Mit csináltok, ha a gyereketek egyszerűen azt mondja, hogy "nem", és nem csinálja, amire kéritek?

Duplora: “én egyszerre ilyen sokat tudok beledobni a dobozba/én ilyen messziről/ilyen hangosan tudom beledobni…” vagy “ki tud bele dobni többet? Szerintem én” és erre ő is elkezd pakolni. Utána megköszönöm neki, hogy segített. Nem egyből paranccsal kezdem, hanem “gyere pakoljuk össze együtt a duplot” felszólítással. Egy 2,5 évestől nem lehet elvárni amit te akarsz. Max néha néha, de nem azt hogy ő egyedül odamegy és összeszedi. Az enyém már 4,5 és már megcsinálja ha kérem mondjuk 10/6szor.

Menjünk fürödni: “ki ér előbb a fürdőszobába” játék. Sózsák liszetszsák játék. Izgi, színes habfürdő. Apjával is be szokott ülni.

Ne lötykölje ki a teát: egyszerűen elveszem előle. Nem hagyom. Ha kiönti (mondjuk direkt nálam sosem öntötte ki), akkor megkérdezem, hogy “szerinted mivel kéne feltörölni?” Mond valamit szivacs vagy papírtörlő. “Huh azt hova is raktuk? Elfelejtettem. Te emlékszel?” Mindig tudja és általában már hozza is. “De jó hogy neked ilyen jó memóriád van. Gyere gyorsan töröljük föl” És sokszor már el is kezdi.

“ Annyi eszközöm van, hogy mondom neki, hogy akkor én sem teljesítem a kéréseit, és hiába vagyok ebben következetes, ettől nem lett együttműködőbb egyáltalán.”

Magyarul semmilyen eszközöd sincs, ami a gyerek tényleges igényeire reagál, amivel motiválod, illetve amivel segíted hogy olyan képességei alakuljanak ki, amik az életben őt aegítenék a konfliktusos helyzetekben.

Ajánlom neked a Pozitív fegyelmezés eszközeit - vagy könyv formában, vagy online tanfolyamként (én ez utóbbit végeztem, mert gyakorlatorientált volt).

De írták itt a Beszélj úgy könyvet, az is nagyon jó.

Vagy az Erőszakmentes kommunikáció.

Ha nem teszel energiát a tanulásba, semmi nem fog változni, csak lassan átléptek újabb és újabb korszakokba - amiket már az előzőben szerzett rosszul kezelt konfliktusok terhelnek. Így kamaszkorra - habitustól függően - simán el lehet jutni addig hogy semmilyen ráhatásod nem lesz a gyerekedre, és csak reménykedhetsz benne hogy a társasága elég intelligens lesz.

Én abban a korban nőttem fel, ahol a szülők nem megérteni akarták a gyereküket, hanem nevelni, ezért is távol áll tőlem az, hogy a gyerek lelkivilágát nézze az ember. A gyerek nem sérül attól lelkileg, ha rászólnak: akik 30 felett azon nyervognak, hogy Sári néni az általánosban szemét volt, azok csak unatkozó felnőttek, akiknek nincs gond az életükben és kitalálnak valamit.

Szerintem lehet éreztetni a gyerekkel, hogy a kapcsolatotokban te vagy a felnőtt és nem édesgetni meg könyörögni kell, hogy szedje össze a játékát, hanem megparancsolni. Ha nem teszi, akkor kimarad valamiből, amit csinálna, pl nem mentek játszótérre, a szobájában marad amíg nassoltok, etc. Majd ha összeszedte a dolgait, csatlakozhat. Ha üvölt, visít, akkor csinálja ha az jobban esik neki mint az, hogy pikk-pakk megcsinálja amit kértetek és utána csatlakozik a mesenézéshez vagy az akármilyen programhoz.

Ha a gyerek látja, hogy nincs más alternatíva, ha azt amit szeret csak akkor teheti meg, ha előtte elrámol, akkor belerögzül.

Nem kell fenyegetni, csak így kezelni.

