Mit csináltok, ha a gyereketek egyszerűen azt mondja, hogy "nem", és nem csinálja, amire kéritek?

4 éves lányunkat ha viszi a férjem fürdeni, és vetkőzés helyett szórakozik meg ugrál az ágyon a kicsi, akkor elég annyit mondania, hogy "hát jó, akkor én nyerem a versenyt", és elindulnia a fürdő felé. Na abban a pillanatban repülnek le a ruhák, mert azt nem tudja elviselni a lányunk, ha "veszít" és nem ő ér oda először. Tudom, ő már nagyobb kicsit, de 1 évvel ezelőtt is ugyanez volt a módszer :D

Mondjuk ha szándékosan kiborítaná a földre a teát, amiről pontosan tudja hogy nem szabad, akkor dackorszak ide vagy oda, úgy megraknám, hogy elmenjen tőle a kedve, ÉS még fel is törölné utána. Akkor is, ha le leszek pontozva. Az, hogy direkt kárt vagy legalábbis takarítani való koszt csinál, csak azért, hogy dafke ellenszegüljön velem, nálam nem ugyanaz a kategória, mint az időhúzás a pakolással meg a vetkőzéssel/öltözéssel pl.

Az elpakolásra a kukazacskós dolgot csináltuk mi is egyébként, nálunk is bejött, és nem kellett onnantól minden nap zacskót zörgetni, csak egyszer kellett látványosan beleszórni a földön lévő cuccokat, utána elég volt megemlíteni.

Két gyerekkel vagyok túl ezen a korszakon. Következetesnek kell maradni, és századszorra is megmutatni neki. Papolni nem, mert az nem marad meg, pár szó elég, pl. rámztatsz a játékra: ,,a játékoknak a dobozban a helyük", és addig nem csinálhat mást. Ott helyben nem ismétled magad, nem számolsz vissza 100tól 1-ig, hogy megcsinálja. Ha nem működik együtt, akkor sem csinálhat addig mást, ameddig készen nem vagytok. ,,Előveheted az új játékot, ha a helyén van a régi.".

Mindezt a lehető legnagyobb nyugalommal mondani, akkor is, ha belül ordítasz, mert ha dühös leszel, és kimutatod, akkor márcsak azért sem fogja csinálni, hogy kihozza belőled az érzelmi reakciót.

Ha tudsz angolul, nagyon ajánlom a Bratpubsters Parenting csatornát, fent van tiktokon, youtubeon, podcastjai is vannak, de tökjó a hírlevelük is. Azt mondja el, hogy mit várhatsz el a gyerektől adott életkorban. Ő úgy gondolja, hogy 3 éves kor előtt nem képesek megállni, és előre gondolkodni, átgondolni, hogy mit fognak tenni. Tehát pl. ha van egy erős érzelmi reakciója, akkor azt ki fogja azonnal adni magából mindenfajta előszűrés nélkül. Viszont azt tanácsolja, hogy a viselkedését korrigáld, ne azt, ahogyan veled beszél, illetve a hisztire ő nem javasolja a reagálást, hanem hogy állj meg mellette "körmöt reszelgető" hozzáállással, és amint befejezte, jutalmazd meg, ha megcsinálja azt, amire kérted, de ne szóbeli dícsérettel, hanem pl. oké, kész, akkor most vegyük elő azt a nagyon izgalmas játékot/ bújócskázzunk egyet", hogy a jó viselkedés legyen megerősítve. Ne papoljunk arról, hogy mit nem csinált jól, mert azt ő is tudja, hanem koncentráljunk arra, amikor jól viselkedik, és a benne lévő jó gyerekre.

Kb. így lehetne összefoglalni azt, amit ő tanít. Kapcsolódj a gyerekkel sokt, minőségi időn keresztül, és konzisztensen korrigáld a nem megfelelő viselkedést papolás nélkül. Ő egyszer szól, aztán korrigál.

Ja nem, természetesen ne hagyd rá, csak fogadd el, hogy sajnos ezeknek még nincs hatása.

Én amúgy most 2 kisgyerekkel a hátam mögött már felhagytam rég a könyörgéssel. Mindent egyszer mondok el, ha nem csinálják, akkor következménye van. De ennek is mondjuk a 3,5 évesnél van eredmenye, most kezdi érteni, hogy ha én mondok valamit, tényeg úgy van.

Nem jön fürödni? Oké, nem aludhat velem. Nem pakol el? Akkor nem játszunk. Hisztkzik? Leültetem az ágyára és megvárom, míg abbahagyja. Ha nem tud normalisan játszani valamivel, első kérés után elveszem.

"na hát én sem tudok nyugodt maradni egyáltalán..."

Hát pedig az lenne a legfontosabb, hogy türelmes/nyugodt maradj, de mindegy is.

Van olyan, akit nem húz fel a gyerek, utolsó? Ha te ilyen vagy, oszd meg légyszi a titkodat.

Egy felnőtt esetében inkább az a fontos, hogy hogyan kezeli a gyerek előtt az indulatait, legalább az esetek nagyobbik felében.