Gyermekvállalás után megmarad a kiegyensúlyozott párapcsolat vagy megváltozik? (Tőbbi lent)
Sokszor elgondolkodtam a látottak alapjân h a baba érkezése után sokan másképp viszonyulnak egymáshoz. A gyerek lesz az első, a pârok a másik felet nem úgykezelik mint azelőtt. Egyszer szeretnék én is gyereket de nem akarok háttérbe szorulni, második lenni. Szerintem a házasságban a pár az első hiszen egymás támaszai, utána jön a gyerek (ugy értem h nem a gyerekért kell csak élni).
Mi a véleményetek?
Nézd, egyetlen gyermek sem kéri, hogy megszülethessen. Mi akarjuk őket, mi hívjuk életre azokat a kis 'életkéket'. Szval szerintem kutyakötelességünk onnantól kezdve, hogy egy kisbaba érkezik a családba, mindent megtenni azért, hogy a gyermek boldog, kiegyensúlyozott felnőtté cseperedhessen. Ehhez pedig az kell, hogy legalább a kisgyermekkori évei alatt a tenyerünkön hordozzuk őt, hogy azt érezze, ez a világ egy nagyszerű hely, amelyben jó nekem, szükség van rám, szeretnek engem, tartozom valahová. Igenis, a gyermek az első, és szuper érzès, amikor a boldogan kacarászó, ugrándozó kisgyermekeink feje fölött összekacsintunk a férjemmel, hogy: Így jó, Értük élünk, belőlünk lettek, és boldogok. Jól tesszük a dolgunkat, szívből tesszük, és nagyon szeretjük egymást.
Ha majd kirepülnek, tudni fogjuk, hogy mi már nem azok az emberek vagyunk, akik anno összekerültünk, a gyerekeink, a közös életünk, a közös kihívások tettek minket azzá, akik most vagyunk.
Szval nagyon erőltetettnek érzem, kérdező, a gondolatmeneted. Nincs olyan, hogy a szülők az elsők, csak ezután a gyermek. A szülők számára /mindkettejük/ számára a gyermek az első. A hangsúly a mindkettejük szón van. Jó esetben azért a gyermek nem tojik a szülei fejére azután, hogy kirepül. De te jó eséllyel fogsz ezzel a rangsorolós hozzáállással olyan gyermeket nevelni, aki magasról fog tenni rátok felnőtt korában. Minek feccöljön belétek emergiát, ha ti is csak a legszükségesebb mennyiségű figyelmet szenteltétek neki?
Nekem és a bátyámnak is a mai napig nagyon fontosak a szüleink, próbáljuk visszaadni Nekik azt a hatalmas szeretetet és figyelmet, amit Tőlük kaptunk gyerekként. Mert a tenyerükön hordoztak minket, amikor megerősödött bennünk az az érzés, hogy a világnak szüksége van ránk, a világ egy jó hely.
Kedves #13!
Köszönöm a válaszod, nem vagyunk egyformák, biztosan változik majd a helyzet ha érettebb leszek.
Kedves #14!
Igazad van, így 20 éves lanykent persze hogy tele vagyok kétellyel, egyebekkel, ezert is kerdezem a tapasztalt felnőttek táborát! Kõszönöm a választ.
Köszönöm a válaszokat mindenkinek, várom a többit! :)
Kedves #16!
Köszönöm a reszletes valaszod, igy mar tenyleg jobban hangzik, bizom benne hogy nekem is ilyen kis csaladom lesz. Az en párom majdnem 8 evvel idosebb. Nagyon gyermekszerető, csaladcentrikus, szeretne ő is gyereket, jövőre megkéri a kezem, és ugy terveztük h mostantól számítva egy jó másfél év múlva mi is belevágunk a dologba :)
Ne, kérdező!
Ne azért vágjatok bele, mert a párod 8 évvel több és ő már idejét látja!
Várd csak ki, amíg te is annyira szeretnél, hogy mindent megtennél érte, különben ritka rossz lesz egy igazi apával is.
Élj, utazz, szórakozz, dolgozz, hogy ne kelljen a gyereket háttérbeszorítanod hogy boldog lehess!
Kedves #18!
Koszonom a tanacsod, igazabol en is szeretnem, csak bennem van a félsz. Termeszeresen ha 2 ev mulva sem valtozik a helyzet akkor varunk :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!