22: ez nettó érzelmi elhanyagolás.

De sajnos neked ez a két szó nem mond semmit. Így csak sajnálom a gyereked (ha van). Ugyanis azzal amit csinálsz, nem a gyerek lelkét teszed tönkre, hanem az emberét. Egy ilyen környezetben felnövő gyerek nem lesz egészséges lelkű felnőtt - és nem úgy, ahogy te gondolod.

23, Egyrészt korábban pepitában leirta ugyanezt vaki és őt felpontozták. Másrészt nem hinném, hogy a gyerek sérül azért, mert felfogja, hogy előbb el kell pakolnia és utána jöhet a móka. Ahogy írtam, nem fenyegetni kell a gyereket, hanem határozottnak kell vele lenni. Ha a gyerek meg megérti, hogy hisztizhet, örjönghet, azzal semmit sem ér el, akkor a hisztiket is befejezi.

Megjegyzem a mostohahúgom nevelését is azzal cseszték el, hogy nem nevelték. Amikor 3 mese után azt mondtam, hogy nem olvasok neki többet, majd holnap, elkezdett üvöltve sírni, én meg otthagytam, hogy majd ha kisirta magát és rájött, hogy ezzel nem ért el semmit, akkor majd legközelebb megérti , hogy nem hisztizünk.

Azért nem lett ebből semmi, mert apám 5 perc múlva visszazavart, hogy olvassak neki még mesét, hogy ne bőgjön és hogy lehetek ilyen kegyetlen.

Na ebből annyi jött le a lánynak, hogy hisztivel elér mindent. Persze ha legközelebb akart vagy nem akart valamit megint üvöltött és el is érte a célját. Így persze, hogy nem csinálta meg azt, amit pl nem akart, mert csak bőgött és be lettem zavarva hozzá, hogy segítsek neki, ami annyit jelentett, hogy csináljam meg helyette.

Tudod nem mindegy, hogy 2,5 vagy 5 éves vagy még nagyobb gyerekről van szó.

Egy 2,5 éves gyerek NEM KÉPES érzelemszabályozásra, mivel az az agyi területe még ki se fejlődött. A hisztit még nem manipulálásra használja, hanem feszültség levezetésre. Azt, hogy ezt a szülő hogy reagálja le és hogy kezeli, az más kérdés. A húgodnak joga van szomorúnak, csalódottnak lennie, mert befejeződött az, amit szeretne. Ettől én még szabok határt, nem folytatom az olvasást, mert nekem sincs tengernyi időm. Csak az a különbség, hogy validálom az érzéseit, nem csészényi rá az ajtót, hogy ha kisírtad magad majd gyere. Ugyanis egy 2,5 éves gyerek nem képes egyedül megbírkózni a (fentebb írt) nehéz érzéseivel. Ezt is tanulnia kell. És ezt úgy tudja tanulni, ha én elhordozom a nehéz érzéseket, és nincs magára hagyva.

Ezen kívül a kérdésben felvázolt szitukban egy, a kérdésben szereplő 2,5 éves gyereknél sokkal többre lehet menni ha a saját szintjén közelítjük meg és motivációt találunk hozzá, minthogy erőből le akarod nyomni, ami nem fog menni, merthogy egy 2,5 évesnek még a feladattartása is csak fejlődik. Magyarán egy egész napra bezárhatnád a szobájába, hogy pakoljon el, akkor se lenne rend nap végére.

Te úgy akarsz egy gyereket nevelni, mint egy kutyát. Csak kifelejted, hogy egy kutya is akkor működik jól, ha motiválják. Illetve csak akkor lehet tőlük elvárni egy feladat pontos végrehajtását, ha az a feladat motiváción keresztül felépítve meg van neki tanítva.

Illetve gondolom még te is jobban működsz egy adott szituációban, ha motivált vagy, mintha előtte leüvöltötték a fejedet.

Ezen kívül amiről én beszélek az nem az a nevelési mód vagy hisztikezelés, ahogy a húgodat kezelik a szülei. De te összemosod a kettőt. És el se tudod képzelni, hogy van harmadik út is.

