Mit tegyek ha a kisfiam mindenkit pofán vág?

Jaj, nagyon borzalmas válaszok vannak, sajnálom... :( Szóval egyrészt valóban a pszichiátriai vonal is segíthet (van, hogy sokat kell kísérletezni gyógyszerrel). Másrészt mindenképp kapnotok kéne ehhez gyógypedagógiai segítséget, így látatlanban nagyon kevés az infó, kérdezek néhányat:

- autizmus diagnózisa is van az értelmi fogyatékosság mellé?

- oké, nem beszél, de bármilyen módon tud kommunikálni a környezetével?

- sikerült megfejteni az agresszió okát esetleg? Ez azért lenne nagyon fontos, mert nyilván teljesen máshogy kell kezelni.

Opciók pl.

* ez egy agresszív kirohanás a frusztráció miatt (ha mondjuk amiatt frusztrált, hogy nincs kommunikációja, akkor mielőbb alternatív kommunikációs csatornát, AAK-t kell kapnia; ha amiatt, hogy nem érti a világot és kiszámíthatatlan, akkor valamilyen számára érthető vizuális módon jelezni neki, hogy mi fog történni)

* nem érti, hogy ezzel fájdalmat okoz a másiknak (akkor ha nem érhető el az, hogy megértse - bár nyilván mindig törekszünk rá -, akkor akár viselkedési szabály, betartásának jutalmazása)

* figyeld meg, hogy a kirohanás előtt közvetlenül történik-e valami vagy hogy hogyan reagál rá a környezet... pl. ha kiemelitek a szituációból lehet, hogy azt kommunikálja, hogy szeretne elmenni.

Sajnos ebből is látszik, hogy ez nem egy kommentben megoldható probléma, bár tippelgetni tudok nyilván, de minél előbb kéne nektek egy jó gyógypedagógus.

A legtöbben azért agresszívek/erőszakos, mert ezen a legkönnyebb és legtermészetesebb kiadni a frusztrációt és megoldani a helyzetet, magától jön, impulzívan, nem pedig gondolkodási alapon(pláne nem egy súlyosan értelmi sérültnél ekkora önkontrollt és gondolkodásmódot elvárni, egyszerűen nem lehet), ezért teljesen felesleges minden fönti alternatíva.

Egyébként szerintem a srác tudja, hogy rossz nekik, csak nem érdekli, mert a saját érzelmeinek gyors és könnyű közlése, egyben a helyzet megoldása(sokszor ugye hozzájutnak az agresszióval szerzett dolgokhoz, beválik a módszer) a legtermészetesebb dolog.

Tökre nem fog semmi sem működni, le kell csillapítani a heves érzéseit, hogy minden más javasolt segítség működni tudjon. Amíg érzelemvezérelt, az érzelmei (gondolkodás híján) pedig dominánsak, nem fog változni a dolog, nem is tudom hogy gondolod. ÉRTELMI SÉRÜLT a kissrác, nem fogod tudni intellektuális alapon meggyőzni, hogy ez nem helyes és nem pattoghat körülötte mindenki, hogy elsimítsa a problémákat, amiknek a logikáját értelmi sérülteknél tök nehéz észrevenni.

Szívonalas magánintézmény 150től kezdődik, és ők sem veszik be agresszívan, az első mindenhol a gyógyszerezés lesz, minek adja be addig, amíg még ő sem próbálta a saját fiát a megfelelő gyógyszerrel?

Súlyos értelmi fogyatékos autista adhds, nem a szakember hiányzik mellőle, a gyerek mentálisan nagyon nem épp, nincs ember, aki mellett megtáltosodna és szépen viselkedne. Az, hogy ne bántson másokat és valamennyire kövesse a dolgokat is évek munkája lesz GYÓGYSZER MELLETT.

Amúgy ja, ismerd meg a fiad gyógyszerrel(megfelelővel), járasd egymibe, majd utána mehet olyan 10 éves kortól az otthonba szoktatás. Eddig csak látogatóba kéne menni oda, hogy ne egyből kerüljön át, hanem mint ismerős második otthonba menjen majd kamaszkortól. A gyógyszer elkerülhetetlen, a megfelelő! Az adhdra nem adnék semmit, csak antipszichotikumot/szedatívumot, ha azok beálltak, akkor lehetne szórakozni adhd gyógyszerecskékkel figyelemre, de sokat nem lehet úgysem várni, mert súlyos/középsúlyos kissrác, szóval igazából a figyelme lényegtelen..

