Volt,hogy olyanra gondoltatok amit sosem lennétek képesek megtenni a gyereketekkel?

Mennyi idős a gyerek? Simán bejátszhatnak még a hormonok is, ha nem sokkal szülés után vagy. Vagy csak simán besokalltál, előfordul mindenkivel. Amíg csak gondolsz rá és aztán észbekapsz utána, addig semmi baj.

A 8 éves fiam is kiborít néha úgy, hogy elképzelem, ahogy módszeresen elásom a kert végében. Egyszer már közöltem is vele. :D Persze ő már simán kiröhögött, mert tudja jól, hogy nem gondolom komolyan, és szeretem mindennél jobban, de én is ember vagyok, fel tud menni a pumpa.

1,5 eves a kisfiam es kerek 1 eve tepi hajam. Mindig. Ha kozel hajolok, felveszem, ha faradt, ha merges, ha ehes. Nem tudom leszoktatni rola eddig, katasztrofa :(((

Hat a kidobom az ablakontol kezdve azon at, hogy megverem, de inkabb en ugrom le a tetorol, minden megfordult a fejemben, mert ezt napi szinten atelni nagyon durva.

De soha nem bantottam persze…:D

Akarmit is csinal, semmi de semmi nem tud kiboritani. De ez…🙄

Ó hát hogyne gondoltam volna. Emiatt nem aggódom, nyilván nem teszem meg de néha komolyan mondom, hogy vagy én tűnök el innen vagy nemtudom... Tehát mikor egy kanál vízben...

Szóval ez szerintem mindenkivel előfordul. Egyébként sokszor nagy ön kontroll kell, hogy tettlegességig ne fajuljon a dolog.

Jajj 8-as. Mindannyian emberek vagyunk. Ok, te soha nem borultal meg ki meg annyira, szuper lehet neked, de azert a tobbseg nem igy van vele.

Es ha az ember ketsegbeesett, faradt,tehetetlen, lehet, hogy gondol sokmindenre.

De nem teszi meg, optimalis esetben.

A 4 évesem nagyon szeret szemtelenkedni és a saját szavaival "anya HIDEGSZÁLAIT húzgálni", szóval néha már megremegett a kezem egy-egy beszólása után, amikor kedvem lett volna megpofozni. A kicsi 2 éves meg dackorszakban van, amúgy is szökős, de egyébként is akaratoskodik sokszor, eszembe jutott már, hogy akkor ott hagyom az út szélén, mi megyünk a játszótérre a nővérével, ha már ő ennyire nem akar.

Aztán persze mély levegőt veszek, esetleg 2-3-at, elszámolok tízig, és újból nekiveselkedek a próbálkozásnak, hogy türelemmel, szeretettel oldjam meg a gondokat. Nem egyszerű. Nem mindig. Emberből vagyunk. Az érzéseinket és az ilyen zsigeri gondolatainkat nem, de a tetteinket befolyásolhatjuk. Szóval amíg csak gondolat szintjén merül fel, mert kimerültél, mert az utolsó idegszáladon táncol, mert bármi van, addig szerintem ez normális. Nagyon megterhelő gyereket nvelni, ne viccelj. De amíg ez csak egy gondolat, addig nagy baj nem lehet. Csak sose legyen több ennél.