Képtelenség a 16 éves nagylányomra bízni a 3 éves kishúgát, már megőrülök, mit tegyek?

Én már "pénzért" sem merném rábízni, ha ilyen alapvető dolgokat sem lát el mint hogy enni, inni ad neki.

Főleg, ha 40 fok van, és nem ad neki inni sem, az nagyon durva. Lehet, hogy az néhány napra valamennyire megdobná a lelkesedését, de akkor is max. 40%-on működne a dolog (a mostani kb. 5-höz képest).

Szóval én nem gondolnám, hogy egy kis plusz pénzzel annyira fel lehetne tüzelni a lelkesedését, hogy az ki is tartson huzamosabb ideig.

Szerintem így ezt már nem lehet megoldani.

A gyümölcsszedős vagyok.

Nem egyszer hoztam el az unokaöcsém az oviból ( 4 éves volt akkor), és töltöttem vele délutánokat. Akkor is, ha beteg volt, és otthon kellett rá vigyázni. A szomszédomban 7-en testvérek, a barátnőmnek még van 4 kistesója, és együtt minden nyáron vigyáztunk rájuk heteket. Szóval nem halálos...

Az utánad író vagyok, gyümölcsszedős.

Nem ezzel telt el az egész nyarad. Teljesen más, amikor egész nyáron egy gyerekhez kell alkalmazkodni, mint amikor egyszer-egyszer segítesz. Persze nem nagy feladat, te már csak tudod, mert már párszor vigyáztál rá. De gondolom nem vették természetesnek, hanem megkértek. Segítsen a nagylány persze, de a szülő ne legyen felháborodva ha a tinilány nem így képzeli a nyarát. A gyerek felügyeletének a megoldása a szülő feladatának kéne lennie, nem természetesnek venni, hogy van egy nagy testvére.

Nem olvastam el az összes hozzászólást, de lenne egy kérdésem:

Nem tudnál a nagylányod barátnőjével beszélni? Ahogy az írásaidból kiveszem, rá jobban hallgatna, mint rátok, a szüleire. Ha pedig a barátnője megkérné őt, akkor valószínűleg jobban odafigyelne a kishúgára.

Nekem sincs érzékem a gyerekekhez, én se adnék neki enni ha nem kérné, fogalmam sincs, mikor mit kell csinálni egy 3 évessel. Mondjuk nekem nincs is kistesóm.

Nyáron leginkább a barátaimmal lennék, meg a pasimmal, látogatom nagyszüleimet, olvasok, tanulok, készülök a következő évre, mert megyek egyetemre. De volt hogy középsuliban is megnéztem azokat a dolgokat amik előző évben nem mentek, hogy ne legyek lemaradva. Meg segítek anyukámnak, minden nap több órán át gépelem be a dolgait, amiket papíron kap, és elektronikusan kell neki.

Nagyon értékelném, ha a nyakamba varrnának kérdés nélkül egy kisgyereket, hogy vigyázzak rá...

Miért nekem kéne ugrálni állandóan? Nem én vállaltam gyereket. Lehet szívtelenségnek hangzik, de nekem nem kell gyerek, se saját, se az hogy valaki rám sózza. Mondjuk én ha akarnék se tudnék vigyázni rá, egy kaktuszt se tudok életben tartani 2 hétnél tovább XDD

Nos, szerintem a reggel 7-8-tól, az este 6-7-ig az nagyon sok. És a kicsi, ha éppen csak a fizikai szükségletei lesznek kielégítve, más pedig egyáltalán nem, csak "kallódik". Úgy értem, tényleg pusztán vigyáznak rá, de más nem történik vele. Valami mást kellene kitalálni, legalább a délelőttökre. Ha akkor máshol lenne, ebéd után pedig aludna egyet, akkor a nővérének csak a délutánt kellene megszerveznie. Ennyit pedig néhány hétig talán ő is vállalhatna. Azért is lenne jobb így - akár délelőtt az ügyeletes bölcsiben, persze, csak, ha nem beteg - , mert ha a nagylány egész nap a szobájában gubbaszt, a kicsi gyakorlatilag felügyelet nélkül kóborol a házban. És ez nem jó így. Egyébként én úgy tudom, hogy kiskorú gyermeket csak nagykorú felügyeletére lehet bízni, különben a szülő felelőssége, mit történik.

A nagylánnyal meg tényleg el kell beszélgetni, de tapasztalatból mondom, ha a fejéhez vágod, hogy ezt, meg azt, meg amazt tettél meg érte/fizettél ki neki, akkor egy idő után strigulázni fogja a dolgot és immunis lesz rá. Ő most kamasz és nem jó irányba megy. Próbáld úgy terelgetni, hogy nem utasítod, hanem beláttatod vele, hogy vannak kötelességei. Én például biztosan nem szedném össze a szennyesét. Ha majd nincs tiszta ruha, esetleg rájön, hogy talán ki kellene tenni a mosásba a ruhákat, vagy, hogy: Jééé, abba se kell belehalni, ha magam mosom ki a saját ruháimat! Szóval, hogy lássa be, ő is ebben a világban él, tagja a családnak, már nem pólyás baba, és erejéhez mérten vegye ki a részét a közös dolgokból. És arra is rávilágítanék, hogy a munka nem feltétlenül büntetés. Hogy igenis jó érzés tud lenni, ha az a ruha tiszta és illatos, ráadásul én tettem azzá. Vagy végignézni a szépen felmosott konyhakövön, amit én mostam fel. Nota bene látni a húgom elégedettségét egy jó játék, finom ebéd, pihentető alvás után, ha tudom, hogy ez az én érdemem is... Szóval, hogy legyen öröme benne.

Nem könnyű, nem gyors, de hasznos feladat ez neked, Kérdező. Türelemjáték, de mindenki közös érdeke.

Azt pedig csak halkan súgom meg: a létező legfontosabb, hogy a lányod szeretete irántatok, és a húga iránt mindig láthatóan megmaradjon. Sok sikert Nektek!

Mindenképpen a szülő felelőssége, ha van valami. A lány olyan, amilyen, nyilván a szülei nevelték fel, szóval hiába háborognak, de hogy az anyuka rá merte bízni a kistestvért, mikor tudja, hogy ilyen a kamasz, az kiakaszt. De ha másra számított is, az első ilyen nap után többet nem maradtak volna ketten otthon.

És nem, nem érdekel a jaj, de dolgozni kell. Hát akkor idén nem mentek nyaralni, a férjjel felváltva jöttök el szabadságra, nem egyszerre. Túl fogjátok élni.