Valóban "game-over" a gyermekvállalás egy férfinak?

Miért lenne game over?

Én sose értettem azokat a párokat, akik akár házasság, akár gyerekvállalás után mindenről lemondanak, mint pl. hobbi, sport, barátok.

És sok mindent lehet gyerekkel is csinálni.

Szerintem akkor lehetnek gondok, ha nem is igazán akarják a gyereket, vagy egymásban sem biztosak igazán, csak bizonyos kényszer miatt vannak együtt, vagy nem gondolják végig, hogy mi változhat és azt hogyan kell megoldani.

Nyilván a terhesség és az újszülött babás időszak nagyon speciális, de ezt tudni kell kezeli a férjnek és a feleségnek is.

Az első néhány hetet leszámítva egyikünk se volt "megbilincselve". De akkor meg sodródtunk, fel se tűnt.

Mondjuk a férjem gyerekcentrikus típus, pár munkahelye gyerekekhez kötődött és az utcán is tapadnak rá a gyerekek. Illetve neki ez már a második gyerek, így ő volt kettőnk közül a tapasztaltabb. Első pelenkázásnál én álltam, hogy oké, mutasd meg, mielőtt a fejére csomagolom, szintúgy az első néhány fürdetésnél is épphogy nem jegyzeteltem mellette.

Az én férjem nagyon szerette volna, hogy gyerekünk legyen már, boldog volt, mikor terhes lettem, nagyon várta a kislányunkat. Most már 4 hónapos a hölgyemény, és azt kell mondjam, le a kalappal a férjem előtt, nagyon jó apa. Jó nézni őket, olyan szeretettel nézi a kislányunkat, játszik vele, fürdeti, pelenkázza, bármit nagyon szívesen, önként és dalolva megcsinál, egyáltalán nem érzi tehernek. Egyedül etetni nem eteti, de csak azért, mert szopik a pici.

Hozzátartozik viszont, hogy én nem hisztiztem végig a terhességet "hormonok" címszóval, teljesen normális voltam akkor is, meg a gyermekágyas időszakban is. A férjem régóta zenél, 2 zenekarban is játszik, heti 2 este a próbáké a zenekarokkal, ilyenkor próba után beül még valahová a haverokkal, ezzel nekem semmi bajom, tulajdonképpen tökmindegy, hogy 10-kor vagy éjfélkor jön haza, a gyerek már úgyis alszik. Ilyenkor én is magammal foglalkozom.

Ő így egyáltalán nem "game over"-nek éli meg, nagyon sokszor mondja, hogy olyan boldog, mióta megszületett a pici, hogy el se tudta képzelni, hogy van ilyen. De szerintem ehhez az is nagyon kellett, hogy szívből akarja a babát, meg az is, hogy én se hisztizzek és cseszegessem folyton.