Miért hiszi az emberek többsége azt, hogy a gyermeket verni kell?

A gyereket nem szabad verni! még a popsiverés és kézrecsapás is helytelen.

Hogy miért?

Mert azt látja és tanulja hogy a problémákat igy oldjuk meg.

Őszinte leszek! Kapott már az én fiam is popsira dádát, és kézrecsapást, mindkettőt a konnektorba nyúlkálásért... És a szivem leszakadt amikor megláttam, hogy a popsiveréstől nem sirt hanem csak meglepetten rámnézett és elkezdte ő is dádázni a popsiját. Amikor a kezére csaptam ott is fél óráig mutogatta a kis kezét utána. Ennek ellenére ugyanúgy nyúlkálna a konnektorba, csak ráadásul már engem is megcsapkod néha.

Azt hiszem én hamar rájöttem hogy rossz irányba indultam el, és soha többet nem fogok rácsapni semmijére sem, mert 1. felesleges és értelmetlen, mert ugyanúgy megteszi utána ami miatt megfenyitetted

2. ebből egyetlen dolgot tanul meg hogy a problémákat agresszióval oldjuk meg

21.40-es vagyok. Tudod igazad van, nem a "vitázó" felek személyéről van szó, nem is vagyok kíváncsi rá mi a kedvenc ételed, egyszerűen csak megfordult a fejemben egyáltalán van-e gyermeked, mivel sok tapasztalt szülővel szemben olyat állítasz, és úgy lépsz fel, mintha te tökéletes, minta egyedeket nevelnél, akik mint egy gép hallgatnak minden szóra!

Akkor a sok kérdésed mellé, hagy tegyek fel én is néhányat! Nem gondolod, hogy a szavaknak is hatalmas súlyuk van? Nem gondolod, hogy egy gyerek nem azért sír, mert akkorát csaptak a kezére, hanem azért mert kihúzta a gyufát, és ezt tudja nagyon jól? Nem azért sír, mert érzi anya vagy apa nagyon haragszik rá? Nem gondolod, hogy sok esetben a szavak sokkal de sokkal bántóbbak lehetnek, mint az, hogy kap a PELUSOS fenekére egy legyintést? A gyereknek ez nem külsőleg fáj, hanem lélekben amiért kikapott, és hidd el nekem, ha te mérges hangon a szemébe mondod azt hogy rossz volt, akkor is ordítani fog. Három gyermekem van, egy kezemen megtudom számolni, hogy mikor kaptak a popsijukra vagy a kezükre hármójukat együttvéve, viszont okos, boldog és kiegyensúlyozott gyermekek, nem mellesleg a legkisebb pl nem tett magában kárt azzal, hogy a teraszon ötödszörre is felmászott a korlátra, mert a szép szó nem használt. Egy popsira csapás, és néhány perc sarokban állás viszont egy életre megtanította arra, hogy nem szabad!

Ha szerinted ez ovis, én akkor is kíváncsi vagyok a gyermekeid számára, és azzal hogy nem vagy hajlandó erről beszélni, csak annyit árulsz el, hogy igazuk van a SZÜLŐKNEK és a vakvilágba beszélsz!

Szia

Én a kérdezővel értek egyet. Mi négyen voltunk testvérek. Soha egyikünk nem kapott ki otthon. Mégis tudtuk mik a szabályok. Mind a négyen egyetemet végeztünk, boldog kiengyensúlyozott családot alapítottunk :-D

Jelenleg 3 pici gyereket nevelek: 4 éves, 2 éves és 4 hónapos.

Soha egyik sem kapott ki. Ha nem szabad valami (pl. sütő), akkor arrébbviszem, ahol játszhat. Ő nem tudja, hogy veszélyes, hiszen gyerek. De azt tudja, hogy hol szabad játszani.

A krumplit pucolok, és hadonászik a kés előtt, akkor adok neki egy tompa vajazó kést és egy krumplit, és próbálkozik ő is, vagy egyenként viszik a krumplihéját a kukába. Nem a kezére csapok, hanem elterelem a figyelmét.

Ha kicsivel próbálnak durván játszani, inkább adok a kezükbe egy babát, és ringassuk, pelenkázzuk együtt a babákat :-D

Egyszer régen még a legnagyobb kiesett az etetőszékből. Mindig fel akart állni evés közben. Mire rájöttünk, hogy mi is mindig felállunk ezért vagy azért. Azóta, minden az asztalnál van étkezés előtt, és senki nem áll fel a befejezés előtt.

A pici is ott ül az asztalnál (egy székre rögzítjük a hordozóját).

Szerintem a példamutatás a legjobb nevelési eszköz.

Anyósom ezt nem igazán érti. A férjemet rendszeresen verték minden apróság miatt. Látom, hogy néha vissza kell fognia magát, de mostmár ő is lája, hogy lehet másképp is.

azt látom az ismerőseim között, akik "legyintik" a gyerekeiket, hogy a gyerekek verekedősek, nem tudják az érzéseiket kezelni. Ha egy másik gyerek nem azt csinálja, amit ők szeretnének, akkor éppúgy "meglegyintik" egy kicsit.

Pl. homokozó:

Egyik gyerek elvette egy másik vödrét. a tulajdonos gyerek odament, és a kezére csapott a "lopós" gyereknek, és közben azt üvöltötte: "Az anyukám azt mondta, nem szabad elvenni a másét! "

Az anyuka, meg csak ült a padon és mosolygott, hogy a fia megtanulta a szabályt.

Igaz, hogy nem azt tanulta, hogy nem szabad elvenni a másét, hanem azt, hogy meg kell verni, aki elveszi. :-(

Én sose tagadtam, hogy néha kap a kislányom a fenekére vagy a kezére egy legyintést, ha olyat tesz, és láss csodát, ő nem sír soe rajta, hanem nevet, vigyorog rajtam, majd én is vele, és végül szent a béke, belátja, hogy rosszat csinált, jön és puszizkodunk, ennyi.

Aki ilyenen témázik csak provokálja az anyukákat, mint ahogy a hozzászólások is mutatják.

Szerintem téged ért kérdező valami sérelem, amiért ennyire megbotránkoztat a dolog, hiába is tagadod vagy nem válaszolsz rá.

A másik dolog, hogy amint soraid olvasom vallásos ember lehetsz. Nos, akkor eminens, hogy példát mutattál egész életedben, és olyan életet is élsz, amilyen a "nagykönyvben" meg van írva.

Csatlakoznék néhány előttem szólóhoz, hogy kissé túl dramatizálod a dolgokat. Elítélendő a verés, de az, hogy valaki csak meglegyinti a gyermeke kezét vagy fenekét.. Szerintem sokkal nagyobb fájdalmakat okoz önmagának a csetlő-botló kisgyermek, aki fedezi fel a világot(elesik, beüti valahová a fejét, stb) Más is írta:mindenki úgy neveli gyermekét, ahogy ő szeretné,attól, hogy itt prédikációt mondasz maximum azt éred el, hogy majd kapsz még néhány nem túl kedves üzenetet, ahogy látom eddig is. Szerintem nem a válaszolók az "idegesek", hanem te vagy valami végett, amit persze nem vallanál be miért, de nem is értem miért kell provokálni az anyukákat..