Miért hiszi az emberek többsége azt, hogy a gyermeket verni kell?

23.55-ös vagyok. Szép és jó ahogy a "vita" mint fogalom él a fejedben, de kérlek olvasd vissza a TE hozzászólásaidat, te mennyire "hülyézted" le azokat, akik nem értenek veled egyet?! Te egy kis részt bírálsz mindannyiunk életéből és ezek alapján kiáltasz ki minket gyerek verőknek/kínzóknak ahogy tetszik. Akkor ez mi, ha nem ovis dobálózás?

A legnagyobb gyermekem 14 éves, éppen a dacos korszakában van, még is tisztel és szeret engem, bizalommal fordul hozzám a sztorijaival, mindig mindent őszintén elmond! Rosszabb napján sincs arra szükség hogy megüssem, "meglegyintsem", mert ebben a korban már, ha valamit elrontottam, akkor azon ez már nem segít! A legkisebb is 10 éves már, soha nem emelnék most már egyikőjükre sem kezet, hisz tudom, hogy ha valami félresiklott az az én hibám, és vannak olyan értelmes gyerekek, hogy szavakból is megértik mi az amiben hibáztak. Emellett fontosnak tartom fenntartani az egyensúlyt is, hogy a dicséret se maradjon ki az életükből! Kiegyensúlyozott, boldog gyerkőcök, és nem szenvedtek maradandó lelki sérülést egy popsira csapástól. Az elved nagyon szép és jó, pláne ha egy vallás miatt köteles is vagy így élni, csak azt nem tudod megérteni, hogy attól hogy valaki kap egy popsira vagy kézre csapást a cérna szakadásánál (hangsúlyozom életében kb 2-szer max), még nem lesz a szülőből később sem egy gyerekbántalmazó idióta, mert az olyanoknak a börtönben a helye!

Kedves Kérdező!

Szerinted agresszívak és erőszakosak azok az anyukák, akik SZERINTED mondva csinált indokkal rácsapnak a gyermekük kezére, mert az pl. bele akart nyúlni a konnektorba. És csak ők hibáztak, mondván nem biztonságos az otthonuk. És mi a helyzet az utcával? Hogyan oldjam meg azt a problémát, hogy a 30-as tábla ellenére száguldoznak az autók az utcánkban, és hogy tegyem mondjuk a homokot ehetővé a játszótéren??

Ha a szerinted "verekedős" anyukák agresszívak, akkor Te legalább annyira az vagy! Ezt mi sem tükrözi jobban, hogy képes voltál egy ilyen eléggé provokatív kérdést kiemelni, és az is ékes bizonyíték az agresszivitásodra, hogy a 8 éves unokádtól olyanokat kérdezel, hogy kiket vernek az osztályban. A Te gondolataid inkább forognak az erőszakosság körül, mint azoké, akik rácsapnak a gyermekük kezére.

Volt régen egy kolleganőm, aki egy bizonyos vallási csoporthoz tartozott. Ő állandóan prédikációzott, és meg volt róla győződve, hogy csak és kizárólag az ő világszemlélete helyes. Nem volt képes elfogadni, hogy vannak emberek, akik máshogy gondolkodnak, mint ő. Állandóan a szeretetet és a megértést hangsúlyozta, de ha a telefon nem működött, ő csapkodta a legerősebben az asztalt. Valahogy ő jutott eszembe Rólad.

Te sem vagy képes belátni, hogy vannak akik máshogy nevelik a gyereküket, és nem a Te elveid szerint. És Te vagy az, aki a legkevésbé tudja elfogadni a másik gondolatait. Te próbálod meg a leginkább erőltetni, hogy igenis az a jó, amit Te gondolsz. Egy picit sem tudod elfogadni a másik döntését! Hát ki az agresszív, ha nem Te? És tisztába vagy vele, hogy ez a mézes-mázas duma sokkal több erőszakot rejt, mint az aki egyszer kikáromkodja magát, és kész?!

Eddig még soha nem éreztem úgy, hogy annyira de annyira felidegesített a gyermekem, hogy megüssem. Pedig nagyon de nagyon fel tud húzni néha, de akkor sem. Előttem van egy elég rossz példa:engem anyám és a tesóm is vertek. Mai napig is emlékszem anyám idegbeteg viselkedésére, mindenért megpofozott. A tesóm pedig mivel idősebb volt és fiú, így minden rosszat megcsinált, amit utána rámkent. Ha ellentmondtam kapás volt.

Bennem nyomot hagyott, még ha ez a hétköznapokban nem is tünik fel senkinek.

Mai napig félek tesómtól.

Nálam nem fér bele a gyereknevelésbe a verés. Akkor már baj van, ha a szülő valamit nem tud elérni szóval....és nem a gyerekben van a hiba

Kérdező nálad valami nagyon nem oké. Nem azzal van baj, amit mondasz, hanem ahogy mondod. Kb. mint a fociszurkolók a focimeccsen.

Jah nekem nincs gyerekem, és emlékszem, hogy kiskoromban állandóan kiszaladgáltam az úttestre, szegény anyu nem tudott mit csinálni már, tényleg semmire nem hallgattam, iszonyú rossz gyerek voltam, egyszer kaptam egy pofont és utána már nem rohangáltam az úttestre, és érdekes semmi lelki károsodásom nem lett, nagyon is megérdemeltem azt a pofont, mert ha nem történt volna meg, az autó alatt lettem volna rövid időn belül. Az sokkal jobb lett volna, ugye?

A veréssel nem értek egyet, undorító, ha valaki durván megveri a gyerekét, de ezt a pofont én baromira megérdemeltem és szerintem ebben nincs elítélendő.

Szerintem is gond van a kérdezővel. Az, hogy unatkozik. Nincs aki beszélgessen vele, akivel megvitathatná ezt vagy bármely más témát.

Mert ha lenne akkor nem itt élné ki azt a kényszert miszerint neki kell itt megmondani, hogy mi a helyes és mi nem.

Végigolvasva az erre a kérdésre érkezett válaszokat, én továbbra is azt vallom, hogy mindenki úgy neveli a gyermekét ahogy jónak látja...

Ennek a vitának semmi értelme nincs, mert egyik fél sem hajlandó elfogadni a másik elveit. Fölösleges erre szavakat fecsérelni, hiszen a Kérdező a saját igazát hajtja, az ellentábor, pedig az övét.

Ha a Kedves Kérdező nem hajlandó elgondolkodni a másik tábor érvein, nem értem miért várja el az ellentábortól, hogy az megfontolja az ő érveit?! Ez így nem teljesen oké szerintem.

És tényleg nem az elveiddel van a baj, mert ez tényleg nagyon szép, és irigylésre méltó, hogy több gyermeket tudtál felnevelni úgy, hogy egyszer sem szakadt el a cérna. Az okozza a problémát, ahogyan ezt előadod.

Részemről ezzel befejeztem ezt a vitát, hiszen itt soha nem lesz megegyezés egy arany középútban.

11:32-es voltam.