Hisztek benne, hogy nem minden nő érdemel gyermeket/ alkalmas anyának?

Most nem a piszkos anyagiakról van szó, hanem magának a gyermeknevelésnek a velejáróiról és arról, hogy a gyermekünk egészséges legyen nemcsak testi, hanem lelki értelemben is.

Alig járok a huszas éveim elején és bár már 15 éves koromtól vágyom egy gyermekre, az eszemmel igyekszem leküzdeni az érzést, mert tudom, hogy pocsék anya lennék, aki egy roncsot nevelne a gyermekéből.Tudom persze sokan írják, hogy nem lehet tökéletesre nevelni egy kisbárányt, de ha egy ember még csak töredékét sem tudja adni annak amit megérdemelne, akkor is érdemes?

Itt vagyok én..nevelés szempontjából kész csőd vagyok, még akkor is ha nincs még sem lányom, sem fiam. Hacsak a táplálkozást vesszük is már vége lenne a gyereknek, mert biztos, hogy képtelen lennék a helyes életmódra nevelni..pontosabban, nevelni a helyesre nevelném, de én, aki képtelen lenne megállni az édességet (amit a gyerektől nem vonnék meg persze, de nem is irtózatos mennyiségben adnám neki-engem pl apám az édességgel szeretett csak), hogy tudnék neki helyes példát mutatni? Sehogy?Sehogy! és ez a legfontosabb, nemde? A helyes példa!És erre írná mindenki az akaraterőt, ami nekem nincs, abszolút nincs..illetve van, de valami egészen elcsökönyösödött formában, ami az ételre nem vonatkozik és a türelemre sem. van kisállítom például, aki egész nap visít, mint a tengerimalac..de szegénnyel csak kiabálok, ha nem dolgozok, mert már az agyamig hatol az ordítása..na most mi lenne velem kisbabával? Vele is ordítanék? Én azthiszem, hogy igen..na és persze amikor már nagyobb lenne, méginkább. És arról már nem is beszélve, hogy szépen megmagyarázni nemtudnék neki semmit, mi van ha úgy elönt a harag, hogy megütöm? Márpedig az biztos, hogy előfordulna! Vagy például itt vagyok, a szüleim annyira nem foglalkoztak velem gyerekkoromban, hogy a szociális és párkapcsolati dolgok nagyrészét -a barátokon kívül- a tv-ből szedtem fel és olyan rosszul rögzültek be, hogy ezt már nem lehet levetkőzni, normális apa képet nem látna az a gyerek, normális párkapcsolati képet sem, mert az anyja mindig mindent elrontana.

Akkor minek egy ilyennek egy ilyen anya? A többiről pedig már ne is beszéljünk...tudom persze, hogy szeretném, de mit ér az ilyen mocskos szeretet? Persze a környezetem teljesen másképp látja, barátnőm lányait imádom, ha velem vannak következetes vagyok, és szerinte és a férje szerint is remek anya lennék, nade az nem egy élet amit az ő lányaikkal töltök.

Ha tehetném egyébként legszívesebben örökbeadnám a petesejtjeimet, de nem lehet ezt itthon...viszont legalább másnak örömet okozna.

Szerintetek érdemes tehát ilyen orbitális hibákkal szülni? Mert szerintem nem! De akkor mit tehet egy ilyen anyának nem való nő? Semmit, ugye?