Mi vagyunk a bunkók, mi nevelünk hibásan?
Tesómék elváltak és ő hazaköltözött a 3 éves kislánnyal. Ennek már több mint egy éve. Az apa rendszeresen látogatja és viszi láthatásra is a gyereket. Az utóbbi időben az apuka többször is szólt tesómnak h mi(ő,én és anyukám) ne kiabáljunk rá a gyerekre mert ő mindentől megijed.
Mikor rákiabálunk a lányra,az általában azért szokott lenni,mert pl: mi 3an beszélgetünk,a gyerek meg rajzoni akarna pl: egy számlára. A számlát elvesszük tőle,és mondjuk neki normális hangon h menj a szobába keress másik rajzlapot. De behisztizik,és túl ordíbál mindenkit!! Nagyon idegesítő. ilyenkor szokott vmelyikünk rákiabálni(mert a normál hangerőt nem hallja meg annyira ordít a papírt h rajzolni akar) h fejezd már be. Ilyenkor persze elkezd sírni,ami nem is igazi sírás,mert könny az nem jön. És még rengeteg ilyen eset van. Hogy kis semmiségeken behisztizik a gyerek,nekünk meg ugy kell rákiabálni.
Az apánál teljesen másképp viselkedik.Ott nem hisztizik,olyan akár egy kis angyal. Szerintem az is közre játszik hogy mikor ott van akkor már reggelire csokit ehet,meg minden sz@rt amit akar az apja megveszi neki. Nálunk meg reggeli elött nincs édesség,és nem szoktunk neki mindenfélét megvenni. Hiába mondja h kérek kukacot,ha nincs kukac akkor nincs.(Erre is beszokott hisztizni)
Meg már hazudik is! A múltkor elesett a játszótéren,de az apjának azt mondta h az anyja megverte. Persze az apja jött számon kérni,végül is kiderült h mi volt,de akkor is! Mindig mindenért mi vagyunk a hibásak! Sztem a 3 évesek is lehetnek olyan sunyik mint a felnőttek.
Most ha a lány hisztizik nem lehet rákiabálni,mert megijed szegényke. Szép nyugodt hangon mosolyogva kell kérni h hagyja abba. Ezt a gyerek apja mondta.Meg azt is,h mikor nála van nem viselkedik úgy ahogy mi mondjuk.
Én úgy vagyok vele,h ne az én idegeimen táncoljon,és ha hisztizik igenis ha kell rá fogok kiabálni. Az apja meg ne csak 2 hetente egy hétvégét töltsön vele,hanem legyen vele mondjuk 2 hétig. Akkor biztos ott elötte is megmutatná h milyen hisztiket tud levágni. Jól gondolom?
Nehogymár én ugráljak ugy ahogy a 3 éves unokahugom fütyül!
20/L
válasza:
válasza:Ha ennyire nem bírod elviselni, költözz el te! Független, egyedülálló, értelmes fiatal nőként hamar találsz bérlőtársat. Senki nem várhatja el, hogy elviseld a tesódat meg a gyerkőcét. Ja, meg hogy eltartsd őket...
A gyereknek meg valószínűleg jobb lenne az apjánál, fizessen a nővéred gyerektartást és lesz rá pénze is. Ha nála olyan jól viselkedik, mert ő a tökéletes szülő, akkor ne havi 4-5 napban, hanem 30-31 nap 24 órájában csinálja! És akkor itt a válasz a kérdésedre, kiderül, hogy ki a bunkó.
A gyerek nem tehet semmiről, életkori sajátosság a dac, biztos megviseli az is, hogy apánál habzsi-dőzsi,otthon meg vannak ugye a szabályok. Sajnálom a kicsit, jobbat érdemel.
Ugyanakkor téged is megértelek, 20 évesen nekem is nehéz volt elviselnem a bátyám gyerekeit. Én nem kiabáltam velük - elköltöztem.
30 éves koromra értem meg az anyaságra, milliószor több türelmem van. Igaz, ők a SAJÁT gyerekeim.
Kitartás! Szerintem ne törődj a hisztikkel, inkább csukd magadra a szobaajtót. Végül is miért van ott az anyukája?! Nem neked kell nevelned. Egy nagynéninek a szeretgetés lenne a dolga, nem a napi nevelés
nem tudok elköltözni,még kábé 4 évig. Mert mikor tesómék idejöttek és többen lettünk és eléggé lemerültünk anyagilag. Kifizetetlen számlák sora,mivel tesóm nem dolgozik(nem talál munkát),kölcsönt kellett felvennem,és még most is a törlesztőt nyögöm.
