ADHDs gyerekek szülei vannak itt? Tudnátok tanácsot adni?

ADHD ide vagy oda (több felnőtt, illetve egy kamasz ADHDst is ismerek, tehát tudom miről van szó), egy 10 éves gyerek bármennyire is “pörög” fel kell fognia, hogy pl ne ébresszen fel titeket vasárnap és hasonlók. Az ADHD nem értelmi fogyatékosság, ilyen alapvető normákat egyszerűen meg kell értenie. Ha nem, akkor ott komolyabb baj van, vagy pedig neveletlen. Gondolom mindent ráfogsz a “betegségére”, így mindent megtehet következmény nélkül. Nem autista, nem szellemi fogyatékos, attól még, hogy hiper, fel kell fognia dolgokat. Az iskolában gondolom nem jár a szája mindig órán, ott is kell társadalmi normákhoz alkalmazkodnia. Ha nem tud, terápia.

Amúgy a sztori vége az lesz, hogy a férjed talál valaki mást, és lelép. És egyébként bármennyire is csúnya dolog, megérteném, mert így tényleg csak túlélés az élet, semmi öröm nincs. Pedig az ADHD pont nem az az állapot, ami súlyos. Szerintem itt nevelési hibák is vannak bőven.

Az én fiam 9 éves, ADHD-s. Sok helyen olvastam, hallottam már, hogy ilyen gyerek mellett a legtöbb házasság válással végződik. Mi még bírjuk, bár volt pár nagyon nehéz időszak, és a férjem a tiédhez hasonlóan a munkába menekült, csak ne kelljen a gyerekkel foglalkoznia.

A férjem is úgy gondolja/gondolta, hogy a fiam nincs megnevelve (főleg mielőtt megkapta a diagnózist), sokszor veszekedtünk azon, hogy miért nem pofozom meg, ha nem jól viselkedik. Egyszer megmutattam neki az Örökmozgó gyermek c. könyvet (László Zsuzsa), abban jól le van írva, miért nem használ a szidás és a verés, milyen más eszközök léteznek arra, hogy a kívánt viselkedést elérjük és megerősítsük. Azóta kicsit jobb a helyzet, de szerintem sosem lesz köztük igazán jó apa-fia kapcsolat. A férfiak többsége nehezen viseli, ha nem ő az "úr a háznál", az ADHD-s gyerekek pedig nem tisztelik úgy a szüleiket/idősebbeket/tanárokat, ahogy egy átlag gyerek (nem fogadják el azt az indokot, hogy ő az idősebb/okosabb stb., ezért tisztelni KELL - az én fiam nem tisztel senkit csak ezért), és nehezen értik meg, miért és hogyan legyünk másokra tekintettel, nehezen alkalmazkodnak másokhoz. Két dudás egy csárdában esete. Én meg a villámhárító, már egészen megszoktam...

A reggeli alvás szempontjából nekünk az a szerencsénk, hogy van még egy gyerekünk, most már egymást keltik fel és hétvégeken reggel együtt játszanak a szobájukban, amíg én fel nem kelek (nem alszom sokáig). A férjem hétvégén délután is szokott aludni, elvonul és magára csukja az ajtót, én meg igyekszem figyelni, hogy ne legyen nagy rendbontás, amíg alszik (nem mindig sikerül :)). Nekem elég az éjszakai alvás, általában a gyerekekkel együtt megyek én is aludni. Pszichésen és fizikailag teljesen rendben vagyok (most már), szedek vitaminokat meg ezt-azt, odafigyelek magamra (is) :) A háztartást megoldom, próbálom a gyerekeket is rávenni, hogy segítsenek.

Amikor kicsik voltak a gyerekek, minket is felkeltettek hétvégén kora reggel. Sokáig tartott, mire megértették, hogy ilyenkor fáradt és nyűgös vagyok, és semmi kedvem sincs velük játszani. Ha hagynak aludni, jókedvűen ébredek, ők is jobban járnak. Neked már 10 éves a fiad, próbáld vele megértetni, keressetek együtt valami érdekes elfoglaltságot a reggeli órákra, amit egyedül is tud csinálni. Ha más nem, kapcsolja be a tévét (legyen jó halkra állítva).

Kedves utolsó!

te tudod, mi az az adhd?

Pontosan ezzel (is) járhat, hogy nem érti meg... vagy megérti, de 2 perc múlva elfelejti. És igenis ezeknek a gyerekeknek az órán is jár a szájuk, pörögnek ott is folyamatosan, és igen komoly erőfeszítésükbe kerül a beilleszkedés, normákhoz való igazodás, és örülnek, hogy otthon végre kicsit kiengedhetik magukat.

Azt meg csak halkan mondom, hogy a legújabb nézőpont szerint az adhd-t igenis feltették az autizmus spekrtumára.

A kérdező férje pontosan ugyanilyen felfogású lehet, mint te...

Nem tűrik el, éppen ezt is írja a kérdező, hogy a gyerek viselkedése miatt is rajta csattan az ostor, és nehezen bírja.

Nekem 2 adhd-som van. Ahogy írta valaki korábban egészen olyan, mintha enyhe autista lenne. Nem tudod megnevelni, mert bizonyos dolgokat akkor is csinál, ha ezerszer elmondtad, és soha nem látott itthon ilyen példát.

Nekünk szerencsére nagy a ház, így levonulnak a nappaliba, viszonylag tudunk pihenni, bár még sokszor most is arra ébredek, hogy hétvégén verik szét a házat.

A házasságot biztosan kikezdi az ilyen. Mi sem vagyunk éppen turbékoló gerlepár. Amit a férjedről leírtál elég gáz, de lehet, hogy ő valóban úgy látja, hogy ő mindent megtesz. Én a párterápiában nem hiszek, de valahogy másképp kéne kommunikálni. Nekem azt mondta pszichológus, hogy a férfiak utálják az erős, hisztérikus nőket. Inkább add elő a gyenge nőt, akkor jobban fog segíteni. Na, én sem vagyok az a típus, de néha próbálkozom. Általában bejön.

A szex meg náluk a szerelem jele, állítólag, az enyém sem érti, hogy egy átsresszelt nap után miért nincs hozzá kedvem, ők így eresztik ki a gőzt, nekem meg inkább akkor van hozzá kedvem, ha harmónia van. Na, az nincs.

Nekünk egyébként az iskola miatt van a legtöbb konfliktus, a lányom rosszul tanul, szerencsére nem bomlasztja a tanítást, de ott is hallgatom eleget, hogy miért nem figyel, tudna ő, ha akarna, miközben ott a papírja, de a tanárok nem is értik mi ez. A fiam meg jól tanul, de ő meg rosszban van mindenkivel, állandóan megy a harc a tanárokkal, osztálytársakkal, jönnek a beírások a magatartás miatt.

Én szívem szerint menekülnék, de hova? Ez a mi keresztünk. Miközben nálunk már az összes nagyszülő meghalt, szerintem ez az élet a purgatórium.