Vágyom nagyon a nagy családra, hogy legyek türelmesebb? 11 hónapos a kisfiam. Iszonyatosan vágyom még egy babára, sőt el tudnám képzelni, hogy akár 3-4 is legyen.

Ha az "Urad" lelép, mihez kezdesz?

Most rajta van a lila köd az agyadon. Így ne dönts, gondold át. Sok gyerekhez háttér kell: nagyszülők, nagynénik és nagybácsik, unoktestvérek, akik ha kell, segíteni tudnak a logisztikában, az anyagiakról nem is beszélve.

Sajnos manapság rengeteg nőnek kilátástalan a jövője, nincs megfelelő szakmája, sem munkahelye, ezért a gyerekvállalásban látják a "kiutat", a fő tevékenységüket, több gyerek már felmentést ad a rendszeres munkába járás alól, persze ez is csak néhány évig. Nekem most fog születni a 3. gyerekem, de a két kisebb is járt már bölcsődébe, én pedig újra visszamentem dolgozni. A harmadikkal is maximum 2 évig leszek itthon, mert úgy érzem, a férjemmel szemben is így korrekt a dolog, nem nehezedik rá az a mérhetetlen súly, hogy ő az egyedüli családfenntartó, nem dőlhet ki, mert akkor végünk. Én is imádom a gyerekeimet, igyekszem minél több időt velük tölteni és mindent megadni nekik. De ésszerűen gondold végig: a gyerekekhez a férjed is kell, és ha pont a gyerekek számában nincs közös nevező, az később a kapcsolatotok rovására is mehet ám. 3-4 gyerek mellett azért már marhára le leszel strapálva, valamiből lejjebb fogsz adni, vagy a nőiességedből, vagy az odafigyelésedből, energiádból, de valamit a gyerekek vinni fognak belőled jócskán. Szerintem egy 11 hónapos kisfiú még annyi figyelmet, törődést igényel, hogyha netán veszélyeztetett terhes leszel, nem emelhetsz, pihenned kell, akkor hogy fogod megoldani az ő felügyeletét? A 3-4 év korkülönbség szerintem nagyon nagy könnyebbség a szülőknek minden téren. Egy átlagosan kereső család pedig ma sajnos nem teheti meg, hogy a nő ne dolgozzon évekig, vagy akkor nagyon össze kell húzni a nadrágszíjat, ami nyilván senkinek sem jó, aki megszokott egy színvonalat addig.

Nagyon szeretem a munkám, pontosan ezért kezdtem el már a kisfiam születése után dolgozni. Így ugyanannyit kapok gyeddel együtt, mint amikor dolgoztam. Egyetemre is járok, master képzésre, most fogok végezni. Nem a munkát akarom kerülni, sőt... arra lennék kíváncsi, hogy volt-e valaki hasonló helyzetben, hogy elmúlik-e az érzés vagy lehet-e tenni ellene valamit?

Bocsánat, a testvérem oldaláról válaszoltam.