Tönkreteszi a családunkat a 12 éves lányom?

A lányom még mindig vidéken, meglátogattuk őt, jól érzi magát, jobban, mint itthon.. Gondolom azért is, mert ott Ő van a középpontban.(Nem mintha itthon más lett volna, mivel egyke gyerek. MÉG.) Anyukámmal sokat beszélget mindenféle témáról, nagyon lassan, de megnyílik neki.. Pszichológushoz jár, bár eddig csak 2x volt, de amikor ott voltunk már "enyhébb" volt a viselkedése. Azt mondta, hogy nem szeretné, ha rendeszeresen 2-3 naponta mennénk. Nem tudom, hogy megunt? vagy megutált? minket? Nem értem miért nincs szüksége ránk, holott mi vagyunk neki a támasza születése óta.

Más: késik a menzeszem, csináltam tesztet, amit pozitív lett. (Az elején írtam, hogy már tervezzük a kistesót, úgy tűnik kivitelezni is sikerült.) Jövőhéten megyek dokihoz, megerősítésre. Tartok kicsit ettől, nem tudom, hogy jókor jön-e.. De nem fogom elvetetni a gyermekemet, a másik gyermekem hisztije miatt. A párom örül, és örülök, de bennünk van a félsz. Holott 2 felnőtt embernek nem kellene a saját gyerekük reakciójától tartani.. na mindegy..

Édesanyám felajánlotta, hogy mi lenne, ha vidéken járna iskolába, odaköltözne, vagy, ha ebbe nem is megyünk bele, akkor mi költöznénk le vidékre, a városi lakást eladva. Hát ezen még rágjuk magunkat, de azt semmiféleképpen nem szeretném, ha odaköltözne édesanyámhoz. Hiába fiatalos és fitt, nagymamaként nem az a dolga, hogy engem helyettesítsen. Plusz még mindig nem szeretném, ha azt hinné a lányom, hogy eldobjuk magunktól. (Kistesó téma gondolom rátenne még egy lapáttal.)