Tanító, mint tökéletes minta a gyermekek számára. Alsó tagozatban (illetve előtte egyetemeken) borzasztóan komolyan veszik ezt a hallgatóktól, vagy tanító szakon már nem ("annyira") várják el ezt az oktatók/vizsgáztatók? A képesség alapú készségeket?

Én 2 éve végeztem, nappali tagozaton. Nem tudom mit értesz pontosan ezalatt. Magyarország legjobbnak mondott tanító képzőjén végeztem. A tetovált hallgatók még első évben megbuktak, aztán ott is hagyták a sulit. Az, hogy szabad idődben mit csinálsz az a te dolgod.

Brutális mennyiségű anyagot kell megtanulni, az első 3 évben. Aki nem tanítónak való (pl. sokat jár az éjszakai életbe), az ezen a ponton elvérzik. Egyszerűen nem bírja végigcsinálni.

Annyira kevés a jelentkező, meg a pályán a tanító, hogy nem igazán szelektálnak.

De nem tudom, pontosan mire érted. Pl rossz az énekhangja, vagy nem tud kötelet mászni? Mikor én felvételiztem, 15 éve, akkor ilyenek voltak az alkalmasságin, de aztán szerintem kb mindenki átment. (Bár én tudok kötelet mászni.) Egyébként sem mérhető ezzel, ki lesz jó pedagógus.

2-es vagyok. Mi inspirálta a kérdést?

Nem hiszem, hogy a lemorzsolódásnak köze van a tetkók számához. :)

Az éjszakai életet se hagyd ki, bár nyilván érdemes órára járni és tanulni is.

Az anyagmennyiség meg relatív. Kinek mi a sok. :) Ha érdekel a téma, motivált vagy, eleve könnyebben tanulod meg.

Nálunk felvételin, éneken minden évben voltak második körösek, mert az elsőn elvéreztek.

A 4 év alatt is jó páran megbuktak énekből.

Kötelet nem kellett másznunk, de voltak necces dolgok....nekem az oktató a lelkemre kötötte, hogy ne tanítsak tesit. Ezzel én is egyetértettem.

Nyilván, mivel kevesebb a jelentkező és a végző a pedagógus szakokon, ezért "enyhébbek" bizonyos dolgokban. S sajnos sok a pályaelhagyó, már az első években is.

Nálunk kemény pszichológia, pedagógia és módszertani órák voltak.

A szakmai gyakorlaton pedig elvárták, hogy példát mutassunk mindenben: beszéd, ének, gesztusok, viselkedés stb.