Mennyire nehéz nőként elképzelni az életet gyermek nélkül?

Igen nagy az esély, hogy a barátnőd 10 év múlva másként gondolja majd. A nőkben rendkívül erős az anyai ösztön. Persze vannak kivételek, mert ismerek nőket, akik annyira aktív és pörgős életet élnek, hogy nem abba "fért" bele a gyerekvállalás. De arra is érdemes gondolni, hogy a gyerektelen élettel járó fene nagy szabadság is csak egy ideig buli. Ahogy a baráti körben sorban születnek a porontyok, meg az ember elmúli kb. negyven, egyre inkább elkezd vágyódni a család után. És baromi szomorú ráébredni ötven évesen egy nőnek, hogy elmúltak a termékeny évei, és nem maradt utánuk semmi...Ahogy itt előttem írták a társ és a szülők halála után egyszer csak azon kapja magát a gyerektelen illető, hogy teljesen magára maradt (és itt most hagyjuk azt, mennyi barátja van vagy nincs, mert nem hozzájuk megy haza esténként és nem velük kel fel reggel...). A tágabb családomban végignéztem pár ilyen esetet, és a "szánnnivaló" szó ugrott be mindig róla.

Amúgy tényleg nem kötelező "szaporodni", de mint mindenért, ezért is fizetni kell.

Én fiatal anyuka vagyok (25 éves, lassan 2 gyerekes). Pár éve kórházba kellett feküdnöm (műtöttek), és mellettem feküdt egy 50-es hölgy...neki nem volt családja, mert a párjával megegyeztek hogy nem akarnak gyereket. A férfi évekkel azelőtt meghalt, a hölgy szülei már rég nem éltek. Így egyedül volt, a kórházban 1 hét alatt egyszer látogatta valaki (a szomszédja)! Éppen vastagbél rák miatt volt bent, és minden reggel és este pityergett...nem, nem a betegsége miatt, hanem mert szó szerint senkije nem volt! :( Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy épp karácsony előtt voltam bent. Rengeteget beszélgettünk, és annyiszor elmondta hogy bárcsak visszapörgethetné az időt...!

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy dönthet így valaki és ki is tarthat a döntése mellett...aztán az élet majd alakítja a dolgokat, csak változtatni már nem lesz lehetőség! :(

Kedves Kérdező, remélem tudod, hogy nem minden nő egyforma. Van aki gyerek nélkül nem tudja elképzelni az életét, másnak meg egyszerűen nem jön be a család.

Ráadásul változunk, ahogy te is. Talán ebben nem fogja magát meggondolni, csak a hajviselete lesz más, vagy elkezd templomba járni, vagy esetleg testépítő akar lenni...nyilván ezek csak példák, de egy életreszóló kapcsolatról beszélünk, hosszú évekről. Egyrészt nem ismerjük sem őt, sem téged, sem azt az okot, amiért így döntöttetek. Emberek vagyunk, hozunk jó és rossz döntéseket mindannyian. Van amit meg is bánunk.

Inkább azt a kérdést tedd fel magadnak (!), hogy te hogyan kezelnéd, ha meggondolja magát, vagy mi van ha te gondolod meg...kész vagy-e alkalmazkodni, megérteni, változtatni?

Ismerek olyan párokat, akik huszonévesen pont ezt mondták amit ti, majd 30 után ketyegni kezdett az óra. Szerintük a gyerekvállalás volt a jó döntés, 25 évesen nem gondolták volna.

Szóval szerintem nyugodj meg, nem láthatsz mindent előre. :)

Szerintem ha ennek biologiai oka van pl : betegség, akkor eltudja fogadni mert szeret.És téged választ igy is, ha viszont lelki eredetü féltek attol hogy "olyan" szülök lesztek ,azt kezeltettni kell, és nem fogja elfogadni

Vagy ha ez csak ugy mert nem érzedmagad apa tipsnak akkor se fogja elfogadni.De ha tényleg alkalmatlanok vagytok rá akkor inkább hagyjátok, még mindig tiszteségesebb mint státusz szimbolumnak gyereket vállalni. Igazán te tudod csak hogy mennyire szeret ,mennyire nagy a bizalom, igazán csak te -ti tudjátok ,