A tesóm hiába mondja a gyerek apjának h ne csak láthatáskor vigye el,vihetné máskor nyugodtam,mindig az a válasz h akkor viszi el ha van pénze és mindent meg tud neki venni. Most is mondta neki tesóm h az ovi szünetben vigye el egy hétre, ha nem csak 2 hetente 2 napot van vele,akkor az apjánál is előjönne a hiszti,és akkor tesóm szerint az apa is beleegyezne a külső segítségbe (gyerekpszichológus). De nem viszi el,mert nincs annyi pénze h mindent meg tudjon venni neki amit kér. Állandóan ezt mondja. Tesóm meg hiába mondja h nem kell neki minden hülyeséget összevásárolnia
válasza:10,43-as vagyok . Hát ez akkor egy elég kényes szitu. Bocsáss meg, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy a családodban hirtelen te lettél a családfő... Amúgy meg ha te egyetem mellett nem dolgoznál, miből élnétek? A gyerek oviban, a nővéred munkanélkülin, te meg jó hogy "agybajos" leszel. Szerintem megérné a tesóddal is elbeszélgetni... Mielőtt totál megnyomorít a családod...
Ne, haragudj, hogy ilyen kemény voltam, de teljesen ledöbbentem az utolsó kommenteden!
anyukám is dolgozik,és a kettőnk fizetése vhogy elég a számlákra meg kajára. Ezért is idegesítő az h apja h áll ehhez az egész dologhoz. Mi nem tudunk mindig minden sz.a.r.ságot megvenni a gyereknek,és nem is akarta senki h ehhez szokjon hozzá. De mikor az apja elviszi nála mindent megkap(és csak akkor viszi el ha meg is tud venni neki mindent) és mikor hazajön,hisztizik h itthon meg nincs. Nekünk meg már az agyunkra megy. Jobban mondva nekem,anyám meg a tesóm vmivel jobban viseli ezeket a kirohanásokat.
Tegnaptól bevezettük a büntető padot. Ha hisztizik oda ültetjük 3 percre h akkor most ott marad. De nem használ mert csak jobban üvölt,és nem is marad ott,hanem odajön elénk üvölteni.
válasza: válasza: válasza: válasza:Ugyan már, én ezt nem hiszem el, nehogy bemeséld már, hogy kéthetente 2 napot az apukájával tölt, aki megvesz neki ezt azt és utána a gyerek otthon hisztizik. Az én gyerekem soha nem is mondta!(nemhogy hiszti) még egyszer sem, hogy vegyek neki ezt vagy azt, pedig apukám hetente 3szor, amikor dolgozom meg vesz nekik mindent és agyon vannak kényeztetve. És ott van étkezés előtt édesség néha még helyette is. De itthon a 4 napban sőt délután mikor hazajöttünk se volt egyszer se hiszti.
Az az igazság, hogy a nővéred egy csődtömeg, nem tud gyereket nevelni és most egyszerűbb az apukát hibáztatni, aki összességében tizedannyi időt tölt a gyerekkel.
Az meg hogy kiabáltok a szerencsétlen gyerekkel, meg gondolom kap ő tőletek mást is, igaza van apukának észre lehet venni. Nem is kell sok időt tölteni egy ilyen kisgyerekkel, aki hasonló családban nő fel.
Mondjuk azért érdekes dolog, mert a viselkedés egy az egyben másolt dolog, kiabál a unkahúgod és te elkezdesz vele kiabálni, hogy ne kiabálj. Tök logikus, hogy azt fogja leszűrni belőle, hogy ne kiabálj. Idegbeteg csaaládban miért csodálkozol hogy idegbeteg a gyerek- egyértelműen mutatja miylen a családotok. Igen nyugodt hangon mosolyogva beszélnétek vele, lehet hogy előbb utóbb felismerné, jé ezt így is lehet és abbahagyná. És mondjuk szerintem az sem lenne egy megterhelő valami, elpakolni a számlákat, hogy ne tudjon rárajzolni de ha mégis a kezébe kerül, akkor adni neki egy másik papírt, és nem elküldeni kiabálva, hogy keress magadnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!