Gyermekvállalás után megmarad a kiegyensúlyozott párapcsolat vagy megváltozik? (Tőbbi lent)

Tökéletesen egyetértek veled.A pár az első.A gyerek egy feladat,amit vállalunk,és nyilván míg magatehetetlen,nekünk kell gondozni,terelni,ő a fontosabb bizonyos helyzetekben.De nem szabad a kapcsolat elé helyezni.Ha a gyerek nem fér bele a pár életvitelébe,akkor nem kell vállalni,mert az szokott általában a legnagyobb hiba lenni,amikor a megszokott életünket kell feladni,és mindent átépíteni a gyerek köré.Lehet lepontozni nyugodtan,azt is állítani,hogy "biztos nincs gyereked",de a gyerek nem lesz örökre ott,amint megnő,egy önálló ember lesz,saját véleménnyel,gondolatokkal,kirepül,te meg ottmaradhatsz egyedül,ha minden téren ő volt az első,a párodat meg lesz@rtad,nem figyeltél rá.Kellenek a kettesben töltött órák mindennap.

Ez sokszor azért van, mert egy gyerekkel foglalkozni kell, gondoskodni róla. Mellette ott vannak a mindennapidolgok (főzés, házimunka, ügyintézés, stb). Estére, mikor az anyuka úgy esik be az ágyba, nem mindig fitt. Azt viszont nem tudom, miért kéne ragsorolni. Fontoossági sorrend? Ha sír a gyerek, mert éhes vagy peluscsere kellene, akkor nem mondod, hogy most nem érek rá, mert apával foglalkozok. Vagy hogy érted a kérdést?

Azt hiszem értem, hogy mire gondolsz, csak nem nagyon tudom, hogy ezt hogy lehet kivitelezni a mindennapokban. Hisz a gyerek, nem csak addig igényel törődést, odafigyelést, foglalkozást, amíg magatehetetlen, hanem még utána is nagyon sokáig. Pláne, ha már mindkét szülő dolgozik, reggel rohanás, egész nap munka, délután rohanás a bölcsibe, marad pár óra, amibe bele kell gyűrni, hogy foglalkozz a gyerekkel, a férjeddel, a háztartással, elintézd az egyéb teendőket, (ügyintézés, vásárlás, stb.), vacsorázás, fürdés, rendrakás, huppsz, és rögtön 10 óra. Hulla fáradt vagy, mindketten, és örülsz hogy élsz, nem biztos hogy van erőd még órahosszás, vagy több párkapcsolati "tréningre". Másnap pedig ugyan ez, elölről. Kellenek együtt töltött órák, kell egymással foglalkozni, csak nem tudom, hogy minden nap, ezt hogy lehet megcsinálni. De lehet, hogy én/mi, nem csinálunk valamit jól.

Megmaradt a kiegyensúlyozott kapcsolat, sőt tovább erősödött, de bizony a gyerek az első mindkettőnknek. Foglalkozunk egymással, de csak a gyerek után.

Nálunk sosincs rohanás,sem egész nap munka.Szóval valamit ti nem csináltok jól,meg a gyerekesek zöme sajnos.De nekik így jó persze,hiszen ez az élet rendje.Monotonitás.És ugye azzal vigasztalják magukat,hogy minden család ilyen.Ez a normális.Reggeltől estig munka,kapkodás,pedig dehogy normális.És kérdező,ne várj túl sokat a válaszolóktól,mert szinte a 90%-uk pontosan olyan,akikre gondolsz.A maradék 10%-ék meg nem gyakorizik vagy véletlenül tévedt ide.

6-os válaszoló! 4-es vagyok. Nagyon szerencsések vagytok, ha nálatok nem így működnek a dolgok. Nem gondolom, hogy a rohanás a normális, nem vigasztal, hogy másoknál így van e, vagy sem. Elég kevesen tudnak kitörni a mókuskerékből ez igaz.

Ugyanúgy vagyunk, mint az 5ös. Én sokszor azt látom problémának, hogy a pasi nem egy felnőtt férfi, hanem egy hisztis kölyök, és bedurcizik, hogy a nő nem vele foglalkozik naphosszat, hanem előtérbe kerül a baba. Mint amikor a 3 éves nagytesó féltékeny, és megy a műsor, hogy anyuuuuu, ne vele foglalkozzáááál, anyuuuu, velem játssz inkááább. Csak ez egy 3 évesnek elnezhető, egy felnőtt férfinak, sőt családapának kevésbé. Tovább megyek, tán neki is elsősorban a babával kéne foglalkoznia, mivel az övé is. Egyből nem érne rá hisztizni. Az a helyzet, hogy sok apuka úgy csinál, mintha neki semmi köze nem lenne a gyerekhez, az csak a nőhöz tartozna, és legtöbbször ez a baj. Az én férjem nem ilyen, ő a magáénak tekinti a saját gyerekét. Látszik is, a kislányunk lassan egy éves, és kicsit sem tett be a kapcsolatunknak az érkezése.

Megmaradt a kiegyenaulyozott kapcsolat,sot erosebb lett. De ennek semmi koze semmifele rangsorhoz. Ha a gyereknek szüksége van valamire,o az első,de egymast sem felejtettuk el soha.Van napirendunk,a gyerekek agyban 8kor,utana tudunk egymassal foglalkozni,az intimitas is megmaradt...de soha nem is lihegtuk túl ezt az egészet...mi szeretjük egymást,figyelunk a masikra,de a gyereknek emiatt miert kellene hatterbe szorulni? Sok ev után most eloszor toltottunk kettesben egy hetet,de nem nyujtott semmi tobbet a kapcsolatunkban,mint a gyerekes hétköznapok,annyival volt egyszerűbb,hogy nem volt "felelősség" egy hetig.