Nem lennék elég odaadó anya? Ez a vágyam is ezt mutatja?

Házasságban élek és van egy 1,5 éves lányunk. A férjem pedig ma ezt vágta a fejemhez. Ez a vita kb karácsony kezdete óta megy nálunk. A téma pedig szilveszter. December elején azt mondta a legjobb barátnőm, hogy nála lesz buli és hogy feltétlenül menjek. Tavaly nem mentem, mert még csak féléves volt a lányunk (bár szerintem ez nem ok, de mindegy, mert meg tudtuk volna oldani). Otthon maradtunk és végül is nem bántam, romantikázósra sikerült. De idén tudatosan nem akarok otthon lenni. Elegem van abból, hogy maximum vacsorákra megyünk el. A párom rögeszmésen mindig attól fél, hogy a lányunk hiányol minket, engem és emiatt nem tud feloldódni. Pedig ha elmentünk eddig anyukám vagy az ő anyja mindig informált minket közben is, felhívtak vagy írtak SMS-t. De ő akkor is mindig mehetnék volt haza.

Szóval én még december elején elfogadtam a meghívást, mondtam is akkor a páromnak. Tudtam, hogy nincsen jóban a barátnőmmel túlzottan és amúgy sem egy nagy bulizós (én sem vagyok és voltam túlzottan az, de szerintem néha kell). A gimi óta a legjobb barátnőm, nagyon szeretem még ha a párom nem is. Aztán karácsony előtt elkezdte mondani, hogy szerinte a tavalyi szilveszter is milyen jó volt, maradjunk itthon. Mondtam neki, hogy biztosan nem fogok. Erre pár napja azt mondogatja, hogy szóljak anyámnak nem kell jönnie a lányunkhoz, mert ő marad vele itthon, ő nem jön velem. Na most erre mit mondjak? Menni szeretnék, de vele nem akarok vitázni. Miért áll így a dolgokhoz? Nálatok hogy van ez? Ti sem mentek semerre a baba miatt? Hozzáteszem, hogy a lányunk anyósommal és anyukámmal is nagyon jól elvan, nincs sírás. Mi ebben olyan rossz? Rossz anya vagyok? Mert néha már úgy tűnik annak állít be a párom. A barátnőmmel amúgy is van baja, mert szerinte az, hogy ő még nem anya és hogy ezért képtelen átérezni azt, hogy így milyen az élet, engem van hogy sikeres elfordít az anyai kötelességeimtől.

Én 27 vagyok, ő 38.