ADHDs gyerekek szülei vannak itt? Tudnátok tanácsot adni?

30-as jól leírta, az értetleneknek álljon itt egy példa, a drága jó kisfiam életéből.

Elsőben igyekeztünk jó iskolát választani, aranyos tanító nénit. Nem jött be, nem az a tanár lett, akit választottunk, de ez még nem is lett volna baj, mert a gyerek imádta a pályakezdő tanító nénit. Aztán a diri úgy döntött novemberben, hogy elküldi, mert nem jött ki az unokahúgával.

Helyettes tanárok jöttek, az olvasást a 60 éves katonatiszt stílusú igazgató helyettes asszony tartotta. Ránézek, megijedek, komolyan, hát nem az az ember, akit választottam volna a gyerekemnek tanító néninek.

A gyerek bezzeg nem ijedt meg. Közölte vele, hogy veled nem dolgozom együtt, fogta magát, és beült a sarokba. A nőnek ráment a 45 perces tanórája, hogy próbálta mindenféle fenyegetésekkel rávenni, hogy üljön oda olvasni, eközben persze teljesen a padlóra került a tekintélye az osztályban, aztán kaptunk egy beírást, miszerint ő még ilyet 40 éves pályafutása alatt nem tapasztalt. Amikor kérdeztem a fiamat, hogy mégis ezt miért csinálta, hogy képzelte, a válasz az volt

-Tünde néni utál engem, és én nem akarom, hogy ő tanítson.

Ja, ez igaz. Mondtam neki, hogy igen, jól érzed,nem szeret téged, és sok gyereket utál, ő ilyen, de ő az igazgatóhelyettes, hát jóval szórakozol. Azt kell csinálni, amit mond, mert ő a felettesed. Nem értette, hiába is mondtam neki, hogy emiatt akár ki is tehetik az iskolából, véleménye szerint ő aztán semmi rosszat nem csinált.

Miért kéne valakinek szót fogadni, aki vele undok, és aki őt nem szereti? Nem volt elég indok neki, hogy azért, mert ő a tanárod, mi több az iskola igazgatóhelyettese!!! El kellett jönnünk abból a suliból, azóta másik iskolában két aranyos tanító nénink van, a gyerek kitűnő tanuló, soha nem volt hasonló jelenet.

"Jó példa erre most a karácsony: nem kell egy ilyen gyerek mellett patika rend, dekoráció, sütés, több fogásos menü. Nem, azt meg kell hagyni azoknak, akiknek normális, élhető gyereket dobott a gép."

Köszönöm, hogy ezt leírtad. Engem sokszor bánt az, hogy látom, az ismerős anyukák mennyit készülnek a karácsonyra, míg nekem már megint nem jutott arra időm, hogy süteményt süssek. Az utóbbi napok rettentően lefárasztottak, próbáltam nem szomorkodni azon, hogy mindent nekem kell megoldanom, segítség nélkül, illetve azon, hogy talán sosem lesz olyan szép, meghitt karácsonyunk, mint amilyen a gyerekkori emlékeimben él. Az tartja bennem a lelket, hogy minden évben egy kicsit könnyebb lesz a gyerekekkel, ha visszagondolok, milyen volt mondjuk 5 évvel ezelőtt...

Nektek hogy telt, telik a karácsony?

Az apukákkal kapcsolatban: érdemes azon is elgondolkodni, hogy az ADHD-nak és az autizmusnak van némi genetikai alapja. Lehet, hogy az apa idegrendszerével is vannak gondok, és/vagy ő is problémás gyerek volt, akit testi fenyítéssel neveltek, vagy más rossz emlékei vannak gyerekkorából. Ezért sem akarja elolvasni a könyveket, mivel nem akar szembesülni azzal, hogy ő sem teljesen "normális", vagy hogy őt sem a megfelelő módszerekkel nevelték anno, nem akar visszagondolni a múltra. És ezért sem tud elviselni egy zajongó, megnevelhetetlen gyereket. Erről mi a véleményetek?

Utolsónak igaza lehet, amúgy én időnként magamra ismerek. Bár én nem voltam az osztály réme, inkább a befelé forduló, őrlődő típus voltam, és mindig mindenemet elhagytam.

Nekem szar gyerekkorom volt, elváltak a szüleim, anyám meg folyton éreztette velem, hogy útban vagyok. Szerintem ezért érzem én is sokszor azt, hogy nincs türelmem hozzájuk.

Apa meg rettenetesen tud őrjöngeni, ha a gyerek rosszul viselkedik. Mindkettőnkben benne van, csak rosszul egyesült. Anyósom szerint a férjem mintagyerek volt. Viszont elsőben el akarták tanácsolni, hogy buta, iskolát is kellett váltani.

Kedves Kérdező!

Tudom, ez most nyers lesz, de akart egyáltalán gyereket az apuka, vagy csak rá lett erőltetve? Manapság sajnos sok férfira erőltetik rá a gyereket. Ha erőltetett volt, akkor teljesen megértem a férjedet.

Képzeld el azt a helyzetet, hogy te gyerek nélkül is meglennél(akár még irritálnak is), de a párod évekig nyüstöl,hogy kéne a gyerek, így lenne kerek a család. Megszületik a gyerek és kiderül,hogy nem csak egy 'szimpla' gyerek, hanem még ADHD's is,ami ugye minimum sima gyerek*2,ha nem több figyelmet, foglalkoztatást igényel. Nyílván nincs kedve segíteni, ha egy sima magában eljátszogatós gyerekhez sem lett volna kedve anno. Ha ez a felállás,akkor ő úgy van vele, hogy csinálj csak mindent egyedül,neked kellett a gyerek.

Mi nem szeretnénk gyereket, de a párom azt mondta,hogy ha én nagyon nagyon szeretnék,akkor 'felőlem,ha nagyon muszáj...'. Ezek után tudom,hogy ha mégiscsak meggondolnám magam a gyerek témában,akkor tök egyedül lennék a feladatokban 18 évig. Tehát 10 év múlva nem írnék ki ide kérdést,hogy miért nem segít a férjem. Azért nem,mert ő 10 éve is megmondta,hogy ha én szeretnék,akkor neki oké,csak ne kelljen feladnia a mostani szabadságát... Szerintem nálatok is hasonló lehetett, mert nem hinném,hogy egy ilyen lusta férfi bármikor is szeretett volna gyereket. Se takarítás,se főzés, se a gyerekkel foglalkozás mininum szinten sem? Se randi,semmi. Miért vagy vele? Dísznek jó meg gondolom anyagilag is jobb. Ennél már az is jobb lenne,ha fizetné a gyerektartást meg 2 hetente elvinné a gyereket 2 napra, addig legalább tudnál pihenni/normális férfiakkal ismerkedni.

Ha pedig valami miatt muszáj vele maradnod,akkor szerezz egy bébiszittert 2 hetente pár órára,amíg kicsit le tudsz lépni. Az a pár ezer forint meg ne számítson, mert jobb az,mint megőrülni egy ilyen családban.