Nálunk tyuk tojás esete-házasság gyerekvállalás?

Én voltam hasonló helyzetben, bár mi még csak ismerkedtünk, és épp ezért nem lett belőle semmi, bár nagyon jó barátok maradtunk. Már vagy 8-10 éve van egy komoly párkapcsolata egy nővel, de se gyerek, se házasság.

Az én gyomrom sem vette volna be, hogy csak a gyerek miatt vegyen el. Szerintem ez elvi kérdés. És értem én, hogy mit mondasz, anyámék egy év házasság után elváltak, és jól is tették, tehát nem azért akartam én sem a házasságot, hogy "papírunk" legyen róla vagy azért, mert azt hinném, úgy nehezebben hagy ott, mert ha valaki menni akar, akkor menjen, ez tiszta sor. Azt akartam, hogy álljon mellém, és legalább akkor érezze úgy, hogy tényleg velem akarja leélni a maradék életét, és ezt vállalja is fel.

Szerintem az a baj, hogy nem érzed magad biztonságba a pároddal.

Èn férjhez mentem, és a férjem iszonyatosan akart gyereket. DE én nem éreztem, hogy akarok szülni. Talán pont azt éreztem amit te, hogy nem 100%-ig van mellettem a férjem, hogy nem ö az az apa aki kell a gyerekeimnek, habár jó ember volt, de pont a gyerek téma ami nagyon vissza tartott...

Aztán megismerkedtem egy férfival, hihetetlen kapcsolat alakult ki köztünk, elváltam a férjemtöl és össze jöttünk, szinte egyböl össze költöztünk, és az elsö pillanattól azt éreztük, hogy gyereket akarunk... Tudtam, hogy ö az a férfi akitöl gyereket akarok, ö az akire támoszkodhatom, aki gyerekkel is imádni fog... ìgy 3 év együttélés után megszületett a lányunk. A párom már nagyon akart esküvöt, de én az elsö válás miatt(ami nagyon megviselt érzelmileg) nem akartam.

DE mikor elsö gyermekünk megszületett, már teljesen össze tartoztunk. Majd jött egy adózási dolog(külföld), és össze házasodtunk. Már 7 éve házasok vagyunk 11 éve vagyunk együtt, de még mindig nagyon boldogok vagyunk...

A helyeben egyáltalán nem szülnék ebbe a kapcsolatba.

Egyrészről megértelek, én is úgy voltam vele, hogy házasság nélkül nem szülök. Nem azért, mert akkor nem hagyhat el, vagy anyagi biztonság, blabla. Elhagyhat, meg amúgy egyedül is el tudnám tartani magamat és a gyerekeket. Egyszerűen ez nálam elvi kérdés: ha azt akarja, hogy én legyek a gyerekei anyja, akkor előbb mellettem köteleződjön el, nekem mutassa ki, hogy ő igenis velem akarja leélni az életét. Ilyen értelemben a házasság egy gesztus, de fontos gesztus. Ezzel mondjuk a férjem is így volt, természetesnek vette, hogy előbb esküvő, aztán baba.

Másrészről, nálatok nem ez a gond, ez csak a jéghegy csúcsa. Te az egész kapcsolatban úgy, ahogy van, nem bízol, nem érzed magad biztonságban. Nem vagy benne biztos, hogy a párod szarban is melletted lenne. Ezen pedig a tény, hogy házasok vagytok, nem fog változtatni. Normál esetben, ha a megfelelő ember mellett vagy, nem kell "bizonyítani", hogy jóban-rosszban, mert egyszerűen érzed. Te ezt nem érzed, nem bízol a párodban, félsz, hogy magadra hagyna, ha nem jól alakulnak a dolgok, és a házassággal akarod magad meggyőzni az ellenkezőjéről. Ez így régen rossz, és hidd el, az se győzne meg. Pont azért, mert ugyanúgy leléphet, csak macerásabb kicsivel.

Na, ezért nem szülnék a helyedben, nem azért, mert nincs jegygyűrű az ujjamon.