezt csinálják (vagyis ha bármi gond felmerül, az adott gyerek lesz a „világ legrosszabb gyereke”), de miért nem lehet normálisan, emberként kommunikálni, ezt nem értem…

Személyeskedés. Ebben a szituban ez emberi és szakmai hiba.

Egy ovpedes.

Igen, jól gondolod, ez csak rád tartozik! Nálunk mindig egyéni beszélgetéseken jelezték, hogy gond van a gyerekkel, nem támadólag, hanem megoldást keresve. Együttműködtek abban, hogy kivizsgáltassuk. Sajátos nevelési igényű, de szülőin nem beszélhettek róla, én mondtam el a többi szülőnek, hogy mi a helyzet, az óvónőkkel egyeztetve.

Nagyon hibásan áll az óvónő a dologhoz!