Anyák, ti mikor és miért ordibáltatok a legdurvábban a gyereketekkel? Fiatok vagy lányatok van?

Kiskamasz korukban volt egy időszak, amikor szerintem teszteltek, hogy mennyire gondolom komolyan, amit mondok.

Akkor rájöttem, hogy némi műbalhé árán mégis képesek felfogni, amit mondok. Ordítani nem kellett, de némi plusz hangerő és nyilvánvaló mérgelődés használt.

Máig nevetek magamon. Nem voltam soha megjátszós valaki. De a kamaszokért az ember olykor kibújik a bőréből

“A két nagyobb gyerekem (10 éves fiú és 8 éves lány) között 21 hónap van, mintha ikreket nevelnék. Néha nagyon durván viselkednek egymással, pedig pici koruktól próbáljuk a férjemmel közösen alakítani a két gyerek kapcsolatát, mégis néha durván zajlik a tesóféltékenység. Próbálok nagyon türelmesen, megértéssel Hozzájuk állni, de bizony az én gyógyszerem is elgurul, amikor szinte megölik egymást, mire közéjük tudok ugrani. Ilyenkor kiabálok, tudom, hogy nem jó minta, de emberből vagyok, Buddha nem vagyok, a helyzet pedig megkívánja azt, hogy a hangerőmmel szedjem szét a verekedő tesókat. Az biztosan tudja, miről beszélek, ahol több gyerek van (kivéve, ahol szobanövények nevelkednek).”

A 21 hónap különbség és az ikrek nem egy kategória. Nem tudom honnan szedted ezt a baromságot.

Egyébként meg üregi nyúléknál nem árt számításba venni, hogy nem a korkülönbség a leglényegesebb, hanem a gyerekek személyisége. Egyetlen introvertált sem fog ugrálni örömében, ha le van ellve mellé 4-5 másik és azok egész nap árnyékként követik.

Nem olvastam végig bocsi.

Én sajna nem vagyok tökéletes volt már hogy nagyon kiabáltam .

2.5 éves nagyon dacos,most nagyon feszegeti a határát van egy fél eves öccse akit piszkál folyamatosan.

Hát nekem elpattan a cérna.ezvan :)