Túlzás volt elverni a kezét?

Kommunikációs hiba a szülő részéről. Tanulni és fejleszteni kell a saját eszközkészletünket és akkor nem kell ütni. Egyrészt ezzel nem azt tanulta meg, hogy széttépni a könyvet nem szabad, hanem azt, hogy ha anya kiakad, akkor üt, másrészt ha őszintén magadba nézel, nem azért ütöttél, mert úgy gondoltad, hogy ezzel tanítasz, hanem lendületből, dühből és tehetetlenségből, mert nem maradt már más tipped. És ez gond. Ez nem nevelő szándékú ütés, hanem kétségbeesés. Olvass, tanulj többet az erőszakmentes kommunikációról! Megéri!

Ki mondta, hogy most te vagy a gonosz? Ki kritizálta a módszered és milyen érvekkel? Ő mit tett volna? Érdemes lehet tanácsot kérni mástól, ha már neked semmi ötleted nem maradt. Hátha mástól még tudsz tanulni!

Ezért biztos nem ütöttem volna meg. Én maximálisan elítélem a testi fenyítés bármilyen megjelenési formáját, de ha te csak így tudod kezelni a problémáidat (vagy azt gondolod, hogy ez a megoldás), akkor csináld. Én egészen máshogy oldottam volna meg ezt a dolgot.

Attól függ, ha célzottan tetted, mérlegelve hogy ezzel feltételes rflexet alakíthatsz ki, illetve biztos voltál benne, hogy adott cwelekedhez köti (ilyen idősen kb annyi agya van mint egy kutyának, szóval ugyanazok za elvek érvényesek rá) akkor nem volt túlzás, ha csak találomra gondoltad hogy rácsoapok aztán remélem megjavul, akkor túlzás volt.

Ja, és azt ne írd, hogy "tökmindegy, milyen megfontolásból" okoz kárt. Épp ez a baromira nem mindegy.

8-s válaszoló! Nálad a pont.

Csak a fogalmi zavarokat tisztázandó: egy 2.5 éves gyerekről beszélsz. Magyarázhatsz, amit akarsz, nem érti, azt hiszi, játszotok. Ennyi idős gyereknek a csodálatos ok-okozati magyarázataid és indokaid nem jelentenek semmit. Másképp? Megkéred, hogy ne tépje el. Ha beletép, elveszed és felteszed a polcra és kész. Játszotok mással. Egy idő után rá fog jönni, hogy akkor veszed el, amikor rongálja, és ha játszani akar vele, nem akkor nem csinálja. El lehet terelni a figyelmét, nem muszáj neki könyvekkel játszani, nem?