Mennyire nehéz nőként elképzelni az életet gyermek nélkül?

A húszas éveim 2. felében én is simán el tudtam képzelni az életemet gyerek nélkül. Aztán néhány éve rájöttem, hogy nem maradunk örökre fiatalok, a barátaink is családot alapítanak, meg a rokonaink is, nem lesz annyira vicces 4-5 évtizedet úgy leélni, hogy gyakorlatilag csak mi vagyunk egymásnak. És aztán belegondoltam abba is, hogy az ember előbb-utóbb a párját is elvesztheti, és baromi nehéz lehet támasz nélkül megöregedni.

36 évesen szültem.

Úgyhogy szerintem ne nyugodj bele.

Szerintem ez nem nő vagy férfi dolog.

Valaki vagy akar gyereket vagy nem.

Én pl. nő vagyok, már 35 éves, de nem akarok gyereket. A párom sem (nem mintha neki felmentése lenne ez alól, mert férfi) és nem érzem rosszul magam.

Ez nem egy olyan "természetes" dolog, hogy az ember tud járni, beszélni, stb.

Attól még, hogy valaki KÉPES rá, hogy gyereket szüljön, az nem jelenti azt, hogy muszáj.

Nem lehet tudni előre, még több mint 10 éve van, hogy gyereke legyen, ez rengeteg idő, és sok minden változhat is, az is lehet, hogy például pont te gondolod meg magad, ki tudja. Egyébként lehet, hogy biológiailag ez a "normális" és a fajfenntartó ösztön dolgozik, de az ember nem ösztönlény, nem állat, szerencsés esetben a józan ész irányít, így az is teljesen normális, ha valaki nem vállal gyereket (anyagi-szociális-akármilyen megfontolásból). Én 30 évesen még mindig nem szeretnék, nem biztos, hogy így marad, de jelen pillatban így gondolom.

(A lepontozás meg, no comment, lehet mégiscsak ösztönlény szintjén ragadtak itt egyesek...)