Van itt rajtam kívül olyan kamaszkorú lány, akinek az apja/nevelőapja tönkreteszi az életét?

Nem vagyok ugyan kamasz, de az enyém egy rémálom volt. 16 voltam, amikor elvette az anyám, akkor nagyon kedves volt. Náluk 18 évesen férjhez mentek a lányok, így gondolta, azt a 2 évet valahogy majd kibírja. Ahogy egyre idősebb lettem, és még mindig otthon laktam jött a folyamatos szekálás. Anyut nagyon sajnáltam érte, mert próbált valahogy mind a kettőnknek igazat adni, de ez nagyon nehéz.

Elmentem dolgozni, akkor kaptam 56 ezer Ft-ot. Jött a duma, hogy mikor költözöm már el a fenébe, ha dolgozó nő vagyok. Na, de ebből az albérletet hogyan fizetem ki? Mondtam neki, hogy jobb lenne, ha befogná a száját, mert ő 35 évesen vette el anyámat, beköltözött a házába, nem volt semmije. De az ő esete az más volt, persze!

Ha nem feküdtem le este 8-kor, akkor balhé volt, mert nem tudnak aludni. Pl. próbáltam volna tanulni, de kikapcsolta a villanyautomatát. Igaz, ő reggel 5-kor kelt, de akkor már engem sem hagyott aludni. Ha velük akarok lakni, tanuljak meg alkalmazkodni!

Pasi persze nem jöhetett hozzám, ha volt is barátom, állandóan kritizálta, csak olyan volt jó, akinek van lakása, és be tudok hozzá költözni.

És mondanom sem kell állandóan beteg voltam. 30 évesen sikerült elköltözni, azóta 5 éve még nem voltam beteg. Úgyhogy tutira tudom, hogy ő tett akkor tönkre.

Azért mi tartjuk a kapcsolatot, anyu miatt.

Az utolsót nagyon sajnálom!Az anyukája miatt!Akinek magyarán a fa...sz fontosabb volt,mint a gyermeke nyugalma és lelki békéje!A pasi kötekedhetett veled,mert anyu az ágyasát és a lányát is féltette,így nem akart konfrontálódni!Ő is tűrt,de jobb volt neki,mert legalább volt szeretője!Gyönyörű!Éljenek az anyák(de nem az ilyenek)!És te még a pasit hibáztatod!

Nem támadni akarlak!Ez pszichológia!Te magad is mondtad!