Rossz ómen ha már 1 hét múlva sírva megy a suliba a tanító miatt, vagy ne aggódjak?

Azt tudod, hogy most a gyerek joggal gondolja azt, hogy nem állsz ki mellette?

Ez szerinted jó példa, hogy azt mondod neki legyen szobanövény ahelyett, hogy beszélnél a tanárral utána otthon a gyerekkel és valahogy megoldanátok ezt a problémát közösen? Homokba dugod a fejed. Látszik azok alapján amiket írsz és amilyen stílusban, hogy te sem szoktál kiállni magadért, konfliktuskerülő ember vagy. Én is kerülöm a konfliktust de ha van valami véleményem valmiről azt megmondom. Ha az én gyerekemmel viselkednének így én nem itt nyávognék hanem az iskola előtt állnék.

Te félsz jobban a tanártól vagy a gyerek?

Ráadásul ezzel démonizálod a tanárt a gyerek fejében is. Talán szoktad előtte szidni, hogy nem baj, ha szomorú fejet kapott a csúnya tanárnénitől, tőled kap egy mosolygósat. De közben a tanárhoz meg nem mész oda megkérdezni, hogy mi oka van annak, hogy ezt kapta?

Az én egyik gyerekemnek is volt mélyrepülése elsőben, amikor pár hónapig kék cicákat kapott piros helyett, de annak abszolút oka volt (amit persze szégyellt, ezért nehéz volt kinyomozni, mert vele mindig csak véletlenül és igazságtalanul történtek a dolgok és mindig más kezdte:)). De ha úgy találtam volna, hogy ki lett pécézve, bántalmazzák, és nem bízom a tanárban, mert leráz, akkor meg megyek az igazgatóhoz vagy másik suliba vele, ha más út nincsen. (Utána meg már jóban voltak, sőt alsóban végig kitűnő volt.)

Na várj... most a jelentkezés a kevés (szorgalom) vagy a magatartás szomorú emojik a baj? Nem is egyről beszélsz 1-1 hozzászólásodban.

Szóval mi a baj? Mi a baja a tanítónak? Mi a baja a gyereknek? Mi a bajod neked?

Igen, én is azt érzem, hogy te nagyon szorongó, önbizalomhiányos ember vagy. És ez valahogy összefügg ezzel az egész problémával.

Igen, állj ki a gyereked mellett!

Én is utálok veszekedni, de a gyerekemért tűzbe mennék, nemhogy egy tanítóval felvállalnám a konfliktust.

És az sem automatikus, hogy majd a gyerekedet megszívatja. Szerintem inkább azon csattan a frusztrációja, akit nem védenek meg a szülei. Akinek a szülei nem szólnak, nem jönnek be, hanem otthon szomorkodnak magukban - vagy le se tojják a gyereküket.

Én pl. azt is megmondanám, hogy online oktatáson azt tapasztaltam, hogy a gyerekem igenis jelentkezik. A füllentéseknél nem tudjuk miről van szó, meg persze a tanító füllentése sem jogosítja fel a gyereket arra, hogy ugyanezt tegye. Ebben a gyereket inteném arra, hogy a tanítónak sose mondjon mást, csak az igazságot.

Mi lenne, ha a férjed menne be a tanítóhoz? Lehet, hogy neki olyan a fellépése, hogy nem lehetne úgy leradírozni az asztalról, mint téged.

"jelentkezik es aktív. A tanito nem a valósat mondta."

Miért, honnan tudod? ott vagy órán? Az, hogy online mi volt, nem mutatja azt, hogy valóban mi van a suliban.

Aztán most meg 3 nap volt még csak. Már volt ilyen összetűzés?

"a tanito csak nem tolerans"

hogy mi van??? Ezalatt mégis mit értesz?

Ilyen esetben a minimum, hogy azt mondom a gyereknek, hogy "a tanítónéni tudja, hogy te nagyon okos vagy, ezért TÖBBET szeretné látni a kezedet, és többször szeretné hallani a hangodat."

Nem hazugozom a tanítót meg nem "ültetem" el a gyerekben, hogy egy türelmetlen, besavanyodott pcsa.