Mit gondoltok arrol az anyarol, aki igy neveli a gyermeket?

Ha Te magad írod le, hogy nincs naprakészség a legújabb nevelési irányok kapcsán a családban, akkor végképp nem értem, hogy min görcsölsz.

Mi a jó a babának?

Az, ha nyugodt, kiegyensúlyozott Ő is és a családja is. Ha ezt kötődő neveléssel érik el, akkor azzal. Ha mással, akkor más a jó neki. De a baba jólétét nem az dönti el, hogy elvek szerint kap-e cumit vagy plüsst.

Nem gondolok róla semmi különöset.

Én nem vagyok egy együttalvós szülő, nekem kényelmesebb külön, de azért sokszor kötött már ki a mi ágyunkban a fiunk (10 nap múlva lesz 6 hónapos). Nem látok rosszat az együtt alvásban sem, legalább is amíg a gyerek kicsi. Nagyobbnál nekem is fura, de közöm ahhoz sincs.

Fél-1 óránként szoptatja: igény szerint szoptat, mi rossz van benne? Nyáron többször igényli amúgy is a baba, mert meleg van, szomjas. Egyébként kétlem, hogy az egész nap óránkénti szoptatással telne, maximum vannak időszakok, amikor sűrűbben kéri. Az enyém is néha félóránként kortyol párat, máskor meg eltelik négy óra is, és nem szopizik.

Nem kezdte még meg a hozzátáplálást: nincs is még fél éves, akkor miért kellett volna megkezdenie?

Ülni tudástól akarja hozzátáplálni, főtt, vagy nyers ételekkel: hm, hát nekem nem szimpatikus a BLW, de el tudom fogadni, hogy valaki így csinálja, ártani nem árt, de ha esetleg mégis, az sem az én bajom. Mondjuk kétlem, hogy bajt csinálna vele, de én nem nagyon olvastam utána ennek, csak tudom, hogy van ez a módszer. Én nem így fogom csinálni, de semmi bajom azzal, aki igen.

Nem ad vizet: ezért szoptat olyan gyakran.

Nem kap cumit a baba: nem is kell neki, ha az anyukájának sem probléma, hogy ennyit szopizik, elég a babának a cici is. Az enyém cumizik, mert én nem szeretem, ha cicin alszik el, mert akkor az életben le nem cuppantom magamról.

Nem kap a baba plüsst alváshoz: miért, mi szüksége lenne rá? Az anyjával alszik, alvóspajtinak szerintem tökéletes :D

Nem engedi ültetni: ha még nem ül magától, akkor jól is teszi. Én sem engedem ültetgetni az enyémet. Én fel szoktam húzni ülésbe, mert kisebb korában kicsit nyeklett-nyaklott a nyaka, és így kellett tornáztatni, ez megmaradt azóta is. De amúgy felesleges ültetni egy babát, ha még nem tud, és hát lássuk be, nem is tesz neki jót.

Kendőben hordozza: hordozni király :D Kényelmes, praktikus, elősegíti a biztonságos kötődés kialakulását. Csak így alszik a baba? Hát aztán? Még fél éves sincs. Más babák meg csak ringatva alszanak, mások csak összebújva, stb. Ő így. Majd ha az anyjának kényelmetlen, leszoktatja róla. Néha én is felkötöm magamra a gyereket, ha nem akar elaludni, de már fáradt. Sőt, a férjem is rengetegszer hordozza.

Elmondanám-e a véleményem? Persze, beszélgetnék vele ezekről a dolgokról szívesen, mert kíváncsi lennék, mit hogyan csinál. De eszembe nem lenne lebeszélni arról, amit csinál, vagy kritizálni, mert semmi rosszat nem tesz, maximum van olyan, amit én máshogy csinálok.

Különben a nagyobbik gyerekemnél még én is legalább ennyire megütközve néztem ezt a fajta hozzáállást, és furcsa volt, hogy valaki máshogy csinálja. Ahogy az egyik válaszoló írta, sokan mennek a szülők, nagyszülők "bölcs" tanácsai után, mert "jóvanazúgy", és nem is ismerik sem a jelenlegi ajánlásokat (vagy ha igen, akkor legyintenek rájuk, "az én anyám sem így csinálta, mégis felnőttem"), és utána sem néznek egyéb lehetőségeknek. Jó, 20 évesen én is ilyen voltam. A második gyereknél sok mindent máshogy csinálok. Hogy ez miért van? Nem tudom, lehet, hogy csak szimplán azért, mert másodszor vagyok ebben a helyzetben, és lazábban kezelem, vagy mert idősebb lettem (nem kevés évvel), vagy mert azóta lett diplomám :D (ez utóbbit nem hiszem, de ki tudja...)

Együtt alvás: pihenten keltünk, jó volt. Ma is bújhatnak, ha valami bajuk van(betegség, rossz álom)

Szoptatás: mind a kettő akkor kapott, amikor kért. És igen víz helyett is. Konkrétan újszülötként is kiköpték, majd egy évesen kezdtek vizet inni... Addig az anyatej volt a folyadékforrásuk.

Altatás: már nem tudom mikor, de maguktól elhagyták az altatást, addig szépen altattam. Az egyiket ringatni kellett, a másikat csak simogatni és dúdolni neki.

Hozzá táplállás: fiam a rosdás szeget is hat hónaposan két etetés közben, mert állandóan evett... Lányom csoda, hogy nem hallt éhen, mert semmit sose sehogy(most se...)

Cumi:nagy kapott, elhagyta, a kicsi el se fogadta,pedig volt neki is, a szájába csak nem ragaszthattam.

Ültetés: magától ül? Nem akkor nem is szabad...

Hordozás: marhajó dolog, és csak tudnám miért nem az elsővel kezdtem, miért csak a kicsivel...jelzem nekem is és a kicsinek se lett bajunk. Jókat sétáltunk...

A gyereknevelés nem olyan,amit megtanulsz a könyvből és akkor az úgy van!

Erre csak a saját gyereked fog megtanítani és csak téged és a párodat!

Mindenki máshogy neveli a gyereket, a lényeg, hogy szereti. amíg nem hanyagolja el és nem bántja, addig minden nevelési elv ok.

de hogy a kérdésre is válaszoljak: a hordozás és a nem ültetés külön előnyös. az hogy vele alszik vagy mennyit szoptatja, illetve hogy csak hordozóban altatja, az nem káros a babának. max az anyukának lehet kényelmetlen. a cumi pedig kicsit sem létszükséglet ( mindegyik gyerekem cumis), a plüss állat pedig még nem való ekkora babának. a hozzátáplálás pedig fél éves kor alatt nem ajánlott szoptatott babáknál (más kérdés, hogy logikus lenne ilyenkor kóstoltatni a gyümölcsöket)

én nem szólnék bele, nagyon rosszul tud esni ha mindenki osztja az észt!