Néhány korábbi kérdés ihlette az enyémet. Vegyünk egy aranyos kislányt. Gyönyörű menyasszony lesz belőle majd elragadó feleség, odaadó anya. Honnan és mikor nőnek ki belőle annak a bizonyos ANYÓS-nak a csírái?

Egyrészt, aki anyósként kiállhatatlan, az valószínűleg általában az.

Másrészt sok esetben láttam olyat, hogy a meny volt finoman szólva rugalmatlan, így ténylegesen ő okozta-gerjesztette a konfliktusokat - de asaját hibát nem szívesen látják be az emberek.

A harmadik verzió az, amikor alapvetően egyik féllel sincs gond, csak nagyon nem kompatibilisek egymással.

Pl unkatestvérem egy nagyon karakán csaj.Én kedvelem ezzel együtt/emiatt. De ő később is ilyen lesz, ha a fia egy hasonlóan karakán, vezéregyéniség csajt visz haza, ott szikrázni fognak a kések. Ettől egyikük sem lesz rossz ember, de tudom, hogy két ilyen típus nem bírja ki egy légtérben, akaratlanul is rivalizálás, sértegetés lesz belőle.

Illetve van az "anyósnak" egy úgymond alfaja, akinek az élettörténete hozza valahol a sárkányságot.

Fiatalon ragaszkodik a konzervatív szerepekhez, férfi keressen pénzt, a nő otthon gyereket nevelget, házat csinosítgat, stb. DE, ez az életmód általában magával hozza az elszigetelődést. Kevés a más területen elért siker, nem törekszik stabil kapcsolatok fenntartására, nincs szakmai siker az életében.

A gyerekek felnőnek, leválnak, ő pedig talajvesztett lesz, hiszen amiért élt, az megszűnt (átlagos életkép: a 15 éves gyerek inkább lenne a barátaival a placcon, mint otthon anyuval). Alternatívát nem épített ki, a személyisége vonzereje megkopik, hiszen nincs saját élete, nincs benne érdekes. A férj is eltávolodik - és ekkor, 40-50 évesen viharos gyorsasággal elsárkányosodik.

Ezt én napra pontosan elmondom neked.

Még csak udvarolt nekem a férjem, náluk voltam hétvégén. Nem volt több szék, hát uccu neki, beleültetett az ölébe, és puszikat is kaptam.

Rá pár percre anyós(jelölt) odasündörgött hozzá (a legkisebbik fiához), hogy kicsit megpuszilgassa, mire a férjjelölt elhárította, hogy ő már nem gyerek.

Azt a pillantást, amit akkor küldött felém, nem fogom elfelejteni.

Itt és ebben a percben lett belőle az az igazi sárkány anyós, akinek soha semmi nem lesz jó, amit én csinálok.

Elvettem a legkisebbik pici fiát, aki nem átall azóta is rendszeresen a pártomon állni, ha nekem van igazam.

Ismerek olyan nőt, akiről az ismeretség első fél órája után az jutott eszembe, hogy ebből kiállhatatlan anyós lesz.

Mindenbe beleköt, kiállhatatlan, rosszindulatú: emberként ilyen.

Gondolom, anyósnak se lesz különb.

Illetve ismerek olyan hölgyet, aki kedves, közvetlen, a gyerekével meleg, szoros kapcsolatot ápol, és mondhatni baráti kapcsolatban van a menyével is. Elfogadja, mert neki az a fontos, hogy a fia boldog legyen, és belátja, hogy nem kell neki mindenbe mindig beleszólni. Van saját élete, nem a fiatalokét akarja rendezni.

Olyan nem igen jut eszembe, aki másokkal kedves, türelmes, és hárpia anyós lenne. Illetve aki rémálom anyósként, az másokkal is sűrűn keveredik konfliktusba.

Nagyon egyszerű a válasz arra a bizonyos anyós csírákra:

- már eleve ilyen elviselhetetlen természettel született

- és/vagy az élet keserítette meg, hogyha neki nem jó, másnak se legyen! De ez akkor sem lehet ok a viselkedésére szerintem.

Mind a két esetben ezt 1 személy birtokolja! AMi meg is látszik az arcán- de neki inkább pofája van, mocskos szája-, idő előtt megöregedett a sok keserűség miatt, plusz 15 évet ráverhet a korára, az anyja húga lehetne.. Még a saját anyja is leteremti a kis "csíráját", ez azért durva! Még a saját gyerekeit is elmarta maga mellől amilyen.. Állandóan pletykált rosszindulatúan, ez tipikus unatkozó nyanya szokás. Semmi sem tetszett neki, mindenbe belekötött. Gusztustalan, trehány egy némber, ilyet még csak nem is láttam! 1 héten 1x fürdött. A körmei olyanok voltak, mint egy kutyának. Sziklát lehetett volna vele mászni. És még ő dolgozott, mint ápoló. Pfúj.