Igen, ez ilyen, de gondolom ügyesen intézted a GYOD-ot, az valamennyit pótol, illetve kapsz 10 éves korig GYESt meg emelt családit. Borzalmas nehéz lehet, de ne szivassátok magatokat évekig, a gyerek nem fog érdemben változni, gondoskodni kell az elhelyezéséről, jövőjéről, nektek pedig fel kell szabadulni minél több időben. Oldjátok meg a gyógyszerezését, mert ha "sajnáljátok", amíg még viszonylag cuki, a legfontosabb beilleszkedési tanulási fejlődési dolgoktól megfosztjátok. Kevésbé szélsőséges érzelmekkel képes lesz tanulni, nincs olyan hely, ahol tolerálni fogják, hogy verekszik, később sérülést is okozhat, hivatalból megy majd a feljelentés, és nagyon rosszul, csontra szedálva is végezheti egy pszichiátrián. Inkább nálatok állítsátok be a megfelelő gyógyszert, mint máshol történjen vele, mert ha kiszámolják a súlyához mért adagot, lehet az simán lecsapja szerencsétlent, ők meg elégedettek lesznek vele, holott elég lenne kicsit nyugtatni..

VÁLTSATOK GYÓGYSZERT! PERDOX, TIAPRIDAL, HALOPERIDOL(csepp) legyen a sorrend. Az utolsót a legkönnyebb beadni egyébként, de az hozza a legbiztosabb szedálást is, nyugodt lesz.. ADHD gyógyszerekbe ne menjetek bele, amíg a lelki nyugalma meg nincs a gyereknek. Nehéz gyerek, nem fog változni, gyógyszeres segítség kell! Az ő és a ti érdeketek is, és nincs olyan, hogy nem tudsz rávenni egy hatévest, hogy bevegye. Tessék becsempészni nutellába, vagy lefogni és lenyeletni vele, mert ez az ő érdeke.

Autizmus-specifikus a fejlesztés? AAK-ra (alternatív, augmentatív kommunikációra) van szüksége. Nemcsak a beszéd lehet kommunikáció, hanem a viselkedés, a képkártyák, az AAK eszközök, stb.

Ha a fejlesztő "nem tud mit kezdeni vele", akkor az a fejlesztés nem jó (nem elég) sajnos. Láttam a gyakorlaton is többször kifejezetten keveset értő, súlyosan értelmi sérült gyerekeket, akikhez el lehetett valamilyen módon jutni.

Az a baj, hogy én hiába vagyok autizmus szakos gyógypedagógus, látatlanban adhatok rossz tanácsot is. Mert például fel kéne mérni a szimbólumszintjét, hogy mit ért ő: lehet, hogy például csak tárgyakat, de lehet, hogy a képek is mondanak neki valamit. De még a tárgyakon belül sem ilyen egyszerű, mert kicsinyített tárgy, pont ugyanaz a tárgy, stb., erre van informális felmérés.

Ha megvan a szimbólumszint, akkor azon keresztül lehet "magyarázni", nem szavakkal, hogy el is jusson hozzá. És pl. a viselkedési szabályt, jutalmat is úgy lehet.

Nem tudom, hogy merre vagytok, milyen lehetőségeitek vannak, szóbajön-e az államin kívül bármi. De ami központilag tuti nagyon jó (nyilván hosszú várólistával) az Autizmus Alapítvány, illetve a helyi lehetőségekben az AOSZ tud esetleg segíteni. Sajnos ez nem egy olyan fokú nehézség, amit szaktudás nélkül te egyedül szülőként kezelni tudsz majd, viszont nyilván sürgető abból a szempontból, hogy borzalmasan rombolja az életminőségeteket és egyre erősebb a gyerek. Mindenképpen segítség (és szakszerű) kell.

Tudom, hogy nagyon nehéz, de én azért arra is kérlek, hogy próbáld abból a szemszögből is végig gondolni, hogy milyen ez a fiadnak: egy olyan világban él, ahol semmit nem ért, sehogy nem tudja kifejezni, hogy mit szeretne. Valószínűleg én is agresszív lennék a helyében (és feltételezhetően azt sem érti, hogy mit okoz ez az agressziója másoknak). Ebben a történetben ő ugyanúgy áldozat, mint mindenki más.

Ha tudtok neki találni egy csatornát, ahol ő is tud kommunikálni és ti is tudtok vele, akkor lesz megoldás. Évekig jártam súlyosan értelmileg érintett autizmussal élő kamaszra vigyázni, igenis bármilyen értelmi szint mellett lehet találni utakat kitartó, szakszerű munkával és sok idővel.

Kitartás!