Igaza van a 22-esnek is, meg a kérdezőnek is a 26-os válaszban. A gyereket nevelni kell, nem trükközni meg könyörögni neki. Elpakol, mert el kell pakolni, kész. Aztán jön fürdeni, mert este van, utána fogmosás van és alvás, kész. Aki mindent ráhagy, az pl azt se bánja, ha nem veszi be a gyerek a gyógyszert, vagy elengedi a kezét az úttesten, vagy a konnektorban matat? Vagy akkor is csak azt mondja, hogy "jaj Pistike, nem akarlak megbántani, de légyszi húzd ki onnan azt a csavarhúzót, mert megbsz az áram"?!

Mai szemmel nézve pl anyukám is szigorú volt (ott és akkor gyerekként nem éreztem annak, ebből is látszik, mennyit változott a világ). Soha nem ütött meg, nem is kell, de ha mondott valamit, akkor ugrottam és csináltam, mert tudtam, hogy baj lesz, ha nem. És itt nem csicskáztatásra kell gondolni, hanem alap dolgokra, pont mint ezek, hogy menjek fürdeni, vagy épp pakoljam össze a saját szobámat, vagy ugyan már hozzam ki a tálcát a nappaliból, amin én ettem. Ahogy pl azt is tudtam, hogy ha azért hozom haza a rossz jegyeket, mert nem tanulok, annak is meglesz a következménye. Hány meg hány olyan kérdés van mostanában, hogy nem tanul a gyerek, hogy hassak rá, mit csináljak...érdekes, régen ilyen se nagyon volt.

Ettől nem lettem lelki sérült, ellenben baromi hálás vagyok neki, hogy nem huszonévesen a nagybetűs Életbe kikerülve szembesültem vele először, hogy a spanyolviaszt biza nem én szartam, és a világ sem körülöttem forog. Az ilyen (túl) liberálisan nevelt gyerekekből, akiket csak hagynak nőni mint a gazt, lesznek az életképtelen nyomorult felnőttek később. Le lehet pontozni engem is nyugodtan.

"Én nem szeretném, hogy azt tanulja meg, hogy azért pakoljuk el a dulpot meg megyünk fürödni, mert az buli."

Mindenki ezt szeretné, hogy ne kelljen könyörögni, parancsolni, összeveszni, harcolni, hanem eleg legyen egyszer annyit mondani, "Juditkám, szedd össze a játékot, ha már nem játszol vele és menjünk fürödni", de értsd meg, hogy egy 2,5 éves agyilag nem érett erre.

Hat pedig nekem valahogy egyszerubb jatekosan megcsinaltatni a gyerekkel mindent, mint konyorogni neki aztan varni, mire lecseng utana a 30-40 perces foldon fetrengos hiszti, mert kiborul o is, de en is.

Helyette 10 perc alatt megcsinalja. :D

2 eves.

Nem hiszem, hogy ezzel cseszem el az eletet, hogy nem ordibalok vele, ha mar meguntam, ha szazadjara se csinalja amit kerek.

Nem azt mondom, hogy nincs hiszti, mert nyilvan dackorszak, egy torott bananon is kiborul, de mondjuk pont az elpakolas, furdes, oltozes, indulas az, ami gordulekenyen megy.

Beszelj ugy konyv, ajanlom meg mindig. :D

Jó akkor itt én most rendet pakolok, mert mind inkompetens szülők vagytok. Gyereket nem így kell nevelni? Szigor? Könyi? Mi ez??? Na, akkor elmondo hogy van. Szóval vesztek egy pohr szörpöt és beteszitek a hűtőbe. Aztán a gyerek mondja hogy mi az és mondjátok szörp. Mondja hát mi az a szörp és mondjátok csodaszer. Aztn lneketek egy népdalt. De a népdalban egy szót átírtok arra ogy csodaszer. Akkor a gyerek meglepődik és utána szót fogad.

Elegem van hogy a gyakorin inkompetens szülők vannak, ezt kéne kipróbálnotok!