A lányom kirohant a forgalmas úton az autók elé, amikor sikerült befogni én nagyon megvertek. Ezt így kellett volna?

" legyek primitív inkább, mint egy halott gyerek anyja. Ennyit erről."

Vagy inkabb probalj meg nem primitiv lenni, akinek az egyetlen nevelesi eszkoze a veres meg az eroszak.

Kedves Kérdező! Szerintem teljesen normális reakció volt a Tiéd. Ez tipikusan az a helyzet (amit sok agyalágyult, aki nem ért a gyerekneveléshez, nem fog fel), hogy vannak szituk, amikor ha a gyerek nem a szülőtől kap egy pofont, akkor tízszer nagyobbat fog kapni az élettől. Nem volt a tettedben semmi, egyszerűen ösztönösen így kellett cseleekdni, hoyg a gyerek jól megjegyezze, hoyg ilyet soha többé ne csináljon. Ha ilyenkor az ember plotikailag korrekt, mázesmázos szavakat mond, akkro a ygerek úgy érzékeli, hoyg nem történt nagy gond. És többször is visszamegy az úttestre, sőt, akár szért is, hogy ugrassa az anyját, szórakozzon vele. De ha kap egy maflást és látja, hoyg az anyja nagyon komolyan gondolja, hoyg ilyet nem tehet, akkor az másképp vésődik bele.

Én egyébként szinte minden hétvégén viszem a gyerekeket az 1-2 kilométerre lévő játszótérre, ahol többször kellátkelni úttesten, sínen, valamikor azon is megyünk, mert nincs járda, stb. És a gyerekek biciklivel mennek, nekem megy nincs biciklim. Tehát természetes, hogy ők mindig jóval előrébb járnak, mint én. Ja, és 3 van belőlük (3-tól 7 évig, de kisebbek voltak, amikro kezdtük), én meg egyedül vagyok. Szerinted hogy értem el azt, hogy mint a kisangyal, minden útkereszteződés, úttest, stb. előtt megállnak, nem mennek át az úttesten, és azon a szakaszon, ahol muszáj az úttesten mennünk, az első ordításomra, hogy "autó" azonnal félre húzódnak és megállnak?

Hát úgy, hogy amelyik kirohant az útra, azzal pontosan azt csináltam, amit Te is. Akkor is ha mások megbámultak, nem érdekelt, ha beszóltak volna, őket is helyreteszem, mert az úttest nem játék. itt csak a gyerek a fontos, hogy benne erőteljes nyoma legyen annak, hogy márpedig veszélyes az úttest és ezt komolyan kell venni. Sajnos nem egy tanyán élünk, ahol nincs nagy különbség út és föld között, mert akutya se jár arra, ahnem városban,ahol méterenként életveszély leselkedik ránk, mivel méterenként úttest van.

Szóval a férjed csak foglalkozzon a gyerekkel és ne mindenféle dilettáns nevelési ideológiából higgye, hogy azok működőképesek a gyakorlatban is, hanem taapsztalja csak saját bőrén és saját ösztöneit követve. Hidd el: akkor érezted volna magad rosszul, ha nem így teszel. Remélem, a férjed szeme is felnyílik a realitásokra, és nem egy útszéli beszóló, hanem valódi apa lesz. De remélem, azért nem olyan vészes a helyzet.

"egyszerűen ösztönösen így kellett cseleekdni, hoyg a gyerek jól megjegyezze, hoyg ilyet soha többé ne csináljon"

Sotetseg.

" Arra már nem emlékszel hogy lehülyéztél és másokat is? Na, ezért lettél jelentve"

Ertem. Tehat nem az a problema hogy hulyen viselkedsz hanem az hogy ezt valaki a szemedbe mondja.

Az egesz csaladod problemas egyebkent, atitatja az agresszio. A ferjed agressziv veled szemben, te agressziv vagy a gyerekkel szemben, az erosek lenyomjak a gyengeket. Remek legkor lehet.

" ha senki nem ért velem egyet egy bizonyos dologban,"

Nyugodj meg, nagyon sok ember velem ert egyet, olvass el nehany gyereknevelesi konyvet, beszelj nehany szakemberrel.

Majd ha talalsz olyat aki azt mondja hogy a veres jo, gyere vissza.

"Van, es termeszetesen tortent. Soha nem utottem meg, de volt mar hogy felemeltem a hangom mert duhos lettem, de ezekert utolag bocsanatot kertem."

Ja értem, nálatok a farok csóválja a kutyát... majd pár év múlva meglátod, hogy mennyire eredményes a nevelésed... Életveszélyes szituban közbe kell lépni erélyesen, mert az élet védelme a legelső!

üdv egy szakember