Iszonyatosan vágyok még egy gyerekre, de teljesen be vagyok parázva, hogy a jól felépített kis életünk majd felborul, ez normális?

Normális az érzés. A nem normális dolog az, ha ezért nem vállalsz még egyet.

Tudod , mensi , szikhólyag , petezsák , pete , tojás, zigóta , indul

Nem tudom hány éves vagy, de esetleg várj még 1-2 évet. Én most vagyok az elsővel terhes, és úgy kalkuláltuk, hogy a 2. majd csak 6-8 év korkülönbséggel jön. Sajnos én ismerem magam, és a terhesség előtt is ájulós, szédülős minden bajos voltam, és tudom hogy ezt gyerek mellett, úgy hogy az egyik nagyszülő 150 km-re, a másik habár itt, de 3 műszakban dolgozik, nem tudjuk vállalni. És a félelmem beigazolódott, még csak a 2. trimeszterben vagyok, de az elsőben a boltig nem tudtam lemenni, most már a férjemmel valamennyire el merek indulni, habár itt is sok rosszullét van. Egy 8 éves már megérti hogy anya rosszul van, anya egész éjjel nem aludt, mert sírt a baba, és olyankor majd ellesz egyedül. Arról nem beszélve, hogy egy nagyobb nagyon fogja szeretni a kistesót (félreértés ne essék a kisebb is, csak ott a féltékenység valahogy hamarabb előfordul, ahogy láttam rokonoknál, ismerősöknél; szükség van anya segítségére) és ezáltal egy csomót elszórakoztatja. De ez az én véleményem :)

Az elsonel nem igy volt?:) Nem valtozott meg az eletetek teljesen? Az sokkal durvabb valtozas, mint a ketto.:) De csak akkor fogj bele, ha akarod is tenyleg. Ha ez majd 3 ev mulva, akkor akkor.