Elengednétek a 17 éves lányotokat a Pride-ra?

Nem tudom, hogy hol jött le bármi a kérdésből, ami az érzelmi és értelmi szintemre utal. A tudtommal nem vagyok leszbikus részt pedig nem úgy értettem, hogy buta vagyok és nem tudom, hanem inkább ironikus, poénos megjegyezésnek szántam, megelőzve azt, hogy valaki nekem essen a "te korodban még nem tudhatod ezt!4!4!4!!!" szöveggel. Az instán jól mutatna rész így ismeretlenül nem tudom honnan jött. Közösségi oldalaimon többnyire csak rajzok vannak kint, szóval nem tudom miért mutatna jól, hogy kinentem a Pride-ra. Lehet menet közben lerajzolom mi van arra ;)

Természetesen nem a válaszokkal akarok szembemenni a hozzászólásaimmal, csak gondoltam a kérdéses pontokat tisztázom, ami az alap kérdésből kimaradt valamiért, illetve szerintem semmi rossz nincs, ha én is beszállok itt az eszmecserébe. Attól még érdekelnek a megpatasok, hogy én máshogy gondolom, és én is kifejtem a véleményem.

Őszintén, több oka is van. Egyrészt érdekel, hogy milyen személyesen ott lenni, és nem csak azokon a szemellenzőkön keresztül akarom látni, hogy milyen, ahogy kikerül a netre, vagy a hírportálokra, mert ott az egyik féltől szinte csak azt látni, hogy fúj, megbotránkoztató és provokatív, a másik oldalról pedig néha kicsit több szemszög van megmutatva, de nagyon kihangsúlyozva, hogy hát igen, van egy két fura ember, és undorító, hogy a másik oldal ezzel általánosít mindenkit. Nem szeretek más szemén keresztül megítélni dolgokat, bármiről is legyen szó. Plusz személyes véleményem szerint bár haladtunk sokat párszáz évvel ezelőtt óta, még mindig nincs teljes egyenlőség. Például az azonos neműek nem házasodhatnak és ezellen például még nem hallottam olyan okot, ami tényleg értelmes lehetne. Szerintem vallásra hivatkozni abszurd, mert már nem csak egyházi esküvők vannak, és szerintem ha én egyszer megházasodok, mit tudom én Péterrel, az én kapcsolatom nem fog kevesebbnek tűnni, ha Béla és Ádám is összeházasodik, vagy éppen Gizi és Maris. Meg szerintem akárhogy is mondjuk, hogy nincs megkülönböztetés már ilyen szempontok szerint, de van. Hányszor hallani az, hogy az ilyen nem utcára való? Senki nem azért tart felvonulást, hogy az utcán szexelhessen, de nem értem mi a gond, ha két ember megöleli egymást, megfogja egymás kezét, esetleg ne adj isten csókolóznak. Olyan szinten tabusítva van a téma l, legalábbis a környezetemben, és ezen az oldalon itt-ott látva, hogy ha feljön, vagy feltűnő fújolás van, nem lehet róla beszélni, és jön az, hogy, betegség, döntés kérdése, az ilyet négy fal között kell tartani. Én ezekkel nem értek egyet. Hivatalosan nincs betegségnek nyilvánítva, és én mint nem hozzáértő nem kezdek el azon vergődni, hogy csak azért nem tartják betegségnek, mert így propaganda, úgy propaganda. És azt sem értem, ha tényleg csak döntés lenne, akkor én, mint kívülálló miért akarnám felülbírálni, ha ezzel senki nem árt senkinek. A négy fal között dolgot meg csak nem tudom hová tenni. Sokan szoktak randzini, együtt sétálni, ezt, hogy lehetne négy fal közt tenni? Plusz friss kapcsolatban nem hiszem, hogy bárki is rögtön hazavinne bárkit. És engem zavar, hogy míg heteróknal rendben van, ha nyilvánosan látszik, hogy ők egy pár, addig az azonos nemű pároknál úgy tabusítják páran, mintha főben járó bűn lenne. És igazából ezekről már akkor így gondolkodtam, amikor a környezetemben csak az ítélkezést hallottam minden korosztályból, és más forrásom nem volt, ami kevésbé ellenzi, vagy nem tünteti fel rossz színben. Szóval már minimum öt éve ezt gondolom teljesen biztosan.

Bár szerintem az is elég érv lenne, ha csak kíváncsi lennék egyéb gondolat nélkül, vagy csak a barátomat kísérném el. Érdeklődni szerintem nem bűn, és egy nagyon jó barátomat támogatni, egy ártalmatlan dologban szintén nem tartom rossz dolognak. Koncertre, szórakozni is elmegy az ember bármi különösebb elvi meggyőződés nélkül, olyan gondolatokkal, hogy érdekli, tetszik neki, elkíséri a barátját. És szerintem ez sem lehet annyira más, mivel az én szememben a Pride már nem egy egyszerű tüntetés szintjén van. Inkább olyasminek tűnik, ami felhívja a figyelmet egy "jelenségre" (nevezzük most így), ami igazából nem ártalmas senkire, és összehozza az érintett embereket, például, akik tényleg a másságuk miatt tagjai a közösségnek, a szülőket, akik támogatják a gyereküket, és az egyéb támogató embereket, és mindezt úgy, hogy nem ilyen határozott tüntetés jellegű, de mégis kiáll amellett, hogy kellenek az egyforma jogok.